Zöld kereskedelem: vajon van ilyen, vagy csak egy újabb kamu?
Zöld? Létezik olyan, hogy zöld, valóban fenntartható világkereskedelem? Szerintünk úgy, ahogyan ma képzeljük, aligha! Erről szól az alábbi véleménycikkünk.
Őszintén szólva, az OECD 2025 februárjában megjelent tanulmánya (lásd erről minapi cikkünket is a lentebbi linken) egy tipikus példája annak, amikor a számokkal próbálják kozmetikázni a valóságot.
*
Kapcsolódó cikkünk:
Friss OECD tanulmány a zöld átmenetről: mit jelent ez nekünk?
*
Persze, remek dolog, hogy egyre több kereskedelmi megállapodásban van valami környezetvédelmi kitétel, és az is szép, hogy nő a fenntartható termékek aránya. De nézzünk szembe a kemény tényekkel:
a világkereskedelem továbbra is alapvetően a fosszilis energiaforrásokra épül, és a zöld átállás jelenlegi tempója nevetségesen lassú ahhoz képest, amit a klímaválság megoldása megkövetelne.
A „Nagy Zöld Lufi”: zöldítés dízelmotorokkal és kerozinnal?
A világkereskedelem ma is óriási dízelmotoros hajókkal, tehervonatokkal, kamionokkal és kerozinfaló áruszállító repülőgépekkel működik. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) becslése szerint a globális áruszállítás több mint 90%-át hajók végzik, amelyek elképesztő mennyiségű üzemanyagot égetnek el. Egyetlen óriáshajó egy nap alatt elképesztő szennyezést visz végbe!
Nézzük csak a hajókat: az óceánjáró teherhajók környezetszennyezése extrém mértékű:
Egyetlen luxus óceánjáró, mint például a Harmony of the Seas, annyi kén-dioxidot bocsát ki naponta, mint 376 millió személyautó.
A 16 legnagyobb tankhajó együttesen annyi szennyeződést enged a levegőbe, mint a világ összes autója együttvéve.
A szennyezés mértéke általánosan:
A nagy óceánjárók napi 210-300 tonna üzemanyagot égetnek el.
Naponta és hajónként 450 kilogramm különösen káros, finom szemcsés port bocsátanak ki.
A nitrogén-oxid kibocsátásuk egy kisebb város közúti közlekedésével egyenértékű.
Oké, jöhet az érvelés: „De majd lecseréljük ezeket zöldebb technológiákra!” Rendben, de
még ha a teljes flotta 10-20%-át lecseréljük is valami alacsonyabb kibocsátású alternatívára, az összesített csökkenés is csak 10-20% lesz. És ez csak a járművek közvetlen kibocsátása
– a teljes ellátási lánc (termelés, csomagolás, raktározás, disztribúció) ennél sokkal többet jelent.
Ráadásul a világkereskedelem volumene évtizedek óta folyamatosan nő. Ha évente 5-6%-kal több árut szállítunk, akkor hiába csökkentjük a flották kibocsátását 10-20%-kal, az összkibocsátás akár még nőhet is.
Ez nem más, mint értelmetlen számháború és önbecsapás.
Papíron Zöld, Valójában Szürke
Vegyük a preferenciális kereskedelmi megállapodások zöld rendelkezéseit. Szépen mutat a statisztikában, hogy egy megállapodásban ma már átlagosan 44 környezetvédelmi előírás van, nem csak 8, mint a ’90-es években. De ezek az előírások gyakran inkább jogi és adminisztratív kiegészítések, mint valódi kibocsátáscsökkentő lépések.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Egy vállalat igazolhatja, hogy kevesebb vizet használ a gyártás során – miközben továbbra is dízelkamionokkal szállítja a termékeit.
Egy ország előírhatja, hogy a csomagolás újrahasznosítható legyen – de ettől még a repülővel szállított áruk karbonlábnyoma változatlan marad.
A zöld előírások papíron szigorodnak, de a nagyvállalatok könnyedén megtalálják a kiskapukat vagy egyszerűen zöld PR-ral (greenwashing) takarják el a valós kibocsátásukat.
Játék a Számokkal – Érdemi Hatás Nélkül?
Az OECD friss tanulmánya szerint a zöld kereskedelmi szabályok terjedése „elősegíti a fenntarthatóbb gazdaságot”. De ha megnézzük az elmúlt két évtized trendjeit:
Az üvegházhatású gázok kibocsátása globálisan nem csökkent, hanem nőtt.
A tengeri szállítás volumene folyamatosan emelkedik, és még a karbonsemleges hajók fejlesztése is messze van az iparági standarddá válástól.
Az elektromos kamionok, vonatok és hajók elterjedése túl lassú, és egyelőre csak apró százalékát váltják ki a fosszilis technológiáknak.
Ha reálisan nézzük, akkor az egész „zöld világkereskedelem” inkább egy lassított, fékezett habzású átállás, ami nem éri el azt a radikális hatást, amire szükség lenne.
Van értelme? Igen, valamennyi biztos van, de ez biztosan nem elegendő
Nem azt mondom, hogy minden zöld törekvés értelmetlen. Az ilyen megállapodások segíthetnek jó példákat teremteni, ösztönözni az innovációt és a fenntarthatóbb megoldásokat. De amíg a világkereskedelem mögött álló alapvető rendszerek – fosszilis üzemanyagok, folyamatos növekedési kényszer, és a gyártás-elosztás globális modellje – nem változnak, addig ez nem több, mint szépen becsomagolt adatmanipuláció.
Ha valódi változást akarunk, akkor:
Radikális flottacserére van szükség – nem 10-20%-os, hanem legalább 70-80%-os szinten.
Regionális termelés és fogyasztás előtérbe helyezése – kevesebb globális szállítás, több helyi gyártás.
Tisztán elektromos vagy hidrogénalapú logisztika – nem csak a „kevésbé rossz”, hanem a valóban karbonsemleges megoldások.
Az OECD 2025 februári tanulmánya tehát hasznos lehet abból a szempontból, hogy felhívja a figyelmet ezekre a kérdésekre – de ha nem kíséri radikálisabb intézkedés, akkor csak egy újabb statisztikai „számdobálás” marad, amitől a világ gazdasága nem, vagy marginális mértékben lesz kevésbé szennyező.
*
KAPCSOLÓDÓ CIKK és Green.hu PODCAST adás az alábbi címsorra, vagy lentebb kattintva érhető el:
Gelencsér András lesújtó véleménye a fenntarthatóságról – Green.hu exkluzív podcast
Idézet a Green.hu fenti podcastjából:
„Nem is az a gond, hogy el vagyunk késve, hanem az, hogy rossz irányba megyünk. A jelenlegi irány egyszerűen értelmezhetetlen. Ha megnézzük a párizsi klímaegyezményt, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának a korlátozásáról szól, akkor azt látjuk a valóságban, hogy ezek nem valósulnak meg, sőt, folyamatosan nő a kibocsátás”
Illisztráció: DALLE
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
