A bakui COP29 klímacsúcs margójára - vélemény

A bakui COP29 klímacsúcs megmutatta: elképesztően nagy slamasztikában vagyunk. Nézzük is, hogy miért.

Durva dolog történt a COP29 klímacsúcson, Bakuban, mert botrány ugyan – eddig – nem volt, de ismét elmaradt az érdemi előrelépés. Kína részéről továbbra sincs valódi elköteleződés, az államfő meg sem jelent a csúcson, csak egy helyettest küldött, az amerikai elnök szintén nem volt ott a találkozón, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig brüsszeli kötelezettségeire hivatkozva nem vett részt.

Ez azért rendkívül aggasztó, mert a világ három legnagyobb kibocsátójának érdemi jelenléte, elköteleződése nélkül minden próbálkozás csak részmegoldás lehet. Az érdemi előrelépés elmaradása pedig komoly következményekkel járhat a klímavédelem szempontjából a következő években, évtizedekben.

COP29: a kibocsátás emelkedése elkerülhetetlen?

A bakui COP29 találkozón Giorgia Meloni, az olasz miniszterelnök pontosan megfogalmazta a helyzet komolyságát: a világ népessége a következő öt-hat évben elérheti a 8,2-8,5 milliárd főt, miközben a globális GDP is folyamatosan növekszik.

Az elemzők szerint a világgazdaság évi 3-4%-os növekedést mutathat, ami öt-hat év alatt összességében 20-25%-os emelkedést jelenthet a globális nemzeti jövedelemben. Ez azonban azzal jár, hogy az üvegházhatású gázok, különösen a szén-dioxid és a metán kibocsátása is tovább nő.

A fejlődő világban – különösen Kínában, Indiában, de más ázsiai, afrikai és dél-amerikai országokban is – százmilliók szeretnének magasabb szintű életminőséget, társadalmi státuszt elérni. A cél egyre többek számára az, hogy úgy éljenek, mint az emberek a legfejlettebb országokban. Ez hatalmas nyomást helyez a világgazdaságra, pontosabban annak energiaigényére, így pedig szinte lehetetlen érdemben csökkenteni a szén-dioxid vagy más üvegházhatású gázok kibocsátását.

Az energiaátmenet korlátai: fosszilis és atomenergia és a COP29

Mondhatják erre az optimisták, hogy a zöld átállás – a megújuló energiaforrások térnyerése – jelentős változást hozhat. Sőt, egyesek szerint az atomenergia, bár indirekt módon légszennyező és veszélyes is lehet, mégis jobbára zöldnek tekinthető, mivel a működése során az atomerőmű alig termel szén-dioxidot. A globális energiaellátásban a megújuló energiaforrások jelenleg mintegy 30%-ot képviselnek, a nukleáris energia pedig további 10%-ot.

Ez azt jelenti, hogy még mindig 60%-ban fosszilis energiát használunk, és amíg ez nem változik jelentősen, a kibocsátás is növekedni fog. Nem meglepő, hogy a szén-dioxid kibocsátásunk évről évre nő: a 2015-ös párizsi klímaegyezmény aláírása óta 8%-kal emelkedett az éves üvegházhatású gázkibocsátás. A COP29-en épp most, 2024-ben jelentették be, hogy idén további 0,8%-os kibocsátásnövekedés várható.

Ha ezt a jelenlegi GDP-növekedési várakozásokkal számoljuk együtt, akkor 2030-ra már 4-5%-kal nőhet az üvegházhatású gázok kibocsátása.

Évről-évre növekedve, igen szerencsés esetben pedig stagnálva.

Pedig a párizsi klímaegyezmény alapján ettől az évtől évi 9%-os kibocsátáscsökkentést kellene elérni. A valóság tehát az: már az is nagy meglepetés lenne, ha egyáltalán szinten maradna a kibocsátás a következő öt-tíz évben. Tegyük fel azonban, hogy a zöld technológiák minden várakozást felülmúlnak: ebben az esetben elképzelhető, hogy a kibocsátás nem nő tovább, de lássuk be, hogy az évi 9%-os csökkentés így is irreális cél.

A klímaváltozás hatásaira való felkészülés és a COP29

Mit jelent mindez? Azt, hogy a kibocsátás csökkentése mellett a klímaváltozás hatásaira való felkészülés elkerülhetetlen.

Az elmúlt években láttuk, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek – nyári hőhullámok, aszályok, árvizek, viharok, hurrikánok – egyre gyakoribbak és egyre nagyobb károkat okoznak. Ezek az események korábban is léteztek, de intenzitásuk és a pusztítás mértéke egyre növekszik.

Az erdőtüzek szintén hozzájárulnak a klímaváltozás súlyosbodásához: a növekvő mennyiségű erdőtűz egyre több szén-dioxidot juttat a légkörbe, amely tovább fokozza a felmelegedést. Hasonlóképpen hozzájárulnak a hőhullámok is, amelyek miatt egyre több ország és régió kényszerül a légkondicionálók széleskörű használatára. Ez pedig újabb plusz kibocsátással terheli a légkört, bezárva egy ördögi kört.

COP29: zöld átmenet és eredmények

Nem lehet azonban mindent csak sötéten látni. A zöld átmenet valóban hozott már eredményeket: világszerte, Európában és Magyarországon is jelentősen nőtt a megújuló energiatermelés a nap- és szélenergiából, és az elektromos autók is egyre inkább részévé válnak a közlekedési rendszernek. Emellett az otthoni és ipari energiatároló rendszerek is terjednek, amelyek a zöldáram tárolását szolgálják, mégpedig egyre megfizethetőbb módon.

Az akkumulátorok azonban önmagukban sem „zéró” környezeti hatásúak, hiszen az ezekhez szükséges nyersanyagok kitermelése és feldolgozása komoly környezeti terheléssel jár. Az akkumulátorok gyártása, valamint újrahasznosítása is jelentős lábnyomot hagy, és bár ezek szükséges eszközök az átálláshoz, a teljes környezeti hatásukat nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Összességében tehát a COP29 klímacsúcs nem hozott áttörő változásokat. A kihívás, amely előtt a világ áll, egyre nagyobb, és a valódi megoldásokhoz átfogóbb együttműködésre és konkrét cselekvésekre lenne szükség. A nagy kérdés: mennyire tudunk gyorsan és hatékonyan cselekedni, mert a következő évek már meghatározóak lesznek a bolygó jövőjére nézve.

Fotó (illusztráció) – Freepik

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/