A tél ezer arca - ennyiféle csapadék vár ránk

A hideg évszakban a csapadék egészen változatos formákat képes ölteni, a szikrázó dérkristályoktól a puha hópelyheken át az ónos esőig. Ezek a téli jelenségek nemcsak látványosak, hanem sokat elárulnak arról is, milyen hőmérsékleti és páratartalmi viszonyok uralkodnak a levegőben.

A klasszikus hó

A téli sportok szerelmesei alig várják ezt a csapadékformát. 0 Celsius fok alatt képződik, és a vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre úgy, hogy a már kialakult jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, majd hókristállyá egyesülnek. Ezek a kis jégkristályok a hópelyhek, melyek szabályos hatszög alakúak, a hőmérséklettől és a páratartalomtól függően alakjuk különböző formájú lehet (tű alakúak, lapocskák, csillagok), ám szinte kizárt, hogy két teljesen egyforma hópehely jöjjön létre.

A hónak is számos formája létezik: például a frissen hullott újhó, a többször megolvadt majd újrafagyott csonthó, a felületén megolvadt és ismét megfagyott kérges hó, a szél által tömörített tömött vagy préselt hó, vagy mondjuk a porhó, melyből nem lehet egy tisztességes hógolyót sem gyúrni.

Graupel, azaz hódara

Ez a csapadék akkor keletkezik, amikor a hókristályok lehullás közben túlhűlt vízcseppekkel érintkeznek, amelyek ráfagynak a külső felületükre. Fehér, nem átlátszó, 1-5 milliméter átmérőjű szemcsék, amelyek a kemény talajhoz ütődve erősen felpattannak, majd szétesnek. Kézzel is könnyen szétmorzsolhatóak.

A veszélyes ónos eső

Ezt a jelenséget minden bizonnyal senki a háta közepére se kívánja, ugyanis nem is szép, cserébe igen balesetveszélyes. Az „ónos“ elnevezés is onnan ered, mintha fémpáncéllal lenne bevonva minden, amire csak ráhullik. Ez a csapadék túlhűlt vízcseppekből áll, melyek a talajra hullva azonnal megfagynak és jeges bevonatot képeznek.

Keletkezéséhez az szükséges, hogy a felhő alatti tér plusz hőmérsékletű legyen, a talajhoz közeli párszáz méter magas levegő viszont fagypont alatt legyen. A felhőből hópehelyként aláhulló csapadék először esőcseppekké olvadnak, majd a talajhoz közeli levegőbe érve túlhűlnek, és ha nincs elég idejük megfagyni, akkor a felületekre érkezvén mechanikai hatásra jéggé alakulnak.

A kristályos zúzmara

Ez a szemet gyönyörködtető jelenség akkor alakul ki, amikor a hőmérséklet 0 Celsius fok alá esik (legfőképpen -2C és -10C közé), a páratartalom magas, a légmozgás pedig enyhe vagy mérsékelt. Ilyenkor a levegőben található túlhűlt vízcseppek a különböző szilárd felületekhez érve (növények, tárgyak stb.) azonnal megfagynak, és jégkristályok formájában lerakódnak.

Keletkezési módja alapján három típusát különböztetjük meg:
Finom zúzmara: szélcsendben vagy nagyon enyhe légmozgásban keletkezik, viszonylag vékony réteg, mely egyenletesen borítja be a felületeket.
Durva zúzmara: mérsékelt vagy erősebb szélben, ködcseppekből jön létre, a lerakódás a szél felőli oldalon vastag, tollszerű lehet.
Jeges zúzmara: 0 és -3 Celssius fok között alakul ki, amikor a vízcseppek a leglassabban fagynak meg, így a legkisebb résekbe is be tudnak férkőzni. Emiatt a zúzmara vastag, erősen tapadó, összefüggő lesz.

A kökényérlelő dér

Ezt a csapadékformát sokan összekeverik a zúzmarával, pedig nem ugyanaz a kettő. Dér akkor jön létre, amikor a harmatpont alá hűlt levegő a víz fagypontja alatti hőmérsékletű felülettel érintkezve párakicsapódást idéz elő – vagyis ez igazából nem más, mint megfagyott harmat. Fehér, kristályos anyagú, mely beborítja a növényzetet, a pázsitot és a különböző tereptárgyakat.

Kiemelt kép: unsplash

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/