Már nem segít a faültetés – a klímaváltozás fékezéséhez sokkal több kell

A klímaváltozás elleni harcban az egyik leggyakrabban emlegetett megoldás a fák tömeges ültetése és a természetes élőhelyek helyreállítása. Sokan úgy gondolják, hogy ha elegendő zöldfelületet hozunk létre, az képes lesz ellensúlyozni az emberiség által kibocsátott szén-dioxidot, és ezzel lassíthatjuk a globális felmelegedést. Egy friss kutatás azonban alapjaiban kérdőjelezi meg ezt az elképzelést.

A Szegedi Tudományegyetem szakemberei, nemzetközi kutatócsoportokkal együttműködve kimutatták: a faültetés és az élőhely-restauráció fontos, de önmagában messze nem elégséges eszköz a klímaváltozás érdemi megfékezésére.

A természet határai

A tanulmány a rangos Nature Geoscience folyóiratban jelent meg, és egyik legfontosabb megállapítása, hogy még

a legoptimistább forgatókönyvek esetén sem lehet annyi szén-dioxidot kivonni a légkörből, ami valóban érezhető változást hozna.

A kutatók számításai szerint az iparosodás kora óta az emberi tevékenységek következtében a levegőbe került több mint 640 milliárd tonna szén-dioxidból mindössze 96,6 milliárd tonna köthető meg az élőhelyek helyreállítása révén.

Ez azt jelenti, hogy a már kibocsátott szén-dioxid csupán 17 százalékát lehetne semlegesíteni még abban az esetben is, ha a világ minden lehetséges területén a legjobb körülmények között hajtanák végre a restaurációt. Ha pedig a 2025 és 2100 közötti időszak további kibocsátásait is figyelembe vesszük, a megkötési arány még alacsonyabbra, mindössze 12 százalékra csökken. A jelenlegi ütemben pedig a természet csak 3,7 százalékát képes kivonni az emberiség által a légkörbe juttatott szén-dioxidnak.

Nem minden fa ültetése hasznos

A tanulmány rámutat arra is, hogy a nem megfelelő helyen végzett erdősítések akár több kárt is okozhatnak, mint hasznot. Ha például száraz, homokos területeket zártan beültetünk fákkal, az súlyosbíthatja a vízhiányt, elnyomhatja az őshonos növényzetet, és veszélybe sodorhatja a helyi állatvilágot. Vagyis a faültetés nem egy univerzális „csodafegyver”, hanem olyan beavatkozás, amelyet nagy körültekintéssel kell megtervezni, különben könnyen felboríthatja a természeti egyensúlyt.

A kutatás tudományos háttere

A kutatás 2022-ben indult Tölgyesi Csaba, az MTA–SZTE Lendület Alkalmazott Ökológia Kutatócsoport vezetőjének irányításával. A projektben szegedi szakemberek mellett a Royal Botanic Garden Edinburgh, valamint német, brazil és francia kutatók is részt vettek. A csapat globális adatbázisokat használt, hogy pontos képet kapjon a Föld jelenlegi felszínborításáról, és azonosítsa azokat a területeket, ahol lehetséges lenne a természetes élőhelyek helyreállítása.

A kutatók gépi tanulás segítségével hoztak létre egy modellt, amely nagy pontossággal képes meghatározni, hogy egy adott területen milyen szén-dioxid-megkötési potenciállal rendelkezik a természetes vegetáció. Ez a módszer a jövőben is hasznos lehet a környezetvédelmi tervezésben, hiszen világosan megmutatja, hol érdemes valóban beavatkozni, és hol nem.

A tanulmány arra is kitér, hogy történelmileg az ökológiai helyreállítás felelőssége sokszor a fejlődő országokra hárult, miközben a legnagyobb kibocsátók a fejlettebb régiók voltak.

Ez a helyzet nemcsak igazságtalan, hanem kevéssé hatékony is, hiszen a kutatás kimutatta: a legfontosabb szén-dioxid-megkötő területek jelentős része a globális északi országokban található.

Caroline Lehmann professzor, a Royal Botanic Garden Edinburgh szakértője szerint mivel csekély az esély arra, hogy a globális élőhely-restauráció rövid vagy középtávon képes lenne érdemben mérsékelni a klímaváltozást, a politikai döntéshozóknak inkább olyan intézkedéseket kell előtérbe helyezniük, amelyek közvetlenül támogatják a veszélyeztetett közösségeket és a biodiverzitást. Ez hosszabb távon erősíti az emberi társadalmak és az ökoszisztémák ellenálló-képességét is.

Több, mint szén-dioxid-kérdés

A szegedi kutatók és partnereik hangsúlyozzák: a klímapolitikák tervezésekor nem elegendő kizárólag a szén-dioxid-megkötésre összpontosítani. Bár a légkör tisztítása kulcsfontosságú, legalább ennyire fontos a biológiai sokféleség megőrzése, a természetes élőhelyek védelme, valamint azoknak az ökoszisztémáknak a támogatása, amelyek közvetlenül is javítják az emberek életminőségét.

Forrás: MTI
Nyitókép: Freepik

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/