Az üres ülések, avagy komoly pazarlás egyedül autózni

Mennyi az üres ülések ára? Minden reggel dugó, ám az autók túlnyomó többségében egyetlen utas ül. Egy nagy jármű, ami öt embert is szállíthatna, de egyet visz – ez nemcsak bosszantó, hanem egyben az egyik fenntarthatósági problémánk is.

Üres ülések: már volt szó róla korábban, de érdemes újra aláhúzni az autómegosztás fontosságát. Hiszen, ha körülnézük azt látjuk, hogy egy átlagos hétköznap reggel hét óra körül ugyanaz a kép minden magyar nagyvárosban: dugó, amerre néz az ember, és az autók túlnyomó többségében egyetlen utas ül.

Egy másfél tonnás gép, ami öt embert is szállíthatna, de egyet visz. Ez nemcsak bosszantó, hanem az egyik legnagyobb fenntarthatósági problémánk is.

Az átlagos magyar személyautó kihasználtsága 1,2 fő. Vagyis öt ülésből négyet állandóan üres levegő foglal el, miközben a motor dolgozik értük. Nem kell hozzá aktivistának lenni, hogy belássuk: ez pazarlás.

Az üres ülések rejtett költségei

Amikor beülünk az autóba egy rövid úthoz, általában csak az üzemanyag árát nézzük. De egy autó használata ennél jóval többe kerül. A gumik, a fékek, a karbantartás, a biztosítás, a parkolás – egy átlagos személyautó életciklus-költsége évi másfél-két és fél millió forint. Ez kilométerenként 150-300 forint, még ha nem is érezzük minden alkalommal a pénztárcánkon.

A környezeti oldalról még rosszabb a helyzet. Egy személyautó átlagosan 120-180 gramm szén-dioxidot bocsát ki kilométerenként, és ez csak a kipufogó. A gyártás karbon-lábnyoma, a gumiabroncsok mikroműanyag-szennyezése, a fékpor – mind-mind hozzájárul.

Egy egyedül utazó ember az autóban – üres ülések mellett – gyakran több karbonlábnyomot termel, mint négy ember, aki tömegközlekedéssel utazik, még akkor is, ha a busz is dízellel megy.

És akkor ott van a parkolás. Egy autó 10-12 négyzetmétert foglal – ami egy kisebb szoba. Budapest belvárosában ez a terület milliós nagyságrendű, vidéki városközpontokban is százezreket ér. Amikor öt üres üléssel állunk a parkolóban, közösségi erőforrást pazarlunk. Ha szeretjük, ha nem: ez a logikája a parkolási díjaknak is.

Üres ülések: mi a helyzet a tömegközlekedéssel?

A buszokról és villamosokról szóló beszélgetések általában valamelyik szélsőségbe csapnak át. Pedig a valóság árnyaltabb. Igen, a hazai járatok többsége nem új, a menetrend nem mindig pontos, a zsúfoltság próbára teszi a türelmet. De a tények makacs dolgok: egy busz, amely negyven utast szállít, helykihasználtság szempontjából húszszorosa egy egyedül közlekedő autónak, energiahatékonysága pedig ötvenszeres. Bécs, München, Lyon bebizonyították, hogy a jól működő tömegközlekedés létezik!

Sűrű menetrend, tiszta járművek, integrált jegyrendszer. Budapest még mindig Közép-Európa egyik legjobban lefedett hálózatával rendelkezik, vidéki városaink pedig fejlesztenek. A kérdés nem az, hogy tökéletes-e a rendszer, hanem hogy használjuk-e akkor, amikor lehetne.

A kerékpár – különösen elektromos formában – városon belül gyakran verhetetlen.

Budapesten az öt kilométernél rövidebb utak negyven százalékát lehetne kerékpárral megtenni.

A kerékpársávok bővülnek, a közbringa és e-roller alternatíva. Ezek nem egymás ellenségei, hanem kiegészítői: kerékpárral a megállóig, onnan tovább busszal.

Amikor muszáj az autó – de miért egyedül?

Vannak helyzetek, amikor az autó valóban szükséges. Nehéz csomag, vidéki útvonal, éjszakai időpont, mozgáskorlátozottság – mind legitim indok. De még ezekben az esetekben is felmerül: miért egyedül?

A számok egyszerűek. Ha négyen utaznak egy autóban, a költségek negyedére csökkennek. Az üzemanyag, a parkolás, a kopás – szétosztódik. Egy Budapest melletti lakos, aki napi húsz-negyven, vagy több kilométert ingázik és három kollégát visz magával, éves szinten százezreket takaríthat meg.
A modern platformok – Oszkár, BlaBlaCar, munkahelyi carpooling rendszerek – a logisztikát rendkívül leegyszerűsítették. Az applikáció mutatja, ki hova megy, mikor indul, mennyi a hozzájárulás. A COVID-utáni visszaesés után a trendek ismét felfelé mutatnak. Az emberek rájönnek: az utazótárs nem teher, hanem előny. Csökkenti a költségeket, élénkebbé teszi az utat, és környezetvédelmi szempontból is többszörösen hatékonyabb.

Tudatos választás és az üres ülések

A cél nem az autók eltörlése, hanem a tudatos döntés. Nem az a kérdés, hogy „sosem ülhetek autóba”, hanem hogy „ez az út valóban megköveteli-e?”
Egy egyszerű gondolatmenet segíthet. Megtehető-e az útvonal gyalog vagy kerékpárral harminc percen belül? Ha igen, és az időjárás engedi, miért ne? Van-e ésszerű tömegközlekedési alternatíva, amely legfeljebb ötven százalékkal hosszabb időt vesz igénybe? Ha igen, érdemes megfontolni. Ha az autó elkerülhetetlen, van-e lehetőség utastársra?

Ez nem szigorú szabály, hanem segítség. Lesz, amikor minden kérdésre a válasz „nem”, és akkor jogosan ülünk be az autóba. De ha őszinték vagyunk, rengeteg esetben a válasz lehetne „igen” – csak megszokásból vagy gondolkodás nélkül választjuk az autót.

Töltsük be az üres ülések „űrét”

A fenntartható mobilitás nem sztoikus lemondásról szól. Sokkal inkább arról, hogy átgondoljuk a mindennapos utakat, és ahol lehet, intelligensebben oldjuk meg. Egy tele autó nem probléma – öt ember, akik egyébként öt autóval mennének, együtt utazva már környezetvédelmi csoda. Egy kerékpáros, aki két kilométert tekert munkába egy napsütéses reggelen, nem mártír, hanem racionális.

A változáshoz nem hősiesség kell, hanem pragmatizmus. És talán egy kis nyitottság arra, hogy ami eddig automatikus volt, az nem feltétlenül a legjobb. Az üres ülések ára túl magas – pénzben, időben, környezeti lábnyomban. Töltsük be őket, amikor lehet.

Kép: Freepik

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol az üres ülések témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!