30 éve nem volt ilyen durva: ellepték az árvaszúnyogok a Balatont

Az utóbbi napokban nagyon sokan számoltak be arról, hogy a Balaton partján sok helyen szinte nem lehet megmaradni a rengeteg árvaszúnyogtól. Utánajártunk, mi okozza a tömeges rajzást, és kell-e ettől tartanunk.

De mi az az árvaszúnyog?

Az árvaszúnyogok (Chironomidae) a kétszárnyúak rendjének elterjedt és jelentős csoportja, Magyarországon több mint 320, világszerte pedig körülbelül 15 000 fajuk létezik. Főként édesvizekben élnek (állóvizektől gyors folyású patakokon át akár a szennyezett vizekig), és egészen extrém körülmények között is megtalálhatók, sokszor az egyetlen rovarcsoportként. Rendkívüli fajgazdagságuk változatos táplálkozási és élőhelyigénnyel párosul, emiatt érzékenyen jelzik a környezeti állapotot, és fontos szerepet töltenek be az ökológiai monitoringban.

Nem váratlan a megjelenésük

A Balatoni Limnológiai Intézet már egy márciusi Facebook posztjában felhívta a figyelmet a rovarok tömeges megjelenésére.

„2024 nyarán a tartósan meleg vízhőmérséklet és fényszegény körülmények miatt megnőtt az algák mennyisége, különösen a Siófoki-medencében (ahol a tavalyinál magasabb alga mennyiséget csak 1994-ben mértek eddig). Ez kedvezett az árvaszúnyogoknak: lárváik nagy számban telepedtek meg az üledékben, így 2025 tavaszán (április-június) az elmúlt 30 év egyik legnagyobb rajzására számíthatunk.“ – írták a posztban.

A bejegyzésben olvasható az is, miszerint a magyar tengernél a Chironomus balatonicus nevű nagytestű faj képes tömegesen elszaporodni, amikor az algaszint egy bizonyos érték fölé emelkedik (kb. 20 mikrogramm klorofill-a/liter). Az ehhez hasonló rajzások a vízminőségi változással összefüggésben az 1970-es és 1990-es évek között rendszeresek voltak, ám azóta visszaszorultak.

Mi történik valójában?

A nőstény árvaszúnyog a víz felszínére vagy a vízinövényekre rakja le petéit, általában tömegesen (akár több százat is). A petékből 1-3 napon belül kikelnek a lárvák, amelyek az iszapban élnek és szerves törmelékkel táplálkoznak. Ez a szakasz 2–7 hétig tart, hőmérséklettől függően. A lárvából bábbá alakul, amely szintén vízben fejlődik, majd a báb a víz felszínére emelkedik. Ez a szakasz 1–4 napig tart. Végül a bábrepedés után a kifejlett árvaszúnyog kibújik, és elhagyja a vizet. Ez utóbbi az, ami

általában az esti órákban zajlik, és olyan hang kíséri, mintha drónok százai repülnének a Balaton felett.

A kifejlett árvaszúnyog (imágó) csak néhány napig él – általában 1–5 napig –, és ebben az időszakban nem táplálkozik, kizárólag a párzásra koncentrál. A jelenség tehát az összes egyed kikelése után magától megszűnik, de addig bizony a lárvák vízfelszínen úszása és a rovarrajok kellemetlenséget okozhatnak a vízparton.

Kell-e aggódni a jelenség miatt?

Szerencsére nem kell tartanunk tőlük, ugyanis ezek a szúnyogok nem csípnek. Kellemetlenséget viszont okozhatnak azzal, ahogyan tömegesen ellepnek minket, belehullanak az ételeinkbe, a tetemeiket pedig folyamatosan el kell takarítani.

Emellett a jelenlétüknek kifejezetten örülhetünk is, ugyanis számos hal, kétéltű, madár és hüllő táplálékául szolgálnak, valamint a kifejlődésük során több tonnányi algát fogyasztanak el a tóból, ezáltal tisztítva a vizet.

Hogyan védekezzünk ellenük?

A rovarok a part menti fákon, a bokrok között és a nádasokban pihennek, így ezeket lehetőleg ne bolygassuk. Mivel a fény vonzza őket, igyekezzünk távol maradni az erős fényforrásoktól, ha el akarjuk kerülni a szúnyogfelhőt.

Kiemelt kép: Canva

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol az étel és a környezet témáról

https://www.facebook.com/greenponthu/