Téli vendégek a madáretetőn

Akinek van a kertben madáretetője, az nap mint nap megcsodálhatja a szebbnél szebb szárnyas kis látogatókat. De hogy pontosan milyen madarak is ők? Mutatjuk a leggyakoribb vendégeket!

A „szemtelen” verebek

Hazánkban két őshonos verébfaj található meg, a házi veréb és a mezei veréb. Ezeknek a szürkés-barnás színű, egyszerű küllemű, kistestű énekesmadaraknak egy tévhit miatt nem mindenki örül, ugyanis sokan azt gondolják, hogy elriasztják a cinegéket az etetőről. Pedig nem így van, csupán arról van szó, hogy míg a verebek az eleség közelében lakmároznak, a cinkék elviszik máshová feltörni és elfogyasztani a magvakat.

A verebek ráadásul igen hasznos madaraink, ugyanis nagyon hatékonyan pusztítják a kertben található káros rovarokat. Sajnos az egykor tömegesen elterjedt verebek populációja mára sok helyen drasztikusan megcsappant, Európa számos részén már kifejezetten ritka madaraknak számítanak.

„Nyitni-kék”, a cinegék

A madáretető állandó vendégei a cinegék vagy cinkék is, melyek közül hat faj honos hazánkban: a legelterjedtebb széncinege, a színes kék cinege, a barátcinege, a fenyvescinege, a kormos cinege és a punk frizurát viselő búbos cinege. Aranyos kinézetű, sárga vagy fehér alapszínű, verébnagyságú madarak, kisebb-nagyobb méretű fekete vagy kék „sapkával” a fejükön.

A színpompás pintyek

Ezek a vidám küllemű, verébnagyságú énekesmadarak szintén gyakorta megfigyelhetők a téli madáretetőkön. Legelterjedtebb hazai fajuk a vöröses alapszínű, kék sapkás erdei pinty, de a hozzá igen hasonló fenyőpintyhez, a szemet gyönyörködtető tengelichez, a zöldes árnyalatú zöldikéhez, az erős csőrű meggyvágóhoz, ritkábban pedig az érdekes nevű süvöltőhöz is lehet szerencsénk.

A korán reggel ritkán rikkantó rigók

Egyik legismertebb énekesmadarunk a feketerigó, amely szinte mindenhol megtalálja a számára kedvező életfeltételeket. Mérete körülbelül duplája a verébfélék méretének, a hímek teljesen feketék, a tojók barnás színűek. Ki sem néznénk belőle, hogy igen agresszív is lehet, az etetőnél gyakran még a saját fajtársait is elkergeti az eleségtől.

Ritkábban ugyan, de a fenyőrigó is felbukkanhat a kertünkben. Mérete megegyezik a feketerigóval, ám színe barnás, a melle pedig világos alapon sűrűn pettyezett.

A tolvaj és a hangutánzó

A varjúfélék családjába tartozó kétes hírnevű szarka, és a mindenféle hangot utánozni képes szajkó vagy más néven mátyásmadár is gyakran felbukkan a madáretetők környékén. Bár fészekrabló mivoltuk miatt mindkettő dúvadnak minősül, ám étlapjukon a fő ételeik közé tartoznak a rovarok, kisebb gerinctelenek, és az apró rágcsálók is, így a kertünkben mindkettőnek hasznos a jelenléte.

És még sokan mások

A fentieken kívül igen gyakori vendég még a balkáni gerle, ahogyan az etetőről lehullott magokat szedegeti fel a földről. Szintén lelkes látogató még a verébnagyságú vörösbegy, az aprócska őszapó, a harkályfélék közül a balkáni és a nagy fakopáncs, ritkábban pedig megjelenhet például a csuszka, valamint a tüzesfejű és a sárgafejű királyka is.

Ez a rengeteg énekesmadár pedig hamar odavonzza az őket predáló ragadozómadarakat is, így próbáljuk meg az etetőt úgy elhelyezni, hogy a karvaly vagy a héja ne tudjon lecsapni az éppen lakmározó vendégekre, valamint arra is oda kell figyelni, hogy a macskák se férjenek hozzá a szárnyas kis vendégeinkhez.

Kiemelt kép: Canva

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!