Vajon miért kék a soproni kékfrankos, ha egyszer vörös?

Sopron és a kékfrankos elválaszthatatlanok, akár a kenyér és a bor. Ez a szőlőfajta a város borkultúrájának szíve, a Soproni borvidék büszkesége. De vajon honnan a név, és mi köze a kékhez? Felejtsük el a száraz tankönyveket, itt a kékfrankos valódi sztorija, némi soproni hangulattal és szüreti életérzéssel fűszerezve.

Sopronban a kékfrankos nem csupán szőlőfajta, hanem a borvidék lelke. A szőlőterületek több mint fele kékfrankos, és ez nem véletlen: a hűvös, csapadékos klíma és a kristályos, palás talaj tökéletes táptalaja ennek a fajtának. A kékfrankos borok savasak, fűszeresek, tele piros bogyós ízekkel – meggy, cseresznye, néha egy csipetnyi bors. Rozé? Könnyed vörös? Testes, hordós csoda? Mindent visz. Nem csoda, hogy 2003 óta Sopron hivatalosan is a „kékfrankos fővárosa”, (a város le is védette a nevet), ahol a Kékfrankos Nyár vagy a Kékfrankos Hangjai rendezvények minden ősszel a bor és a helyi kultúra ünnepei.

A kékfrankos rejtélye: legenda vagy kitaláció?

Minden soproni pincészetben lehet hallani a sztorit: 1809-ben, amikor Napóleon katonái megszállták Sopront, a helyi poncichterek – akik szőlőt és babot is termeltek – ravaszul csak a jobb, kék frank bankjegyeket fogadták el a minőségi vörösborokért, a silány fehér frankokért meg csak valami pancsot adtak. Így lett a jó bor „kékfrankos”. (A „poncichter” szó német eredetű, a „Bohnenzüchter” kifejezésből származik, ami magyarul babtermelőt jelent. A soproni bortermelőket így nevezték, mert a szőlősorok közé babot is ültettek – a szerk,)

Hangulatos a fenti történet, de sajnos csak egy jól hangzó mese.

A napóleoni időkben ugyanis Sopronban még fehér szőlők, például furmint és zöldveltelini uralták a hegyeket, a vörösborok, köztük a kékfrankos, csak jóval később, a 19. század második felében, a szőlőket pusztító filoxérajárvány után jöttek divatba. Ráadásul papírpénz alig volt forgalomban, így a „kék frank” inkább csak legenda.

A valóság prózaibb, de azért ez is izgalmas:

a kékfrankos a német Blaufränkisch tükörfordítása, ahol a „blau” kéket, a „fränkisch” a Frank Birodalomhoz kötődő, minőségi borokat jelent.

A „frank” szócska a prémium minőséget dicsérte, hiszen a frankok földjén termett szőlők híresek voltak. Az 1830-as években Jäger Mihály soproni borkereskedő kezdte „kékfrankos” néven árulni a borait, így gyökeresedett meg a név. Máshol is ismerték: Klosterneuburgban „fekete vaskó”, Horvátországban „moravka”, Sopronban néha „burgundi” néven futott.

A bor gyökerei: mit mond a tudomány?

Felejtsük is el egy pillanatra azokat a romantikus történeteket is, miszerint a honfoglaló magyarok hozták a kékfrankost a Kaszpi-tenger mellől. A DNS-vizsgálatok szerint a kékfrankos a Gouais blanc (hunszőlő) és a Blaue Zimmettraube kereszteződéséből született, valószínűleg Alsó-Stájerországban, a mai Szlovénia területén. Ez a szőlő az Osztrák–Magyar Monarchia idején hódított, és a 19. században terjedt el igazán.

Na de mi is az a hunszőlő, amit a tudomány inkább európai fajtaként azonosít, a keleti eredet inkább csak legenda lehet. Bár lehet részben tudományos alapja is, mert a hunszőlő egy ősi, európai, főként fehérborszőlő fajta, melynek eredete vitatott, de közép-európai, valószínűleg a kárpát-medencei vagy esetleg kaszpi-tengeri vidékhez köthető. De az előbbi sokkal valószínűbb: tudományos kutatások és DNS-vizsgálatok alapján ugyanis

a Gouais blanc inkább Közép-Európában, például a mai Ausztria, Szlovénia és Magyarország környékén alakult ki, és ott terjedt el. 

És a Blaue Zimmettraube? Ez a fajta középéréssel és közepes termőképességgel rendelkezik, bogyói kékes-lilás színűek, vastag héjúak, és jó ellenállóságot mutatnak az időjárási viszontagságokkal szemben. A bora általában gyümölcsös illatú, savas, kiegyensúlyozott karakterű, és kiváló alapanyag nagy vörösborok vagy rozék készítéséhez.

Fenntarthatóság

A kékfrankos nem csak finom, hanem mára zöld, fenntartható módon termelhető. A Soproni borvidék adottságai – hűvös klíma, változatos talaj – révén

ez a fajta vegyszermentesen, ökológiai műveléssel is csúcsminőséget hoz.

Olyan borászatok, mint például a Taschner Borház vagy a Pfneiszl Pincészet, komolyan veszik a fenntarthatóságot, minimalizálják a környezeti terhelést. A kékfrankos sokoldalúsága – rozé, könnyű vörös vagy testes bor – azt jelenti, hogy a borászok a helyi adottságokhoz igazodva változatos borokat készíthetnek, miközben a talaj és a természet egészségét is óvják.

A kékfrankos a gasztronómiában is sztár: Sopronban tökéletesen passzol mondjuk a helyi babos ételekhez, vadhúsokhoz vagy más hagyományos fogásokhoz. A Kékfrankos Hangjai borászati és gasztronómiai élménynapok példál a helyi ízeket és kultúrát népszerűsítik.

Miért menő?

A kékfrankos ma már nem csak egy bor a sok közül, hanem amolyan soproni életérzés is. A könnyed rozék és gyümölcsös vörösborok tökéletesek egy laza vacsorához, a testes, érlelt tételek meg különleges alkalmakra valók.

A fenntartható termesztés és a helyi hagyományok tisztelete miatt a kékfrankos fogyasztása nem csak élvezet, hanem egy apró környezettudatos tett is.

Nyitókép (illusztráció) – Pixabay

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!