Klímacélok: újabb csúszás, délibábokat kergetünk!

A klímacélok teljesítéséről a világ legnagyobb szennyező országai ismét lemaradnak! Sajnos ez nem csupán adminisztratív csúszás, hanem egy súlyos figyelmeztetés a bolygónk jövőjére nézve.

Az ENSZ által meghatározott,

2035-re vonatkozó új kibocsátáscsökkentési tervek leadásának határideje vészesen közeledik, de a Financial Times (FT) minapi cikke szerint a legtöbb nagy kibocsátó nem fog időben eleget tenni a vállalásainak.

Mindez nemcsak a klímaváltozás elleni harcot akasztja meg, hanem világossá teszi: a gazdasági és politikai érdekek még mindig erősebbek a bolygónk védelménél.

A klímacélok és a valóság közötti szakadék

A Párizsi Megállapodás értelmében közel 200 ország vállalta, hogy rendszeresen frissíti és szigorítja kibocsátáscsökkentési terveit, hogy a globális felmelegedést 1,5°C alatt tartsuk. Az ENSZ által meghatározott új határidő 2035-re vonatkozó célkitűzések benyújtására szólt, de a Financial Times friss anyaga szerint például az EU, Ausztrália, India és Dél-Afrika is el fog késni a határidővel.

Ez különösen aggasztó, mivel már a 2030-as célok teljesítése is kérdéses. A világ szén-dioxid-kibocsátása tovább nő, miközben a tudósok egyértelműen figyelmeztetnek: ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát, a kibocsátásnak csökkennie kell! Ehelyett az iparosodott országok sokasága politikai és gazdasági kifogások mögé bújva halogatja a döntéseket.

Mennyivel kellene csökkenteni?

Igaz, hogy a Párizsi Megállapodás nem ír elő jogilag kötelező érvényű kibocsátáscsökkentési célokat az egyes országok számára, hanem inkább egy önkéntes és együttműködésen alapuló keretet biztosít.

Az Európai Unió célkitűzése szerint 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 55%-kal kívánják csökkenteni. Ez a cél az Európai Klímarendeletben került rögzítésre.

A 2019-es kibocsátási szintekhez viszonyítva ez a cél kisebb mértékű csökkentést jelent, mivel az 1990 és 2019 közötti időszakban már történt némi kibocsátáscsökkenés. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az EU-ban az üvegházhatású gázok kibocsátása 1990 és 2019 között mintegy 24%-kal csökkent. Ezért a 2030-ra kitűzött 55%-os csökkentési cél eléréséhez a 2019-es szinthez képest további körülbelül 31%-os csökkentés szükséges.

KAPCSOLÓDÓ CIKK és Green.hu PODCAST adás az alábbi címsorra, vagy lentebb kattintva érhető el:

Gelencsér András lesújtó véleménye a fenntarthatóságról – Green.hu exkluzív podcast

Idézet a Green.hu fenti podcastjából:

„Nem is az a gond, hogy el vagyunk késve, hanem az, hogy rossz irányba megyünk. A jelenlegi irány egyszerűen értelmezhetetlen. Ha megnézzük a párizsi klímaegyezményt, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának a korlátozásáról szól, akkor azt látjuk a valóságban, hogy ezek nem valósulnak meg, sőt, folyamatosan nő a kibocsátás”

A klímacélok a „kukába mennek”?

A klímavédelmi késlekedés egyik fő oka a politikai bizonytalanság és a gazdasági érdekek ütközése. A Financial Times kiemeli, hogy Donald Trump korábbi, és újabb, már első hivatali napján sajnos újra meghozott elnöki döntése – az Egyesült Államok kiléptetése a Párizsi Megállapodásból – hosszú távú következményekkel jár. Bár az USA Joe Biden alatt visszalépett a megállapodásba,

a klímapolitika azóta is rövid távú, szemellenzős politikai csatározások tárgya maradt világszerte: sok ország még ma (a látványos klímakatasztrófa, hőhullámok, erdőtüzek és hasonlók közepette) sem érzi a kellő nyomást a szigorúbb célok vállalására.

Az Európai Unió sem áll jól: bár ambiciózus zöld stratégiával rendelkezik, az egyre növekvő politikai feszültségek és gazdasági aggodalmak miatt az új kibocsátáscsökkentési célokat várhatóan késve fogják benyújtani. A lengyel kormány, amely jelenleg az EU soros elnökségét tölti be, a fosszilis tüzelőanyagokhoz kötött gazdaság miatt nem kívánja előmozdítani a szigorúbb klímacélokat.

Ezzel párhuzamosan az olyan országok, mint India és Kína, a geopolitikai helyzetet és gazdasági fejlesztési prioritásaikat hozzák fel érvként arra, hogy nem tudják időben benyújtani a terveiket. A Financial Times szerint a G20-aknak csupán egynegyede vagy harmada fogja tartani a határidőt, ami súlyosan visszavetheti a globális klímaakciót.

A minőség vagy a gyorsaság a fontosabb?

Míg az ENSZ határideje hivatalos, a késedelem önmagában nem von maga után szankciókat. Néhány szakértő szerint inkább az a lényeg, hogy az új klímatervek valóban ambiciózusak és megvalósíthatóak legyenek, még ha később is kerülnek benyújtásra. Az ENSZ klímaváltozási vezetője, Simon Stiell szerint ezek a dokumentumok „az évszázad legfontosabb szakpolitikai anyagai”, mivel ezek fogják meghatározni a következő évtizedek klímavédelmi irányvonalát.

Más szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a csúszás növeli annak az esélyét, hogy az országok tovább halogatják a konkrét lépéseket.

A késlekedés miatt egyes szakértők újra attól tartanak, hogy a vállalt csökkentési szintek túl gyengék lesznek, vagy a végrehajtásuk nem lesz megfelelően megalapozott.

Hogyan tovább a klímacélok terén?

Bár néhány ország – például az Egyesült Királyság, Svájc és Brazília – időben benyújtotta az új céljait, a világ legnagyobb kibocsátói továbbra is elmaradnak az elvárt fellépéstől. Az a kérdés, hogy ezek az országok mikor és milyen szigorúsággal fogják frissíteni a terveiket, kulcsfontosságú lesz a következő években.

GREEN.HU VÉLEMÉNY:

A klímaváltozás elleni harc nem enged meg késlekedést. Ha a politikai és gazdasági vezetők nem tesznek határozott lépéseket, a világ minden országa meg fogja fizetni az árát – legyen szó szélsőséges időjárásról, természeti katasztrófákról vagy gazdasági válságokról. A klímaügy nem egy másodlagos prioritás, hanem a jövőnk záloga. Most van itt az idő a cselekvésre, nem holnap!

Forrás:

https://www.ft.com/content/021e3888-859e-412d-a043-8a8162ee58b1

Nyitókép (illusztráció): Freepik

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/