Szén-dioxid eltávolítás a légkörből: elképesztő lemaradásban vagyunk!
A légköri szén-dioxid eltávolítás ügye elképesztően le van maradva a céloktól. Egy igen hiteles, friss oxfordi kutatás szerint jó, ha a negyede megvan az évente szükségesnek, de ezt is jobbára úgy érjük el, hogy fát ültetünk. A légkörből a modern technika segítségével alig vonunk ki valamit. Nézzük a szomorú részleteket.
Évente 7-9 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítás lenne szükséges a klímacélok eléréséhez, de ehelyett 2-nél tartunk, amelynek ráadásul nagy része fásítás. Az üvegházi gáz megkötési technológiák fejlesztése a kanyarban sincsen. Honnan tudjuk? A 2024-es friss jelentés, amelyet az Oxfordi Egyetem kutatói tettek közzé 2024 júniusában, arra a következtetésre jutott, hogy a párizsi klímaegyezmény 1,5°C-os céljának eléréséhez
az évszázad közepére évente mintegy 7-9 milliárd tonna szén-dioxidot kell(ene) kivonni a légkörből. Jelenleg 2-nél (!) tartunk, amelyből 1,3 milliárd tonnát faültetéssel érünk el. A „nagy megmentő” a mesterséges szén-dioxid kivonási technológiák sehol sem tartanak, most 0,05%-0,1%-át adják csak az összes légköri szén-dioxid eltávolításnak
A jelentés szerzői hangsúlyozzák, hogy az emissziók csökkentése a legfontosabb eszköz a nettó nulla kibocsátás eléréséhez, de a szén-dioxid eltávolításának (CDR – az összes kivonási technológia átfogó rövidése) is létfontosságú szerepe van (lenne) ebben.
Ezt írják:
Jelenleg évente csak 2 milliárd tonna szén-dioxidot vonnak ki a légkörből CDR segítségével, többnyire hagyományos módszerekkel, mint például a faültetés. Az újabb CDR módszerek – mint a biochar, a fokozott kőzetmállás, a közvetlen légköri szén-dioxid megkötés és tárolás (DACCS), valamint a bioenergia szén-dioxid megkötéssel és tárolással (BECCS) – évente csak 1,3 millió (nem milliárd!) tonnával járulnak hozzá, ami kevesebb mint 0,1%-a az összes mennyiségnek.
Azok a módszerek, amelyek ténylegesen tartósnak bizonyulnak, évente mindössze 0,6 millió tonnával – az összes mennyiség kevesebb mint 0,05%-ával – járulnak hozzá, számolták ki a brit kutatók.
Green.hu vélemény a szén-dioxid eltávolítás mai állásáról
A fent jelzett, azaz még a nagyobb, 0,1%-os mennyiségnek a százszorosa is csak tizedét venné ki a légkörből az összesen kivont (nem a bejuttatott) szén-dioxidnak, és akkor még a sokkal agresszívabb metánról nem is beszéltünk. Ahogyan arról sem, hogy csak az adott év kibocsátásának arányos részét vonják ki, a korábbi években felgyülemlett hatalmas mennyiség attól még évtizedeken át „dolgozik a légkörben”, egyre drasztikusabban melegítve azt!
Az is igaz, hogy sok helyütt kísérleteznek üzemi méretű CO2 kivonó berendezésekkel, de azért azt tudni kell, hogy ezek is fogyasztanak energiát (még, ha zöldenergiát is sokszor) és e beruházásoknak is van karbonlábnyoma. Ráadásul az érdemi légköri szén-dioxid kivonáshoz sok ezer(!) olyan modern üzem kellene, mint ez az izlandi projekt, amely évek óta, egyre nagyobb léptékű karbon elnyelőket fejleszt, de sajnos még ez is csak csepp a tengerben. (A jövőben persze fontos lehet, hogy legyenek ilyen technológiáink, ám a lépték ma még nagyon messze van attól, hogy a marketing-, tőkegyűjtési és a tudományos-kutatási hozadék mellett a légkör karbonmentesítésére is érdemi hatást gyakoroljanak.
Itt részletesen olvashat erről az izlandi startupról, és érdemes a videót is megnézni:
Van jó megoldás a szén-dioxid eltávolítás területén?
A szerzők szerint a szén-dioxid-eltávolítás (CDR) különböző módszereit gyorsan fel kell skálázni, hogy a párizsi egyezménynek megfelelően kezelni tudjuk az éghajlatváltozást. A CDR gyors növekedésen ment keresztül a kutatás, a közvélemény tudatossága és az új vállalkozások terén. Azonban most több mutató is a fejlődés lassulását jelzi. (Ebben a kontextusban a felskálázás azt jelenti, hogy a szén-dioxid-eltávolítás különböző módszereit szélesebb körben és nagyobb kapacitással kell alkalmazni, hogy hatékonyabban tudják kezelni az éghajlatváltozást, mert így csökken megfizethető szintre a technológia, ami azután – jórészt a sorozatgyártás miatt – szélesebb körben terjedhet el, gondoljunk csak a személyautókra vagy az elektronikai cikkekre – a szerk.)
Bár a szén-dioxid-eltávolítás (CDR) kutatásába és az új vállalkozásokba irányuló befektetések egyre több új módszerre terjednek ki, ezek közül jelenleg keveset céloznak meg a kormányzati politikák és javaslatok a CDR felskálázására. Az ilyen típusú befektetések mindössze 1,1%-át teszik ki a klímatechnológiai startupok összes befektetésének. „Mivel a világ elmarad a párizsi hőmérsékleti cél eléréséhez szükséges dekarbonizációtól, ez rámutat arra, hogy növelni kell a CDR-be történő befektetéseket, valamint a nulla kibocsátású megoldásokat is támogatni kell” – mondja Dr. Steve Smith, az Oxfordi Egyetem Smith Vállalkozási és Környezeti Iskolájának munkatársa.
A jelentés megjegyzi, hogy a CDR vállalatok talán túlzottan optimista célokat tűztek ki, amelyek összességében a párizsi egyezmény hőmérsékleti céljainak eléréséhez szükséges szintre emelnék a CDR-t. Azonban a szerzők szerint
ezek az ambíciók nem hitelesek, és sokkal komolyabb politikai, támogató intézkedésekre van szükség, mint amelyek jelenleg léteznek.
A jelentés így sürgeti a kormányokat, hogy vezessenek be olyan támogatásokat, amelyek növelik a szén-dioxid eltávolítás iránti keresletet. Ezeknek tartalmazniuk kell a CDR politikák beépítését az országok nemzeti vállalásaiba (UNFCCC alatti klímacselekvési tervek), valamint a CDR jobb monitorozási, jelentési és ellenőrzési rendszereinek kidolgozását. Jelenleg a CDR iránti kereslet nagy részét a vállalatok önkéntes kötelezettségvállalásai adják, hogy ezekből szén-dioxid eltávolítási krediteket vásároljanak.
Oxfordi és más top kutatók így látják a szén-dioxid eltávolítás helyzetét
Dr. Steve Smith, az Oxfordi Egyetem Smith Vállalkozási és Környezeti Iskola munkatársa megjegyzi:
„Bátorító jelek vannak a CDR kutatás és innováció növekedésében és sokféleségében. Ezeket azonban erősen visszafogja a hosszú távú kereslet szűkössége és bizonytalansága. A kormányoknak most döntő szerepük van abban, hogy megteremtsék a fenntartható CDR felskálázásának feltételeit.”
Dr. Oliver Geden, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének munkatársa elmondta:
„A különböző CDR portfólió alkalmazása robosztusabb stratégia, mint egy vagy két módszerre koncentrálni. A kutatások, találmányok és a startupokba történő befektetések a CDR módszerek sokféleségét hozzák. Azonban a jelenlegi, egyelőre szerény próbálkozások és a kormányzati tervek inkább a hagyományos CDR-re koncentrálnak, főként az erdőgazdálkodásra.”
Matthew J. Gidden, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) vezető tudósa így látja:
„Egyértelmű, hogy a kibocsátáscsökkentés a kulcsfontosságú, ennek késleltetése csak súlyosbítja a jövőben szükséges mérséklési intézkedéseket a felmelegedés 2°C alatti korlátozása érdekében, ugyanakkor annál inkább korlátozott a fenntartható CDR szerepe, minél tovább késlekedik a világ.”
Dr. Stephanie Roe, a WWF globális klíma- és energiaügyi vezető tudósa kifejti:
„A párizsi egyezmény teljesítéséhez bármilyen klímavédelmi intézkedést fenntartható módon kell végrehajtani. Ez a jelentés azt találta, hogy a fenntarthatóbb forgatókönyvek nagyobb kibocsátáscsökkentést eredményeznek, így összességében kevesebb CDR-t alkalmaznak. Az ehhez szükséges CDR esetében létfontosságú, hogy az környezeti és társadalmi fenntarthatóságot explicit módon beépítsék a tervezésbe és a politikába a kockázatok minimalizálása és az együttjáró előnyök maximalizálása érdekében.”
Az éves „Szén-dioxid-eltávolítás Állapota” (State of Carbon Dioxide Removal) elnevezésű jelentés több, mint 50 nemzetközi szakértő közös munkája. A készítői szerint ez a világ vezető tudományos értékelése arról, hogy mennyi szén-dioxid eltávolítására lesz szükség a klímaváltozás korlátozásához, és hogy a világ jó úton halad-e ennek megvalósítása felé.
E költői kérdésre a választ olvasóinkra bízzuk, várjuk hozzászólásaikat a lentebbi linken a Facebookon!
A kutatás forrása és a további részletek (angol nyelven):
*
KAPCSOLÓDÓ CIKK és Green.hu PODCAST adás az alábbi címsorra, vagy lentebb kattintva érhető el:
Gelencsér András lesújtó véleménye a fenntarthatóságról – Green.hu exkluzív podcast
Idézet a Green.hu fenti podcastjából:
„Nem is az a gond, hogy el vagyunk késve, hanem az, hogy rossz irányba megyünk. A jelenlegi irány egyszerűen értelmezhetetlen. Ha megnézzük a párizsi klímaegyezményt, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának a korlátozásáról szól, akkor azt látjuk a valóságban, hogy ezek nem valósulnak meg, sőt, folyamatosan nő a kibocsátás”
*
Nyitókép: Pexles.com – free
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a podcast beszélgetésről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
