Magyar siker a tengerszint-emelkedés előrejelzési modellek kutatásában

Hazai siker a tengerszint-emelkedés előrejelzési modellek terén. Íme egy, a neves Nature folyóiratban publikált új tanulmány, amelynek eredményei segíthetik az utóbbi évtizedekben felgyorsult globális tengerszint-emelkedés jövőbeli előrejelzésének pontosítását. A munkában részt vállalt Dr. Topál Dániel, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (HUN-REN CSFK) fiatal kutatója.

A kutató szekcióvezető szerzőként tagja volt a nemzetközi, interdiszciplináris szerzői csapatnak. A tanulmány pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy

a jégtakarók változékonyságáról és azok szélsőséges olvadási eseményeiről nemcsak a ma megfigyelhető rövidebb távú változások tanulmányozásával, hanem a jégtakarók viselkedésének hosszabb távú vizsgálatával is szerezhetők kulcsfontosságú információk a mai jelenségekről.

A kutatás hangsúlyozza a jég–légkör–óceán kölcsönhatások éves, évtizedestől az évezredekig terjedő időskálán való tanulmányozásának fontosságát.

A tengerszint-emelkedés és a jégolvadási folyamatok

A Topál Dániel által vezetett szekció a légkör által vezérelt jégolvadási folyamatok jobb megértését hangsúlyozza.

A fiatal kutató elmondta: „A grönlandi és az antarktiszi jégtakarók felett megfigyelt felmelegedési folyamatok pontos fizikáját a modern globális éghajlati modellek nem pontosan szimulálják, ez pedig súlyosan befolyásolja a globális tengerszint-emelkedés jövőbeli előrejelzéseit. A jégtömeg jövőbeli változásainak előrejelzését javíthatnánk azzal, ha a szimulált jég–légkör kölcsönhatásokat kijavítjuk, de ez a feladat továbbra is nagy kihívást jelent. Az, hogy észrevettük ezt a problémát, az első lépés ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a kapcsolódó előrejelzési bizonytalanságokat. A műszeres mérési kampányok kiterjesztését és a modellek célzott kiértékelését egyaránt ösztönözzük.”

Antarktisz és Grönland és a tengerszint-emelkedés

Edward Hanna, a kutatás vezető szerzője hozzátette: „Az, hogy az Antarktisz és Grönland óriási jégtakarói hogyan reagálnak a folyamatban lévő éghajlatváltozásra, döntő fontosságú a jövőbeli tengerszint-emelkedés mértékét illetően. A jégtakarók tömegvesztése nem egy egyszerű, egységes válasz az éghajlat felmelegedésére, hanem például rövid távú – jellemzően néhány napos – extrém olvadási események, valamint a part menti jégtáblák katasztrofális leszakadása, ami relatíve gyorsan bekövetkezhet, és egyszerre nagy mennyiségű jeget juttat az óceánba.