A Balaton nemcsak vízhiánnyal küzd: egyre nagyobb a természetes partok ára
Alacsony vízállás, tartósan negatív vízmérleg, felmelegedő és töményedő víz, zsugorodó természetes part menti élőhelyek – a Balaton előtt álló kihívások egyszerre éghajlati, ökológiai és társadalmi természetűek.
Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója a Másfélfok tájékoztatóján arról érvelt, hogy a tó jövőjét nem lehet pusztán a vízszint kérdésére szűkíteni: az alkalmazkodás mellett a partok védelme és a szabályozás is kulcskérdés.
Tartósan negatív a Balaton vízmérlege
A Balaton jelenlegi vízállása kifejezetten alacsony, szeptember 28-án 31 centiméteres, bár a tó történetében ennél kedvezőtlenebb helyzetre is volt példa: a 2003-as rekordalacsony vízszint 23 centi volt. Vasas Gábor szerint azonban sokkal aggasztóbb a hosszabb távú tendencia. A vízháztartás rendszeres mérése óta, 2000-től mintegy tíz olyan év volt, amikor a tó vízmérlege negatív tartományba került.
A főigazgató szerint ennek hátterében elsősorban a vízgyűjtő terület csapadékviszonyainak változása áll. A Balaton sekély tó, átlagos mélysége mindössze 3–3,5 méter, vízháztartását pedig alapvetően a vízgyűjtőre hulló csapadék határozza meg. Közben Magyarországon az aszályos, száraz területek már a Balaton vízgyűjtőjét is elérték.
A Sió-csatornán történő vízeresztés Vasas szerint csak minimális szerepet játszik a vízmérlegben. A hiányzó víz pótlására időről időre felmerül a Dráva, a Mura vagy a Duna vizének átvezetése is, ezek a folyók azonban maguk is komoly vízhiánnyal küzdöttek. Az időszakos vízpótlás ezért elméletileg elképzelhető, de a vízszint ingadozását önmagában nem oldaná meg.
Nemcsak a víz fogy: változik a tó ökológiai rendszere is
A tartósan meleg időjárás tovább növeli a nyomást a tavon. Az év első hőhulláma a teljes, 3–4 méteres vízoszlopban közel 30 fokosra melegítette a Balaton vizét. A magas hőmérséklet és az erős párolgás következtében megindult a víz töményedése, vagyis a sósodás is. Vasas szerint
a tó vízkémiája jelentősen változik, és az édesvízi tartományból már a félsós állapot felé mozdul.
Az alacsony vízállás ugyanakkor önmagában nem jelenti azt, hogy romlik a vízminőség, és az algásodásnak sem feltétlenül kedvez. Idén a Balaton kiváló vízminőséggel kezdte a tavaszt és a kora nyarat, a nyári hőhullám azonban az üledékből felszabaduló tápanyagok miatt erőteljes algásodást indított el. A korábbi évtizedekre jellemző, katasztrofális mértékű algavirágzás végül nem alakult ki.
A tápanyagok mobilizálódása közben intenzív árvaszúnyog-rajzásokhoz is vezetett. Ezek a rovarok azonban a tó szempontjából bizonyos értelemben természetes tápanyagkivonást is jelentenek: kirepülésükkel jelentős biomasszát és tápanyagot visznek ki a vízi rendszerből.
A partok állapota legalább akkora kérdés, mint a vízszint
A Balaton problémái azonban nem kizárólag a klímaváltozásból következnek. Vasas Gábor szerint a tó alakja és vízgyűjtője alapvetően nem változott, a partvonal és a vizes élőhelyek állapota viszont drasztikusan átalakult.
A lebetonozott és beépített partszakaszok ökológiai szempontból szinte „hatalmas sivatagnak” számítanak, miközben a tó élővilágának jelentős része éppen a természetes part menti zónákhoz kötődik.
A nádasok természetes szűrőként és szaporodóhelyként is működnek, ám mára csak mintegy 11–12 négyzetkilométernyi egybefüggő terület maradt belőlük.
A főigazgató szerint különösen aggasztó, hogy a napokban jelentős építkezés kezdődött a mintegy 42 kilométer hosszú Pogányvölgyi-víz Fonyód és Fonyódliget közötti torkolatánál. A szélsőséges időjárási helyzetek miatt egyre fontosabb kérdés, hogyan kezeljük a Balatonba érkező vízfolyások torkolatait.
Vasas szerint az elmúlt tíz év beépítési folyamatai miatt a Balaton már nagyon messze került természetes állapotától. Úgy látja, a part menti sáv beépíthetetlenségét szigorúan védeni kellene, vagy legalább nyílt engedélyezési eljárásokhoz kellene kötni a beruházásokat. A kutatóintézet ugyanakkor jelenleg nem vesz részt automatikusan az ilyen engedélyezési folyamatokban, így szakmai szempontjai sem feltétlenül jelennek meg a döntésekben.
A szakember szerint a tó alkalmazkodóképessége nemcsak természeti, hanem társadalmi döntések kérdése is: mennyi teret hagyunk a víznek, az élőhelyeknek és magának a Balatonnak.
Forrás: MTI
Nyitókép: green.hu
