Kakiszilva, pawpaw, jujuba – fura gyümölcsök a láthatáron

Ha a hazánkban termő gyümölcsökről esik szó, általában mindenki az almát, körtét, szilvát, meggyet, cseresznyét, szőlőt és társaikat említi. Pedig léteznek olyan nem őshonos, és sokszor igen érdekes nevű növények, amelyek már itthon is sikerrel termeszthetők. Ezek közül mutatunk be néhányat.
Pawpaw, az indián banán
A papau, indián banán vagy annónacserje Észak-Amerikában őshonos, de az éghajlati viszonyoknak köszönhetően hazánkban is remekül megél. A kifejlett fa mérete 3-5 (vagy akár ennél is magasabb) méter, és akár 50-70 évig is elél. Fiatal korában fontos a megfelelő árnyékolás, ugyanis a tűző nap károsíthatja a fát, valamint az első években szükséges a megfelelő fagyvédelemről is gondoskodni.

Vízigénye közepes, jól bírja a szárazabb időszakokat is, de meghálálja a rendszeres öntözést, a pangó vizet azonban nem bírja. Nem igényli az erős metszést sem, elég az elhalt vagy nem jó irányba növő ágakat eltávolítani róla. Kártevője nemigen van, így biotermesztésre is alkalmas.
Gyümölcse 10-20 centiméter hosszú, ovális alakú, kívülről zöldes, belülről sárgás színű. Íze édes, a magnó, banán, ananász és vanília keverékére emlékeztet, állaga krémes. Augusztus közepétől október elejéig érik.
Kakiszilva
A datolyaszilva, kakiszilva, khakiszilva, vagy káki neveken is ismert növény távol-keleti eredetű, szubtrópusi-trópusi származású, ám ennek ellenére a hazai éghajlatot is remekül bírja. Kompakt mérete miatt kisebb kertekbe is ajánlható, ráadásul igen mutatós is, így a díszfák kedvelői is élvezhetik az esztétikus megjelenését.

Bár a fa fiatal korában érzékeny lehet a fagyra, a későbbiekben kiválóan tűri a téli mínuszokat. Egyszerűen metszhető, változatosan alakítható a mérete és a formája is, vízigénye közepes, az első években és a nyári aszályos időjárásban fontos a rendszeres öntözése. Kártevői és betegségei alig vannak, így az indián banánhoz hasonlóan szintén alkalmas biotermesztésre is.
Gyümölcse alma méretű, gömbölyű, naracsszínű, íze édes. Tápanyagban is vitaminokban igen gazdag, a kalóriatartalma pedig magas, emellett pedig számos gyógyhatással is bír. Fogyasztható nyersen, lekvárnak, kompótnak, aszalva vagy süteményekben, szárított és őrölt magjából pedig kávét is készítenek. Novemberben, az első fagyok után szokás szüretelni.
Jujuba
A kínai datolya – ahogy a neve is mutatja – Ázsiából, azon belül is Kínából származik, ahol már több mint négyezer éve termesztik. Bár melegkedvelő fa (vagy nagyobb cserje), jól bírja a mérsékelt égövi éghajlatot is: védett, napos helyen a rövidebb ideig tartó -15, -20 Celsius fokos hideget is elviseli.
Szereti a napsütötte, melegebb fekvésű helyeket és a jó vízáteresztésű talajt, a pangó vizet nem bírja. Az első években vízigényesebb, ilyenkor öntözni szükséges, ám később jól tűri a szárazságot is. Ellenálló a különböző kártevőkkel és betegségekkel szemben, így a gondozása sem bonyolult.

Gyümölcse csonthéjas, olajbogyó-szerű, éretlenül a színe is zöld, majd később színeződik barnásvörösre. Nyersen az íze enyhén édes, leginkább almára emlékeztető, aszalva viszont valóban a datolyára hasonlít. Sokoldalúan felhasználható, sőt, kávé mellé kandírozva szokás fogyasztani, de Vietnámban meg is füstölik. A hagyományos kínai orvoslásban sem ismeretlen: stressz- és görcsoldó hatással bír, valamint más gyógynövényekkel együtt csökkenti a megfázás és influenza tüneteit.
Kiemelt kép: Freepik
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!



