Városi vadállatok - mit keres a vaddisznó a játszótéren?

Az utóbbi években egyre többször esik szó arról, hogy különböző vadállatok jelennek meg már a forgalmasabb városrészeken is, az elmúlt hónapokban pedig különösen aktuális lett a téma a 12. kerületben élő vaddisznókondák miatt. De valóban csak az lenne a jelenség oka, hogy mi emberek, elvettük az életterüket?

Az énekesmadártól a medvéig

Bár utóbbi hazánkban még a természetben is csak elvétve jelenik meg, számos vadállat (mint például az énekesmadarak mókusok, kétéltűek, sündisznó) már régóta része az emberi környezetnek, jelenlétük már teljesen természetes – és sokszor igen előnyös – számunkra. Vannak azonban olyan fajok, amelyek tömeges felbukkanása egyrészt szokatlan, másrészt nem annyira kívánatos az emberi lakókörnyezetben.

A varjak előszeretettel költöznek az emberi lakókörnyezetbe Fotó: unsplash

Eltérő fajok, különböző célok

Bár tény, hogy sajnos az utóbbi évtizedekben rengeteg olyan terület épült be, amely korábban a vadállatok élőhelye volt, ez csupán az egyik oka az urbanizációjuknak, és egyáltalán nem minden fajra igaz (a denevérekre például igen). A városokba költöző állatok egy másik csoportját az olyan „okos“ fajok alkotják, mint mondjuk a varjúfélék, amelyek rájöttek, hogy a túlélési esélyeik jelentősen megnőnek az emberi környezetben. És vannak az úgynevezett opportunisták, amelyek nemcsak alkalmazkodnak a megváltozott helyzethez, hanem remekül megtalálják az életfeltételeiket a településeken, könnyen jutnak élelemhez és nem kell aggódniuk a biztonságuk miatt sem: ilyen a róka és a vaddisznó is.

Vaddisznók a játszótéren

Az, hogy ezek az élőlények milyen jól tudnak alkalmazkodni a körülményekhez, a Pilisi Parkerdő a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének közös vizsgálatából is kiderült: elemzéseik kimutatták, hogy a városban élő vaddisznók 18-as kromoszómája eltér az erdei társaikétól. Ez a kromoszóma felel azokért a tulajdonságokért (stresszűrés, alvási ritmus), ami lehetővé teszi a vadállatnak a zajos, ingergazdag környezethez való alkalmazkodását.

Ráadásul nemcsak szimplán alkalmazkodnak a feltételekhez, hanem kifejezetten jól is érzik magukat a településen, és eszük ágában sincs továbbállni: ezt bizonyítja három különböző vizsgálat is, melyek szerint a Budán megtelepedett vaddisznók a városhatártól kifelé még száz métert sem távolodtak el, befelé azonban több mint egy kilométert is mozogtak. Mindenevő állat lévén a városi környezet remek táplálékforrást jelent számára: változatos élelmiszerhulladék, frissen vetett pázsit, dús virágoskertek nyújtanak számukra terülj-terülj asztalkát, ráadásul itt attól sem kell tartaniuk, hogy lelövik őket.

Miért probléma a jelenlétük?

Mert bár a természetben valóban messziről elkerülik az emberrel való találkozást, a városban élő disznók esetében már nem ennyire evidens ez az ösztön, hiszen az emberi jelenléthez is remekül alkalmazkodnak. Emiatt közvetve vagy közvetlenül akár életveszélyes szituációk is könnyen előfordulhatnak, kiszaladhatnak az autók elé, meglephetnek minket kutyasétáltatás közben, a kerítésekben és a kertekben is jelentős kárt tehetnek, és nem utolsó sorban a saját épségüket, életüket is veszélybe sodorhatják.

Kis Vuk a kertben

A másik híres opportunista városlakó vadállat nem más, mint a vörös róka, amely szintén egyre nagyobb számban található meg a településeken, és már nem csak a zöldövezeti részek szélén. Jelenléte nem véletlen, hiszen bőséges és könnyen megszerezhető táplálékforrást nyújtunk számukra az eldobált élelmiszerhulladékkal, a teletömött kukáinkkal, vagy éppen az elöl hagyott macska- és kutyaeledellel. Miért is fárasztaná magát mondjuk fürge rágcsálók vadászatával, ha ezüst tálcán kínáljuk neki az ételt? Kutyaszerű kinézete és macskaszerű viselkedése miatt ráadásul a legtöbben „cukinak“ tartják, sőt, sokszor szándékosan etetik is őket, amivel magunknak és nekik is csak árthatunk.

Ne felejtsük el, hogy vadállat!

Ami azt jelenti, hogy hiába szokik hozzá, hogy (helytelenül) mindenféle finom falatot kap tőlünk, a viselkedése kiszámíthatatlan lehet, és bár a nagyvárosban kevesen tartanak baromfit, a macskákat bizony veszetté teheti. Emellett napjainkban egyre több helyen igazolják a róka (és aranysakál) által terjesztett, megfelelő kezelés nélkül az emberre akár halálos Echinococcus multilocularis parazitát, mellyel kiskedvenceink, konyhakerti növényeink, vagy gyermekeink kerti játékai is szennyeződhetnek. Sajnos kevés szó esik róla, és sokan csak legyintenek rá, ám a hosszú (10-15 év) lappangási idő miatt a fertőzés sokszor csak akkor derül ki, amikor már késő.

Rókák városi környezetben Fotó: Unsplash

A rókának sem jó a város

Hiszen rá is számtalan olyan veszély leselkedik, ami a természetben nincs jelen. Elütheti őket az autó, elkaphatják őket a kutyák, a nagyobb egyedsűrűség miatt nagyobb az esélye a különböző fertőzésekre, az egymás közti konfliktusokra, a nem megfelelő táplálék miatt (amibe az etetés is beletartozik!) leromolhat az immunrendszerük és fogékonyabbá válhatnak a különböző betegségekre.

Mi a legjobb, amit tehetünk?

Próbáljuk meg a kertünket minél kevésbé „csábítóvá“ tenni a hívatlan vendégek számára. Tehát ne hagyjunk kint élelmiszerhulladékot, zárjuk el a kiskedvenceink eledelét, fedjük le a komposztot, és ami a legfontosabb: semmiképpen ne etessük a vadállatokat! Ne simogassuk őket, ne nyúljunk hozzájuk, pláne ha betegnek néznek ki. Ne felejtsük el, hogy a vad az állam tulajdona, így sérült, beteg vagy bajba jutott vad észlelése esetén mindenképpen a területileg illetékes vadásztársaságot értesítsük.

Kiemelt kép: unsplash

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témáról!

https://www.facebook.com/greenponthu/