A kenyérpazarlás útvesztői: mit kezdjünk a szikkadt veknivel?

A kenyérpazarlás ma is nagy gond: nálunk évente mintegy 600-650 ezer tonna élelmiszerhulladék keletkezik, ami 25 ezer (!) kamionnyi árut jelent. Mit tehetünk a pazarlás csökkentése érdekében?
Lassan az igazi hideg idők és az ünnepek jönnek, amikor ösztönösen is igazán hajlamosak vagyunk túl sok élelmiszert összevásárolni, majd kidobni. A fenti hatalmas, 25 ezer kamionnyi mennyiség,
ha szorosan egymás mögé állítjuk ezeket a teherautókat, akkor 340 kilométeres kamionsor lenne, ami Soprontól Szegedig tartana…
E mennyiségből csak a háztartások a felét, mintegy 300-330 ezer tonnát termelnek! Ez fejenként 33-35 kilogramm évente, legalábbis a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Maradék nélkül programjának 2024-es adatai szerint.
A pékáruk, különösen a kenyér, dobogósak: évente 2,5-3 kilogramm megy veszendőbe személyenként. Ez egyfelől pénzügyi teher, hiszen egy négytagú család 50-60 ezer forintot dob ki a kukába. Másfelől pedig
környezeti katasztrófa is, mert a hulladéklerakókban lebomló kenyér (és más szerves ételhulladékok) metánt termelnek, ami 25-ször erősebb üvegházgáz, mint a CO₂.
Miközben tízezrek éheznek, csak a nálunk kidobott kenyér 380 ezer ember éves szükségletét fedezné.
De hová kerül a szikkadt vekni, és miért nem etethetjük meg a disznókkal, ahogy nagyanyáink tették? Az EU-s szabályozás alaposan bekavart, de van megoldás.
A mosléktilalom: miért nem mehet a kenyér az asztalról a vályúba?
2001-ben Nagy-Britanniában kitört a száj- és körömfájás-járvány. Ez után pár évvel az EU – bár nem volt igazolható, és nincsen összefüggés egy járvány és az ételmaradék közt – azért biztonsági okokból lépett: a 2002/99/EK irányelv és a 2004-ben hatályba lépő (EK) 183/2005 rendelet megtiltotta a feldolgozatlan háztartási hulladék, így a szikkadt kenyér etetését a haszonállatokkal.
Magyarországon, az EU-csatlakozás óta, 2004-től ez szigorúan érvényes. A kenyérben megbújó penészgombák, baktériumok (pl. szalmonella) vagy akár a sertéspestis kockázata miatt csak hőkezelt (minimum 133 °C, 3 másodperc) hulladék használható takarmányként, amit regisztrált üzemek végeznek. A háztartási szikkadt kenyér így nem kerülhet egyenesen az ólba – vége a régi falusi szokásoknak.
Az Európai Unió szabályozása szerint (183/2005/EK rendelet, valamint a hazai szabályozás) a takarmányok hőkezelésének legalább 133 °C-on kell történnie 3 másodpercig, vagy azzal egyenértékű eljárással kell biztosítani a kórokozók elpusztítását.
A cél nemes, azaz az állatok és közvetetten az emberek egészségét ne veszélyeztessék a takarmányok mikrobiológiai szennyeződései, és megakadályozzák a betegségek terjedését az élelmiszerláncban. Viszont ezzel látványosan nő még a háztáji gazdaságokban bővelkedő vidékek élelmiszerhulladékának mennyisége is
Hová kerül ezen túl a kenyér?
A Nébih szerint a pazarlás csökkentése kulcs, de mit tehetünk a maradékkal? Íme a lehetőségek, a legjobbtól a legrosszabbig.
Adományozás: a fogyasztásra alkalmas kenyeret rászorulókhoz juttathatjuk, bár ez háztartásonként nem életszerű egy-egy kenyérvég vagy fél-fél kiló 2-3 napos kenyér vagy zsömle esetén.
Ám például a Magyar Élelmiszerbank Egyesület akciói vagy a Munch nevű hazai, pár éve még startupként indult, de nagyra nőtt projekt évente sokezer tonna pékárut ment meg. Sőt, háztartások is adományozhatnak, például a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül – de csak ép, bőven fogyasztható árut.
Újrafelhasználás otthon:
a szikkadt kenyérből készülhet zsemlemorzsa (reszelővel vagy aprítóval), bundás kenyér, kenyérsaláta (paradicsommal, olívaolajjal) vagy kenyérpuding.
Fagyasztva hónapokig eláll: szeleteljük, fóliázzuk, később pirítsuk.
Egy kenyértartó doboz 3-4 napig frissen tartja.
Komposztálással a kenyérpazarlás ellen:
ha már nem ehető, a kenyér szerves hulladékként komposztálható. Magyarországon a nem lakásban élő háztartások mintegy fele komposztál – a kenyér nitrogénforrásként gazdagítja a talajt, csökkenti a lerakók metánkibocsátását.
Városban pedig a közösségi komposztálók segítenek.
Hőkezelt takarmány:
regisztrált üzemekben a pékhulladékot sterilizálják, és állati táp lesz belőle. Az EU 2021-es irányelve támogatja ezt, de háztartási kenyér ritkán kerül ide – pedig gyűjtőpontokon keresztül ez lehetséges lenne.
Szeméttelep:
a legrosszabb vég, hiszen a vegyes hulladékba dobott kenyér metánt termel, pazarolja az előállításához felhasznált vizet, energiát, földet. A Nébih szerint a háztartási pazarlás 2020-2024 között 10%-kal csökkent, de megjegyezzük: a pékáru még mindig problémás, hiszen a „biztonság kedvéért” mindig többet veszünk belőle a szükségesnél…
Miért éri meg változtatni a kenyérpazarlás gyakorlatán?
Globálisan el sem tudjuk képzelni, de mintegy 1,3 milliárd tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente, ami az üvegházgázok mintegy 8-10%-át adja, hiszen feleslegesen megtermelt, csomagolt, leszállított, és feleslegesen a szeméttelepre visszaszállított áruról, csomagolásról van szó.
Magyarországon a kenyérpazarlás 100 milliárd forint veszteség. A Nébih Maradék nélkül programja szerint a tudatos vásárlás (listaírás, kisebb adagok), az elviteles dobozok és a csomagolásmentes boltok terjedése segít.
Az EU 2030-ra 30%-os élelempazarlás csökkentést céloz, és mi is tehetünk érte: egy vekni megmentése zsemlemorzsaként vagy adományként nemcsak a disznókat kíméli a tiltástól, hanem a Földet is a terheléstől.
Vegyünk kevesebbet, tároljunk okosan, használjuk fel kreatívan – így a kenyér érték marad, nem hulladék!
A globális kenyérpazarlás sem kis gond…
Az ételpazarlás nem csak „saját” probléma: globálisan 1,3 milliárd tonna megy kárba évente, ami az üvegházgázok 8-10 százalékát adja, hiszen egy kiló kenyér vagy pékárú kb. 0,6 liternyi gázolajat „fogyaszt” amíg a búzamagból az asztalunkra kerül!
Magyarországon a kenyérpazarlás önmagában százmilliárd forintos nagyságrendű veszteség. De pozitív a tendencia: a tudatos vásárlás (listaírás, kisebb adagok), az elviteles dobozok és a csomagolásmentes boltok terjedése már érezhető. Az EU 2030-ra 30 százalékos ételpazarlás csökkentést céloz, és a Nébih Maradék nélkül programja gyakorlati tippekkel is segít.
Végül: a fenntarthatóság nem kényszer, hanem lehetőség.
Viszlát kenyérpazarlás! Egy szikkadt kenyérből süssünk bundáskenyeret a következő reggelihez vagy vacsorához, ahogy szüleink, nagyszüleink tették.
Ha minél többen így teszünk, a vekni nem hulladékká, hanem értékké válik!
Nyitókép: Pixabay
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol a kenyérpazarlás témáról!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!



