A téli madáretető gyakori vendégei: a cinegék

Aki rendszeresen szór ki eleséget a kertje szárnyas kis lakóinak, az biztosan gyakran látja ezeket a kisméretű, vidám színű, kedves kis madárkákat. Cikkünkben utánajártunk, hogy mely cinegefajokkal találkozhatunk hazánkban.

A cinegefélék családja a verébalakúak rendjébe tartozik, és 14 nemet, valamint több mint 50 különböző fajt számlál. Magyar neveinek – cinke, cinege – eredete valószínűleg hangutánzó szó, mely a madár jellegzetes énekére utal. Kilenc fajuk él Európa-szerte, melyek közül hazánkban a kertekben, parkokban, erdeinkben és a téli madáretetőkön összesen hathoz lehet szerencsénk.

A cinkefajokra jellemző, hogy odvakban költenek, ezért szaporodásukat mesterséges „A“ illetve „B“ típusú odúkkal is segíthetjük. Nyáron rovarokkal táplálkoznak, télen pedig magvakat fogyasztanak, így a kertünkben kihelyezett madáretető igen hasznos lehet számukra.

HIRDETÉS

A kertek gyakori látogatói

Széncinege

Az egyik leggyakoribb madarunk, amellyel szinte minden élőhelyen találkozhatunk. A „legnagyobb“ testű cinkefaj, körülbelül 15 centiméter nagy, tömege 16-22 gramm. Tollazata színes: hasa sárga, melyen hosszába fekete csík szalad végig, háta zöldessárga, szárnyai sávoltak, feje és nyaka fekete, két oldalt egy-egy nagy fehér folttal.

Kék cinege

A széncinegénél kisebb, testhossza 11-12 centiméter, tömege 9-13 gramm. Hasa sárga, háta olívazöld, szárnyai és farktolla kékes színűek. Feje fehér, de a szeménél és a torka körül fekete vagy kékesfekete sáv húzódik, valamint kék sapkát visel. Bár kedves megjelenéséből és kis termetéből nem néznénk ki, igen agresszív más madarakkal szemben.

Barátcinege

A széncinege és a kék cinege után ez a harmadik leggyakoribb cinegefajunk, mely leginkább a középhegységeink erdeiben fordul elő, ám a téli időszakban a lakott területeken, így a kertekben is megjelenik. Méretében megegyezik a kék cinegével, ám a tollazata sokkal visszafogottabb: halvány szürkés-barnás színű, kicsit erősebb tónusú szárnyakkal, fején fekete sapkával és egy kis fekete folttal a torkán.

Az erdők lakói

Kormosfejű cinege

Ez a madár méretben és megjelenésében is igen hasonló a barátcinegéhez, ám feje és nyaka robusztusabb, a fején lévő fekete sapka nem fényes, hanem matt, illetve a torokfoltja is sokkal nagyobb. Elsősorban a tűlevelű és elegyes erdők lakója, egyik alfaja az ország nyugati részén, a másik pedig az Északi-középhegységben fordul elő.

Fenyvescinege

Ez a cinegefaj nevéhez hűen a fenyvesek gyakori fészkelője, de akár olyan kertekben is megjelenhet, ahol sok fenyőfa található. A mérete nagyjából akkora, mint a barát- vagy a kormosfejű cinegéé, hasa zöldes árnyalatú, háta szürkés-kékes, feje, nyaka és torka fekete, két oldalt egy-egy jól látható, fehér folttal.

A closeup shot of a Carolina chickadee resting on a twig

Búbos cinege

A fenyvescinegéhez hasonlóan ez a madár is a fenyőerdőket részesíti előnyben, és legfőképpen a nyugati határvidékeinken figyelhető meg. Mérete megegyezik a fenyvescinege méretével, hasa és háta azonban zöldes színű, feje szürkés, torka fehér, melyen a tarkón is átfutó fekete sávok láthatók, valamint könnyen felismerhető a feje búbját díszítő bóbitáról. Jellegzetes pirregő jelzőhangja egyedülálló a többi cinkefajok között.