A láthatatlan utazás, ami óriási zöld teher!

Íme a „nagy utazás” – ugyanis minden nap olyan élelmiszereket fogyasztunk, amelyek többet utaztak, mint mi egy évben. A brazil csirkemell, a spanyol narancs, a dél-amerikai banán, az afrikai gyümölcsök, vagy akár a kínai tészta – mind-mind több ezer kilométert utaztak, mire eljutottak hozzánk.

A „nagy utazás”: óriási távolságról érkeznek az ételeink (is)

Amikor belépünk egy szupermarketbe, egy kisebb élelmiszerboltba, vagy akár a helyi piacra, ritkán gondolunk arra, hogy milyen hosszú utat tettek meg azok az élelmiszerek, amelyeket a kosarunkba helyezünk. A polcokon sorakozó termékek – a brazil csirkemell, a spanyol narancs, a dél-amerikai banán, az afrikai gyümölcsök, vagy akár a kínai tészta – mind-mind több ezer kilométert utaztak, mire eljutottak hozzánk.

Étel utazás: a súly és a távolság drámai hatása

A karbonlábnyom számításánál kulcsfontosságú tényező a súly és a távolság kombinációja. Minél nehezebb egy termék, és minél távolabbról érkezik, annál nagyobb a környezeti terhelése. Egy korábbi írásunkban már foglalkoztunk ezzel a témával, amikor egy üveg víz útját követtük nyomon. Ez a példa különösen szemléletes volt: egy háromdecis üvegpalack, amely maga is 20-30 dekát nyom, mindössze 25 deka vizet tartalmaz. Összesen tehát fél kiló súlyú terméket szállítanak a világ másik feléből, amelyet egy ember 10-30 perc alatt elfogyaszt.

A fogyasztás léptéke

Ha ezt a példát nagyobb léptékben vizsgáljuk, a számok még megdöbbentőbbek lesznek. Amerika 300 millió lakosa közül ha csak a legtehetősebb 1-3 millió fogyaszt hetente 2-3 ilyen vizet, már akkor is óriási mennyiségű szállítmányról beszélünk. És ez csak egyetlen termék – nem számítva az összes többi élelmiszer, járművek és egyéb árucikkek szállítását.

A személyes utazások hatása

A történetnek azonban van egy másik oldala is. A tehetősebb vagy akár középosztálybeli rétegek ma Magyarországon rendszeresen vesznek részt hosszú utazásokon, amelyek szintén jelentős karbonlábnyomot hagynak maguk után. Így nemcsak a termékek utaznak hozzánk, hanem mi magunk is rendszeresen átutazzuk a fél világot, tovább növelve a környezeti terhelésünket.

A tudatosság hiánya

A probléma egyik legnagyobb része, hogy ezeket a hatásokat általában nem mérjük, sőt, gyakran még csak nem is gondolunk rájuk. Néha eszünkbe jut, hogy az a kávé, amit iszunk, Dél-Amerikában terem, vagy hogy a csokoládé alapanyagául szolgáló kakaóbab a világ másik felén növekedett. Időnként tudatosul bennünk, hogy az éppen fogyasztott banán több ezer kilométert utazott, mire az asztalunkra került, de az esetek többségében ezek a gondolatok el sem jutnak a tudatunkig.

Egy egyszerű megoldási javaslat

Létezik egy viszonylag egyszerű módszer a tudatosság növelésére. Képzeljük el, ha minden termékre ráírnák kilogramm és kilométer alapon, hogy az adott termék mennyit utazott. Például: „Ez az 1 kiló banán 10 000 kilométert utazott, ami 1500 gramm szén-dioxid kibocsátást jelent.” Egy ilyen egyszerű matrica vagy címke már sokat segíthetne abban, hogy tudatosítsuk magunkban vásárlási döntéseink környezeti hatásait.

Ha legalább ezt az egy lépést megtennénk, és az emberek látnák, milyen környezeti költségei vannak az általuk választott termékeknek, az jelentős változást hozhatna. Talán nem azonnal, de hosszú távon biztosan csökkenteni lehetne a karbonlábnyomunkat. Végül is itt az ideje, hogy tegyünk valamit a környezetünkért!

Nyitó illusztráció: Freepik

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol az „élelmiszereink utazás közbeni karbonlábnyoma” a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/