Kína most óriásit szakít a zöldátmenet miatt

Kína a Nyugat zöldátmenetének, zöld gazdaságra történő átállásának fő haszonélvezője, ráadásul saját iparát, gazdaságát érdemben az olcsó és mindig rendelkezésre álló fosszilis energiára építi – állítja a Nikkei Asia szakértőjének minapi véleménycikke. A nálunk kevéssé ismert nemzetközi nagyágyú érvelése kristálytiszta, megállapításai döbbenetesek… Csapjunk is bele.

Kína nagyot szakíthat, de miért is? A témát a Nikkei Asia energetikai szakértője, Brenda Shaffer járta körül a nyár elején megjelent írásában. A szakértő elképesztő megállapításokra jut, például, hogy a zöld átmenet – a nagy, átfogó és globális képet nézve – egyelőre jobbára inkább szavak szintjén létezik. De ne szaladjunk ennyire előre!

Kína egy amerikai energiaguru szemével

Nézzük előbb a szakértőnket, aki tehát egy igazi „nagyágyú”: Brenda Shaffer a kaliforniai Monterey-ben található U.S. Naval Postgraduate School Energy Academic Group kutatói karának tagja. Emellett az energiával kapcsolatos ügyek vezető tanácsadója a Foundation for Defense of Democracies nevű független, igen elismert szakmai elemző intézetnél, valamint vezető kutató a Global Energy Center-nél, amely az Atlantic Council nevű ismert amerikai agytröszt (tink tank) részét képezi.

A szerző így kezdi írását: az utóbbi években a nyugati országok egyre intenzívebben igyekeznek áttérni a megújuló energiaforrásokra. Szándékuk nemes, hiszen a cél a globális felmelegedés megfékezése, a környezetszennyezés csökkentése és a fenntartható jövő megteremtése. Azonban e törekvéseknek van egy váratlan következménye: az elmúlt években Kína vált a nyugati energiaátmenet legnagyobb haszonélvezőjévé – állapítja meg Brenda Shaffer.

Kína nem csak zöldben, de szürkében is nyomul…

Miközben Európa és Észak-Amerika a szél-, és napenergia fejlesztésére összpontosít, Kína nemcsak ezen technológiák fő gyártója lett, hanem a fosszilis tüzelőanyagok piacán is jelentős pozíciót szerzett. A fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet ugyanis nem csökkent számottevően: azok továbbra is nélkülözhetetlenek az ipar, a közlekedés és az energiaellátás számára

– fejti ki a szakértő.

Kína felismerte ezt a kettős lehetőséget, és mindkét területen megerősítette szerepét, így gazdasága továbbra is dinamikusan növekszik.

És akkor jöjjenek sorban a döbbenetes, karcos megállapítások. Így csap a szerző a téma közepébe: „Joe Biden amerikai elnök, António Guterres ENSZ-főtitkár, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világgazdasági Fórum vezetői, valamint szinte az összes mainstream média egyetértenek abban, hogy a világ éppen egy energiaátmenet közepén van, mely során a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra váltunk.”

„Mindannyian vitathatatlan tényként állítják be ezt, annak ellenére, hogy valójában egyáltalán nincsen arra utaló jel, hogy a megújuló energia valóban átvenné a fosszilis tüzelőanyagok globális fogyasztásának helyét. Ez az energiaátmenet iránti vágyvezérelt feltételezés (eredetiben: wishful assumption) azonban hozzájárul a gazdasági források elpazarlásához és a nyugati ipartalanodáshoz, valamint jelentős nemzetbiztonsági kockázatokat generál.”

Kína a nyugati energiaátmeneti politikák fő haszonélvezője. Olcsó és megbízható, fosszilis alapon előállított elektromos árammal tartja meg hatalmas versenyelőnyét a gyártás terén, miközben a Nyugat drágább és megbízhatatlanabb energiaforrásokra tér át.

A zöld átmenetet szajkózó politikák többsége a nyugati kibocsátáscsökkentési erőfeszítésekre összpontosít, miközben Kínától kevés áldozatot követelnek a kibocsátáscsökkentés terén. Itt az ideje, hogy szembenézzünk az energiaátmenet kilátásaival kapcsolatos tényekkel, és változtassunk a politikákon, amelyek főként Kínának kedveznek. Az energia-, és iparpolitikáknak inkább a valóságon kellene alapulniuk – fejti ki a szakértő.

Több évtized és sok ezer milliárd dolláros zöld-támogatás után a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása a globális energiafogyasztás 84%-át teszi ki, mindössze két százalékponttal csökkentve 1973 óta, fél évszázad alatt, amikor is a megújulók széles körű kormányzati támogatása egyáltalán elindult.

Tavaly, 2023-ban ráadásul új rekordok születtek a szén, az olaj és a földgáz iránti keresletben. Az utóbbi években a megújuló energia kapacitások növekedése némi rést betömött ugyanis a növekvő globális energiaigényből, de végső soron egyáltalán nem csökkentette a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet!

A mai globális klíma-, és energiapolitikák mindeközben egyenesen Kínának kedveznek és kifejezetten gyengítik a Nyugatot – írja az amerikai szerző. Az Egyesült Államok, Európa és Japán energiára és klímára vonatkozó gazdasági ösztönzői végső soron drágább és megbízhatatlanabb elektromos rendszereket hoznak létre, ami a nyugati, energiaintenzív ipar visszafejlődéséhez vezet, miközben Kína, Oroszország és Irán továbbra is olcsó és megbízható energiát állítanak elő, mégpedig fosszilis tüzelőanyagokból, jelentős versenyelőnyhöz jutva ezzel.

Kína többszintű fölénybe kerül

A nyugati országokban a csökkenő üvegházhatású gázkibocsátást ellensúlyozzák a rivális nemzetek növekvő kibocsátásai. A megújuló energiaforrásokra való fokozott támaszkodás növeli a keresletet a Kínában gyártott termékek, például napelemek, szélturbinák és elektromos járművek iránt, valamint a kritikus ásványi anyagok iránt, amelyek ellátását Kína ellenőrzi.

A szakértő így ír:

a mainstream klímaaktivisták a földgáz, a Nyugat fő energiaforrásának megszüntetését sürgetik, annak ellenére, hogy ennek viszonylag alacsony a klímára gyakorolt hatása. A földgáz csak a globális metánkibocsátás 12%-át teszi ki, ami nagyjából megegyezik a globális rizstermelés kibocsátásával. Mégis, senki sem kéri Kínát, hogy csökkentse a rizstermelést és -fogyasztást, miközben a Nyugattól azt kérik, hogy mondjon le fő energiaforrásáról.

Egyesek azt állítják, hogy a megújuló energiaforrások alacsony fogyasztása ellenére a kormányoknak továbbra is támogatniuk, ösztönözniük kellene ezeket, hogy a jövőben egyre nagyobb szerepet kaphassanak a globális energiamixben.

Ez a feltevés hibás – írja a szerző – mivel a mai megújulók nem képesek helyettesíteni a fosszilis tüzelőanyagokat több okból kifolyólag.

Először is, a jelenlegi generációt képviselő megújulók (főként a napelemek, a szélturbinák) drágább energiaellátási rendszert hoznak létre, mint amit kiváltani szándékoznak. A zöld átállás, a zöld energiaátmenet továbbá elképesztő mértékű kormányzati támogatásokra támaszkodik, ami ugyanígy nem fenntartható.
Másodszor, a megújulók nem váltják ki a fosszilis tüzelőanyagokat, mivel a fosszilis tüzelőanyagokkal működő erőműveknek továbbra is működniük kell, hogy biztosítsák a stabil villamosenergia-ellátást. Az alapellátás szükségessége miatt a megújulók használata földgázzal vagy nukleáris energiával vagy szénnel együtt önmagában drágább, mint csak a gáz használata lenne!
Harmadszor, a megújulók nagyon alacsony energiasűrűséggel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy tárolásukkor több helyet igényelnek és nehezebbek, mint a fosszilis tüzelőanyagok, így nem használhatók olyan területeken, ahol a méret és a súly kritikus, például a légi közlekedésben.
Negyedszer, a megújuló energia nem nagyon hatékony, már a termeléskor magas az energiapazarlás. Mert az olyan energiaforrások, mint a szél és a napenergia villamos energiává és más termékekké, például hidrogénné alakítása során rossz konverzió hatásfoka.
Ötödször, jelenleg nincs olyan nem-fosszilis tüzelőanyag opció, amely képes lenne műtrágyát előállítani, hogy támogassa az élelmiszertermelést és eltartsa a Föld 8 milliárd lakosát.
Végül pedig nincs megújuló helyettesítő a nagy energiasűrűségű üzemanyagokhoz (például kerozin vagy rakétaüzemanyagok), amelyekre sok katonai alkalmazásban szükség van.

A Nyugat visszavonulása a fosszilis tüzelőanyag-projektek állami finanszírozásától geopolitikai lehetőséget teremtett Kínának a fejlődő világban.

2021 végén a G7 országok úgy döntöttek, hogy befejezik a fosszilis tüzelőanyag-projektek állami finanszírozását. Ám eközben továbbra is sok fosszilis kitermelési és feldolgozási vagy épp energiatermelési projekt a fejlődő világban állami támogatásoktól függ.

A nyugati támogatások beszüntetése nem csökkenti a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet, hanem csak több lehetőséget teremt Kínának a globális befolyás kiépítésére.

A szerző szerint az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek nem szabad továbbra is támogatniuk azt a rendszert, ahol a Nyugat áldozatokat hoz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, míg Kína továbbra is korlátlanul nyomja a légkörben az üvegház hatású gázokat és élvezi az olcsó és megbízható elektromos áram nem csak gazdasági, de stratégiai, geopolitikai előnyeit is.

Az első lépés az lenne a szerző szerint, hogy leállítsák a földgázkitermelés és -használat csökkentésére irányuló politikákat. Ha a klímalobbi valóban aggódna a metán szerepe miatt a klímaváltozásban, ugyanolyan figyelmet fordítana Kína kibocsátási forrásaira, mint a Nyugatéra.

Másodszor,

a Nyugatnak abba kellene hagynia a sokezer milliárd dollár elpazarlását a megújuló energiaforrások központi támogatására és kapacitásának kiépítésére annak érdekében, hogy felzárkózzon Kínához a szél-, napenergia és elektromos járművek terén. A szerző szerint sokkal jobb lenne az innovációba fektetni, és egy új energiaellátási rendszert kialakítani, amelyet Kína nem ural.

Végül a G7 országainak vissza kellene térniük az állami finanszírozáshoz a fejlődő világban, ahelyett, hogy nyitva hagynák a terepet Kína számára.

A konklúzió sem szívderítő

A szerző összegzése szerint egy bizonyos ponton valóban bekövetkezik majd egyfajta energiaátmenet. Ahogy a múltban, az emberi innováció új energiaforrásokat fog felfedezni, amelyek megfelelnek a világ környezeti, geopolitikai és gazdasági igényeinek. De a Nyugat jelenlegi kormányok által vezérelt zöld átmenete nem illik bele a képbe.

Forrás:

https://asia.nikkei.com/Opinion/China-is-main-beneficiary-of-West-s-futile-energy-transition-push

Fotó (illusztráció) – Pexels.com

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/