3+1 top idegenhonos állatfaj hazánkban

Magyarország élővilágát egyre több betelepített vagy behurcolt állatfaj veszélyezteti. Ezek az idegenhonos, inváziós fajok nemcsak az őshonos fajokat szorítják ki, hanem komoly ökológiai, egészségügyi és gazdasági problémákat is okozhatnak. Cikkünkben ezek közül mutatunk be néhányat. 

Ékszerteknős

A népszerű akváriumi házikedvenc a Természetvédelmi Világszövetség listáján a világ 100 legveszélyesebb inváziós faja között szerepel, ugyanis jelenlétével nagymértékben veszélyezteti az őshonos teknősállományok fennmaradását. A vörösfülű és a sárgafülű ékszerteknős eredeti élőhelye Észak-Amerika, hazánkba díszállatként kerültek az 1960-as (sárgafülű ékszerteknős) és 90-es években (vörösfülű ékszerteknős). A természetbe a felelőtlen állattartóknak köszönhetően szabadultak ki, amikor a megunt háziállatokat nemes egyszerűséggel szabadon engedték.

Jelenlétével nagymértékben veszélyezteti az őshonos mocsári teknőst, ugyanis mind a táplálékért, mind pedig a búvó- és telelőhelyekért konkurál vele. Sajnos mivel az ékszerteknős kompetitív dominanciát mutat a mocsári teknős felé, kiszoríthatja azt a élőhelyeiről, ezáltal pedig a vizes élőhelyek ökoszisztémáját is veszélyeztetheti.

Harlekinkatica

Ezt az eredetileg Ázsiában őshonos katicafajt Észak-Amerikába és Európába is növényvédelmi célokkal vitték be néhány évtizeddel ezelőtt, ám a faj kiszabadult és megtelepedett a szabad környezetben is. Igénytelen, tág tűrésű, nem túl válogatós faj, gyorsan szaporodik és a mérete is nagyobb, mint az őshonos katicabogaraknak. Ráadásul testében mérgező anyagokat halmoz fel, így más rovaroknak is kevésbé prédája.

Nemcsak testi adottságai miatt, hanem táplálkozásával is veszélyezteti a honos fajokat, ugyanis előszeretettel fogyasztja el a hétpettyes, a kétpettyes és a tizennégypettyes katicabogarat is. Emellett állati táplálék híján a mezőgazdaságban is komoly károkat képes okozni, sokszor óriási egyedszámban képes csemegézi a bogyós gyümölcsöket és a szőlőt. Emberi környezetben is bosszúságot okozhat, amikor ősszel a lakásokba húzódik be sokadmagával telelni.

Ezüstkárász

Az ezüstkárász, vagy más néven kínai kárász nevéhez hűen Ázsiából származik, és hazánk egyik legelterjedtebb halfaja. Rendkívül tág tűréshatárokkal rendelkezik, a hegyi kisvízfolyások kivételével bármilyen vízben megtelepszik és képes nagy állományokat is kialakítani. Ráadásul más fajok hímjeivel összeívva szűznemzés útján is szaporodik, az idegen fajok spermái azonban csak beindítják a ikrafejlődést, de az utódnemzésben nem vesznek részt.

Elszaporodása esetén komoly veszélyt jelent az őshonos fajokra, ugyanis más halak ivadékait pusztítja, elfogyasztja előlük a táplálékot, ráadásul mivel korábban összeívnak más fajok hímjeivel, csökkentik azok szaporodóképességét amikor a saját fajukkal jönne el az ívás ideje.

Nutria

A nutria őshazája Dél-Amerika, ám gazdasági céllal (elsősorban a szőrméje miatt) Észak-Amerikába, Afrikába, Ázsiába és Európába is betelepítették. A farmokról kiszökött állatok később sikeresen megvetették a lábukat a szabadban, és önfenntartó populációkat hoztak létre. Ez a faj is szerepel a Természetvédelmi Világszövetség „A világ 100 legrosszabb” inváziós fajait tartalmazó, valamint az Európai Unió által kibocsátott 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet listáján.

Ez a nagytestű rágcsáló állandó vizeink mellett, nádasok és mocsarak mentén fordul elő, de folyók, patakok és tavak mentén is találkozhatunk velük. Elterjedése komoly természetvédelmi és gazdasági károkat okozhat, ugyanis élőhelyüket átalakítva nagymértékben veszélyeztetik az őshonos állat- és növényvilágot, ráadásul számos kórokozót is terjeszthetnek.

Kiemelt kép: Canva