Vakond a kertben: bosszantó kártevő vagy hasznos segítőtárs?

A tavaszi kertészkedés kezdetén sokan szembesülnek a gyepben vagy a veteményesben tornyosuló friss földkupacokkal, melyeket a legtöbben igen bosszantónak tartanak. Bár ezek a túrások kétségtelenül meg tudják bontani a szépen rendezett kert látványát, a vakond valójában sokkal inkább a kert ökológiai egyensúlyának része, mintsem ellenség.

Miért jelenik meg tavasszal a vakond?

A vakond egész évben a föld alatt él, de tavasztól kora nyárig válik igazán látványossá a jelenléte. Ilyenkor a talaj fellazul, több a nedvesség, és bőségesebb a táplálék is: előkerülnek a talajban élő rovarlárvák, pajorok, drótférgek, lótücskök, amelyeket a vakond szívesen fogyaszt. Emellett tavasszal indul a szaporodási időszak is, amikor fiatal egyedek új területeket keresnek maguknak, az ásás melléktermékeként megjelenő túrások pedig jelentősen felszaporodnak.

Valóban megeszi a növényeinket?

Föld alatti életmódjából kiindulva sokan gondolják azt, hogy a vakond megrágja a gyökereket is, de ez nem igaz. Ragadozó állat révén nem fogyaszt növényi részeket, így nem rágja meg a gyökereket sem. A gondot inkább az okozhatja, hogy miközben vadászat vagy területkeresés közben alagutakat ás, feltoltja a talajt a felszínre, ezáltal pedig kiforgathatja a növényeket a helyükről.

De akkor hasznos vagy káros?

Ha esztétikai szempontból nézzük, egy gondosan karbantartott pázsit közepén valóban bosszantó látvány lehet egy újabb túrás. Ugyanakkor a vakond rengeteg talajlakó kártevőt fogyaszt el, vagyis természetes módon gyéríti azokat az élőlényeket (meztelen csigák, ászkák, bogarak, lótetvek, pajorok, lárvák) amelyek valóban kárt tehetnek a veteményesben és a dísznövények gyökérzónájában.

A járataival ráadásul lazítja és levegőzteti a talajt, ami hosszabb távon javíthatja annak szerkezetét. Erdős, gyümölcsös vagy kevésbé intenzíven művelt kertrészekben kifejezetten hasznos talajmunkásnak tekinthető. A problémát inkább a díszgyep esztétikája, illetve a friss vetés vagy a rendezett ágyások károsítása jelenti.

Ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor egyetlen valódi „gaztettet“ lehet csupán a vakond számlájára írni, mégpedig azt, hogy az étrendjében előszeretettel szerepelnek a hasznos földigiliszták is.

Mit tehetünk, ha mégsem szeretnénk együtt élni vele?

Fontos leszögezni, hogy a vakond védett állat, melynek természetvédelmi értéke 25.000 forint. Emiatt sem elpusztítani, sem bántalmazni, sem csapdázni nem szabad, ezért csupán olyan kíméletes megoldások jöhetnek szóba, amelyek segítenek elűzni és távol tartani őket a kertünktől.

Új kialakítású, kisebb területeken a legjobb, ha a pázsit alá vakondhálót helyezünk, amely megakadályozza, hogy ásás közben az állat a felszínre tolja a földet, ám mozgása és jótékony ténykedése továbbra is zavartalan maradhat. Szintén hatékonyak lehetnek a rezgést keltő, napelemes vakondriasztók (a lefelé fordított sörösüveg modern változatai), illetve az erősebb illatú növények (pl. fokhagyma) vagy a kellemetlen szagú vakondriasztó golyók is megoldást nyújthatnak – utóbbiak csak egy ideig, ugyanis az állat egy idő után hozzászokik ezekhez.

Mikor érdemes inkább békén hagyni?

Ha a túrások nem a veteményes közepén vagy a frissen telepített gyepen jelennek meg, gyakran a legjobb döntés az, ha egyszerűen elfogadjuk a jelenlétét. Egy vakond a kertben sokszor azt jelzi, hogy élő, egészséges talajunk van, bőséges talajélettel. Márpedig ez hosszú távon sokkal nagyobb érték, mint egy tökéletesen sima gyepfelület.

Kiemelt kép: Unplash