Egy csipetnyi só, vagy több?

A só a legalapvetőbb ételízesítőnk, és szinte nincs is olyan recept, amibe ne kellene legalább egy késhegynyi belőle. Ráadásul nemcsak az ételeink ízét emeli ki, hanem jelentős hatással bír a szervezetünk működésére is. A boltok polcain többféle is kapható, de vajon melyiket válasszuk?

Egy kis sótörténelem

A só története végigkíséri az emberi civilizációt: már az i. e. 5. évezredben működtek sóbányák, az ókori egyiptomiak pedig már az Óbirodalomban tartósításra használták – egészen a hűtőszekrény megjelenéséig világszerte ez volt a legfontosabb élelmiszer-megőrzési módszer. A só egyszerre volt gazdasági hatalom és szimbolikus eszköz: városok gazdagodtak meg a kereskedelméből, súlyos adók épültek rá (például Kínában, Franciaországban) miközben a néphitben védelmező erőt tulajdonítottak neki, sőt a társadalmi rangot is jelezhette. Nem véletlenül illették a „fehér arany“ elnevezéssel is.

Nélkülözhetetlen a szervezet számára

A só fő alkotórészei a nátrium és a klorid, de fajtától függően tartalmazhat más ásványi anyagokat is, illetve előfordul, hogy mesterségesen jódozzák is. Az emberi szervezetben igen fontos szerepet tölt be, ugyanis hozzájárul a megfelelő elektrolit- és folyadékháztartás fenntartásához, valamint az idegrendszer és az izmok megfelelő működéséhez.

A WHO szerint egy átlagos felnőtt ember napi ajánlott adagja 5 gramm, azaz körülbelül egy teáskanálnyi só. Ha túl keveset fogyasztunk belőle, akkor az a folyadékháztartás zavarához és egyéb kóros állapotokhoz vezethet, ha pedig tartósan túl sokat, akkor előbb-utóbb a magas vérnyomás és az ebből eredő betegségek kialakulásával számolhatunk.

Mi a különbség a fajták között?

Bár többféle só létezik, kémiailag mindegyik ugyanazt az anyagot (NaCl) jelenti, és a különbség legfőképpen a kinyerési módjukban, valamint a szemcseméretükben rejlik. Felhasználáskor azonban mind az oldódási sebességükben, mind az erősségükben jelentős eltérések lehetnek, így sütés-főzéskor érdemes erre mindig odafigyelni.

Legismertebb változata a konyhasó, melynek finomított változatához sokszor különböző csomósodásgátló adalékanyagokat adnak, amelyek viszont nem tesznek jót a szervezetünknek. A tengervíz elpárologtatásával nyert tengeri só gazdagabb természetes ásványi anyagokban (magnézium, kalcium), jobb élettani hatásokkal bír, a parajdi só pedig a világ egyik legjobb minőségű, összesen 84 ásványi anyagot és természetes őstengeri iszapot tartalmazó sója.

A gasztronómiában egyre népszerűbbek a látványos, nagy szemű vagy színes, különleges sók, amelyeket elsősorban befejező sóként, dekorációs céllal használnak. Ilyen például a francia Fleur de Sel, a fekete Hawaii Lava só vagy a Perzsa Kék só. Bár megjelenésük eltérő, alapvetően ezek is túlnyomórészt nátrium-kloridból állnak, különlegességüket a bennük található ásványi anyagok, illetve a képződésük során kialakult sajátos kristályszerkezet adja. A himalájai kristálysó jellegzetes rózsaszínes színét például a vas-oxid jelenléte okozza.

Speciális sók

Élettani szempontból fontos megemlíteni az összetételükben módosított sókat is. Jódszegény területeken a jódozott só segíthet megelőzni a hiányállapotokat, míg magas vérnyomás esetén gyakran javasolják a csökkentett nátriumtartalmú változatokat. Ezeknél a termékeknél a nátrium-klorid egy részét (általában mintegy harmadát) kálium-kloriddal helyettesítik, így mérsékelhető a túlzott nátriumbevitel. Ugyanakkor azoknak, akiknek a káliumbevitelre oda kell figyelniük (például vesebetegség esetén), ezt a szempontot is érdemes számításba venni.

Kiemelt kép: Freepik

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/