Fenntartható versus kényelmes! Erre vágyunk!?

Sokszor a fenntartható életmódot hangsúlyozzuk, de a modern társadalom kényelme és fogyasztói szokásai egyre inkább eltávolítanak bennünket a valódi szükségleteinktől és a ténylegesen fenntartható, zöld életmódtól. Napjainkban az emberek sokszor olyan dolgokon bosszankodnak, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen luxusnak számítottak volna. Vajon nem mentünk-e túl messzire a kényelem keresésében? Véleményes cikk következik.

Fenntartható gondolkodás és nosztalgia vs. apró bosszúságok

Gyakran hallani panaszokat arról, hogy egy ruha vagy egy cipő kicsit kényelmetlen viselet, egy autó műszerfalának műanyaga nem elég puha, vagy hogy az elektromos autót 25 perc helyett 35 percig kell tölteni. Vagy többen elégedetlenek azzal, ha a televízió képernyője „csak” 139 cm, és inkább 165 cm-est szeretnének. Mások panaszkodnak, ha évente egyszer ki kell cserélni az elemet egy fürdőszobai mérlegben vagy egy távirányítóban, illetve már akkor is, ha ki kell vinni a szemetet, vagy ki kell cserélni egy izzót. (Persze tisztelet a kivételnek.)

Ezek a problémák jelentéktelennek tűnnek, ha visszatekintünk néhány évtizeddel ezelőttre, amikor az emberek számára teljesen természetes volt a takarékoskodás és az egyszerűbb élet, és bár a fenntarthatóság talán nem is létezett, mint fogalom, mégis a többség fenntartható módon élt…

Hogyan éltek takarékosabban a városi emberek 50-80 éve?

A XX. század közepén a magyarországi városlakók sokkal kevesebb erőforrást pazaroltak, és a kényelem is egészen másképp nézett ki.

Kisebb lakások, kevesebb fogyasztás: a városi polgári lakások sok esetben kisebbek voltak, és a fűtés is takarékosabb módon zajlott: cserépkályhával, sparhelttel vagy széntüzelésű kazánnal. Nem volt minden helyiség egyenletesen felfűtve, és az emberek jobban megbecsülték az energiát.
Kevesebb háztartási hulladék: nem léteztek eldobható műanyag csomagolások tömkelegei. Az élelmiszert vászonzacskóban vagy papírzacskóban hozták haza, a tejet üvegben árulták, amelyet vissza lehetett váltani. A mai szeméthegyek helyett sokkal kevesebb hulladék keletkezett, és a háztartási eszközök is tovább tartottak.
Egyszerűbb közlekedés, kevesebb fogyasztás: Nem minden család rendelkezett autóval, és sokan a tömegközlekedést vagy a kerékpárt részesítették előnyben. Ma sokan már azért is panaszkodnak, ha egy modern autóban nincs ülésfűtés vagy digitális kijelző.
Takarékos étkezés, helyi alapanyagok: Az ételek elkészítésénél nem volt jellemző a pazarlás. A kenyér héját nem dobták ki, a maradék ételekből új fogásokat készítettek. Nem volt természetes, hogy minden nap húst fogyasztanak, és a helyi termékeket részesítették előnyben.

A vidéki élet egyszerűsége és fenntartható volta

Ha a városi emberek életmódja is takarékosabb volt, akkor a vidékieké még inkább. A falusi emberek számára természetes volt a kertművelés, az önellátás és az újrahasznosítás, mondjuk a komposztálás. Pár példa:

A ruhákat nem cserélték évente, hanem megfoltozták, felvarrták.

Az állati és növényi eredetű termékeket teljes mértékben felhasználták, semmi sem ment kárba, 100 éve sok helyütt még a szemét fogalmát sem ismerték! Nem volt szemétszállítás sem!

A háztartásban a kézi munka és a természetes anyagok domináltak, nem volt mindenre elektromos eszköz. A varrógép és a nem automata mosógép mellett esetleg még vasaló vagy rádió volt a gépesítés „csúcsa”.

Még 40 éve is csak a tévék, egy magnó vagy lemezjátszó és egy hagyományos telefonkészülék és a hűtőgép jelentették a gépesítést. A legmodernebb konyhákban a konyhai robotgépek, a mikrósütők és az elektromos kávéfőzők és sütők, szendvicssütők is épp csak terjedni kezdtek.

Hol volt anno mosogatógép, vízforraló, kapszulás kávéfőző, digitális mérleg és ezer féle konyhai csodagép, a hőlégkeveréses programozható sütő, vagy a nappaliban klíma, robotporszívó, a fürdőben szárítógép, elektromos fogkefe, zuhanyfal, elektromos padlófűtés vagy hasonló… és még sorolhatnánk a kényelmi tárgyak tucatjait.

Mit tanulhatunk mindebből?

Ma, amikor egyre inkább fenntarthatósági problémákkal küzdünk, érdemes visszatekinteni a múltba. A régi korok emberei nem éltek nélkülözésben, hanem jobban beosztották a rendelkezésükre álló erőforrásokat. Ha ma is tudatosabban gondolkodnánk, sokkal kevesebb pazarlás lenne!

Valóban szükség van a nagyobb képernyőre vagy kétévente új konyhai csodagépre? Nem lenne érdemesebb inkább az energiahatékonyságra törekedni és megelégedni a megfelelő szintű kényelemmel?

GREEN.hu vélemény:

Bizony, megtanulhatnánk jobban értékelni azokat az eszközöket és lehetőségeket, amelyek már rendelkezésünkre állnak!
A mai világban a túlzott kényelem sokszor inkább hátrány, mint előny. Az életminőség nem feltétlenül attól függ, hogy mennyire modern eszközök vesznek minket körül, hanem attól, hogyan használjuk azokat felelősen. Ha tudatosabbá válunk, meggondoljuk, hogy például valóban szükségünk van-e 300 helyett 600 literes duplaajtós hűtőre, vagy a jól működő családi autónk helyett egy még nagyobbra, akkor nemcsak a saját életünk válhat harmonikusabbá, hanem a környezetünk is fenntarthatóbb maradhat a jövő generációi számára.

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK:

https://green.hu/cikkek/kornyezetvedelem-pazarlas-novekedes-vs-harmonia/

Nyitókép: DALLE

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/