Az ősz és a bor filozófiája Hamvas szellemében

Szeptember végén az ősz aranyló fényei festik a tájat, a szüret időszaka a végéhez közeledik, és a levegőben ott vibrál az érő szőlő illata.

Nálunk az ősz nemcsak a természet változását hozza, hanem egyfajta belső elmélyülést is, amit Hamvas Béla, a 20. század egyik legkülönlegesebb magyar gondolkodója A bor filozófiája című esszéjében csodálatosan ragad meg. Ez a mű nem pusztán a borról szól, hanem az élet élvezetéről, a létezés könnyedségéről és a teremtett világ iránti tiszteletről.

Az alábbiakban Hamvas gondolatai mentén járjuk körül, mit jelent az ősz és a bor találkozása, hogyan kapcsolódik ez az életörömhöz, és miért érdemes ma is elmerülni e sorokban.

Az ősz, mint a beteljesülés ideje

Hamvas Béla számára az ősz nem csupán egy évszak, hanem a létezés egyik legteljesebb pillanata. A bor filozófiája lapjain az őszt a bőség és a betakarítás idejeként írja le, amikor a természet minden munkája gyümölcsöt hoz.

A szüret nem csak a szőlő leszedéséről szól, hanem egyfajta rítusról, amely összeköti az embert a földdel.

Az őszi táj, a szőlőskertek sárguló levelei, a hűvös reggelek és a még melengető napfény mind olyan kulisszák, amelyekben Hamvas szerint az élet értelme megmutatkozik.

Ez az évszak a lassítás ideje, amikor érdemes megállni, és észrevenni a világ apró csodáit

– egy pohár borban, egy jó beszélgetésben, vagy egyszerűen a csendben.

Hamvas esszéjében az ősz az emberi lélek tükre is. A szüret munkája, a szőlő gondos válogatása és a bor készítése olyan folyamat, amely türelmet és tiszteletet igényel. Ez a gondolat ma is aktuális, amikor a fenntarthatóság és a természet iránti felelősség egyre fontosabb. A modern borászatok, amelyek kevesebb vegyszert használnak, és a talaj védelmére ügyelnek, szinte Hamvas szellemiségét követik, amikor a természet ritmusával összhangban dolgoznak. Az ősz tehát arra hív, hogy lassítsunk, és értékeljük, amit a föld ad, legyen az egy pohár bor vagy egy csendes pillanat a szőlőtőkék között.

A bor, mint az életöröm szimbóluma

A bor filozófiája nem borszakértői kalauz, hanem filozófiai elmélkedés arról, hogy a bor több, mint ital: az életöröm és a szellemi felszabadulás eszköze. Hamvas szerint a bor nem a részegségért létezik, hanem azért, hogy közelebb hozzon a létezés lényegéhez. Egy pohár borban ott van a nap melege, a föld ereje és az emberi munka harmóniája. Ez a gondolat különösen szép az ősz kontextusában, amikor a szüret frissen elkészült borai először kerülnek az asztalra. A bor kóstolása Hamvas szerint nem sietős aktus, hanem egyfajta meditáció, amely segít megérteni a világ rendjét és a saját helyünket benne.

Nyilván Hamvas közel sem konkrét borokat vagy évjáratokat dicsér, hanem a bor szellemiségét helyezi a középpontba.

Írásában a bor az emberi kapcsolatok, a barátság és a közösség szimbóluma.

Egy pohár bor mellett könnyebben nyílnak meg a szívek, és a beszélgetések mélyebbé válnak. Ez a gondolat ma is érvényes, amikor egy őszi estén, a kandalló mellett vagy egy teraszon ülve, egy pohár borral a kézben könnyebb elengedni a hétköznapok rohanását. Hamvas szerint a bor arra tanít, hogy ne vegyük túl komolyan az életet, de tiszteljük annak mélységeit – ez az egyensúly az, ami az őszi szüret idején különösen érezhető.

A bor filozófiája és a mai kor

Hamvas Béla esszéje 1945-ben született, mégis időtlen. Hamvas gondolatai különösen aktuálisak. A bor filozófiája arra hív, hogy

ne csak fogyasszunk, hanem élvezzük tudatosan, amit a természet ad.

Az ősz és a bor együtt emlékeztet minket arra, hogy a jó élet nem a kapkodásról szól, hanem az apró pillanatok megéléséről.

Hamvas művében a bor tehát nem pusztán ital, hanem filozófiai kapocs az ember és a természet között. Az őszi szüret idején, amikor a szőlőből bor lesz, ez a kapcsolat különösen erős. A szüret nem csak munka, hanem ünnep is, amelyben a természet és az ember együttműködése testesül meg. Hamvas szerint az újbor, vagy akár az óbor kóstolása olyan, mint egy beszélgetés a világgal:

figyelni kell az ízekre, az illatokra, és hagyni, hogy a pillanat magával ragadjon.

Ez a gondolat ma, amikor a világ rohan, szalad, siet (a végzete felé?) különösen értékes. Egy pohár bor mellett, egy őszi délutánon, könnyebb megérteni, mit jelent igazán élni.

Az ősz és a bor tanulsága

Mondjuk azért ki, Hamvas Béla A bor filozófiája című esszéje bizony nem könnyű olvasmány, de nem is az a célja, hogy gyorsan átfussunk rajta. Inkább arra hív, hogy álljunk meg, és gondolkodjunk el az élet egyszerű örömein. Az ősz, a szüret és a bor együtt egy olyan időszakot jelentenek, amikor a természet és az ember összhangja kézzelfogható. Nálunk ráadásul a borászat hagyománya évszázados, így ez az időszak különleges jelentőséggel bír. A szőlőskertekben zajló munka, a pincékben érlelődő borok és az őszi táj szépsége mind Hamvas gondolatait idézik:

az életet nem birtokolni kell, hanem élvezni, mértékkel és tisztelettel.

Az őszi szüret idején így érdemes időt szánni egy pohár borra, legyen az egy családi vacsora vagy egy csendes este része. Hamvas szavaival élve, a bor nem csak ital, hanem az életöröm kifejeződése, amely összeköt a természettel, a hagyományokkal és egymással.

Nyitókép: Pixabay

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!