A nagy növényi tej leleplezés – jó vagy nem jó nekünk?

Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt el sem tudtuk képzelni, hogy a klasszikus tejen – ami a tehénből jön – valami más is létezik. Most már nemcsak létezik, de felforgatja az élelmiszerpiacot és sokak életét is.

A hagyományos tehéntej mellett többféle növényi alapú ital jelent meg: mandulából, szójából, zabból, rizsből, kókuszból, sőt borsófehérjéből és még ki tudja miből… De igazából jók nekünk ezek? Kell annak is inni, aki amúgy tejet is ihatna?

Van ugyanis, akinek a növényi tej hatalmas könnyebbség – ők nemcsak divatos újdonságként tekintenek ezekre a termékekre, hanem komoly életmódbeli vagy egészségügyi megfontolások húzódnak a választásuk mögött. De vajon mit tudnak a növényi tejek a hagyományos tejhez képest? És tényleg jobb alternatívát kínálnak, vagy csupán ügyes marketingről van szó? Ezt próbáltuk kideríteni.

Ősi gyökerek, modern újracsomagolás

A növényi alapú tejek története meglepően régre nyúlik vissza. A szójatejet például már több mint kétezer éve fogyasztják Kínában, míg a mandulatej középkori arab kéziratokban is szerepel. A nyugati világban azonban csak

az utóbbi évtizedekben kezdtek el igazán terjedni, elsősorban a laktózintolerancia és az ételallergiák gyakoriságának növekedése miatt.

Ma már a vegán életmód, az ökológiai lábnyom csökkentésének vágya és az állatjóléti kérdések is hozzájárulnak népszerűségükhöz.

Az elnevezés ugyan megtévesztő lehet – hiszen a növényi tej nem tej a szó szoros értelmében –, de a funkciója hasonló: kávéba, müzlibe, főzéshez, vagy akár önmagában is fogyasztható. Az előállítási folyamat egyszerű: az adott alapanyagot vízbe áztatják, pépesítik, majd leszűrik, és gyakran vitaminokkal, kalciummal dúsítják a végterméket. Így készül

például a mandulatej, amely valójában mandulával ízesített víz,

ám ennek ellenére sokan még mindig úgy tekintenek rá, mint teljes értékű tejhelyettesítőre.

Táplálék vagy illúzió?

Táplálkozási szempontból a kép már korántsem ilyen egyértelmű. A tehéntej összetétele az emberi szervezet számára ideálisan kiegyensúlyozott: gazdag fehérjében, kalciumban, B-vitaminokban és egyéb létfontosságú tápanyagokban. Ezzel szemben sok növényi ital, különösen a mandula- és rizstej, meglehetősen alacsony fehérjetartalommal bír, hacsak nem dúsítják őket mesterségesen. A szójatej kiemelkedő ebből a szempontból, hiszen tápanyagtartalma közel áll a tehéntejéhez, így valóban teljes értékű alternatívának számíthat – legalábbis bizonyos esetekben.

A cukor és adalékanyag-tartalom azonban fontos szempont: sok bolti növényi tej erősen édesített, sűrítőszereket, ízfokozókat és stabilizátorokat tartalmaz. Ez különösen az egészségtudatos vásárlók számára lehet aggasztó. Ugyanakkor vannak olyan márkák – és házi receptek –, amelyek minimálisan feldolgozott, természetes összetevőkből készülnek.

Egészségügyi hatások – több, mint ízlés kérdése

A tehéntej nem mindenkinek barátja. A világ lakosságának nagy része nem termel elég laktázt – a tejcukor lebontásáért felelős enzimet –, ami puffadáshoz, hasi fájdalomhoz vagy akár hasmenéshez is vezethet. Emellett egyre több szó esik a tehéntej inzulinszintre gyakorolt hatásáról is. Kutatások szerint

a tejfehérjék, főként a kazein, erőteljes inzulinválaszt válthatnak ki, amely hosszú távon inzulinrezisztenciához vezethet

– különösen olyan érzékeny populációkban, mint a PCOS-ben vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők.

A szójatej viszont egy másik típusú kérdést vet fel. A benne található fitoösztrogének – növényi eredetű ösztrogénhatású vegyületek – az emberi hormonrendszerre is hatással lehetnek. A menopauzában lévő nők számára enyhíthetik a hőhullámokat és a hormonális ingadozásokat, míg férfiaknál nagy mennyiségű fogyasztás esetén felmerülhet a tesztoszteronszint enyhe csökkenésének lehetősége. Fontos azonban kiemelni, hogy a legtöbb tudományos vizsgálat nem talált meggyőző bizonyítékot arra, hogy normál mennyiségű szójatej fogyasztása káros lenne az egészséges emberekre nézve.

Társadalmi és környezeti dimenziók

Az állattenyésztés óriási terhet ró a környezetre: rengeteg vizet, takarmányt és energiát igényel, miközben üvegházhatású gázokat is kibocsát. A növényi tejek – különösen a zab- és mandulatej – előállítása lényegesen kisebb ökológiai lábnyommal jár, habár ez a képlet nem teljesen fekete-fehér. A mandulatermesztés például rendkívül vízigényes, különösen olyan száraz vidékeken, mint Kalifornia. A rizstej kevésbé környezetbarát a növényi opciók között, mivel a rizstermesztéshez is sok víz szükséges, ráadásul metánkibocsátással is jár.

A zabtej tűnik a legfenntarthatóbb választásnak: alacsony a víz- és földhasználata, valamint a szénlábnyoma is minimális, így környezeti szempontból ez a legkíméletesebb alternatíva.

Az etikai szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni: a tejipar állatjóléti kérdései – a borjak elválasztása, a mesterséges megtermékenyítés gyakorlata – sokakat késztetnek arra, hogy alternatív megoldást keressenek.

Akkor most jó vagy nem jó?

A növényi tej nem ördögtől való újdonság, ki lehet próbálni, meg is lehet szeretni, de nem „kötelező” élni vele. Vannak olyan helyzetek, amikor kifejezetten előnyös – például laktózintoleranciások, tejfehérje-allergiások, vegánok és környezettudatos fogyasztók számára. Más esetekben azonban a tápanyagtartalom hiányosságai, az adalékanyagok, vagy a túlságosan feldolgozott formák azt súghatják, hogy annyira mégsem jó választás.

A legfontosabb talán az, hogy a döntés személyre szabott legyen – ne divat, hanem tudatosság vezérelje. És ha valaki növényi tejre vált, érdemes azt is tudni, hogy nem minden növényi ital egyenlő: az összetevők, a dúsítás, a feldolgozottság foka mind-mind számít. A tej kérdése tehát nem fekete-fehér – de egy biztos: ma már valódi választási lehetőségünk van.

Nyitókép: Freepik

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!