Erdők a mérlegen: feláldozzuk-e erdeinket az energiaválság oltárán?
Az elmúlt években egyre erősebb vita bontakozott ki Magyarországon az erdők sorsáról. A Greenpeace Magyarország által indított petíció – amely több tízezer aláírást gyűjtött össze – egy konkrét aggodalomra épül: vajon a rövidtávú gazdasági és energiabiztonsági szempontok felülírhatják-e a természetvédelem alapelveit?
A kérdés súlyát jól mutatja, hogy a szervezet szerint az ország több védett természeti területén, beleértve Natura 2000-es és fokozottan védett erdőket is, elszabadult a fakitermelés. Látszólag megkönnyítette ezt a 2022-es energiaválság idején hozott, tűzifarendeletként elhíresült kormányzati döntés, amely lazított a fakitermelés szabályain. Valójában azonban azelőtt is vágásos üzemmódban volt az állami tulajdonú védett erdők nagy része. A háttérben a széndioxid-kvótákkal való üzérkedés egyik legfőbb platformjai: a biomassza-erőművek állhatnak.
A kérdés egyre több helyen kerül elő; állandó vendégszerzőnk, Szendőfi Balázs természetfilmes éppen filmet is forgat a témában, Kufárok a templomban címmel. Az erdőgazdálkodás és a természetvédelem ütközését most objektíven próbáljuk bemutatni.
Az fakivágások tényét senki sem tagadja
Magyarországon az erdőterületek mintegy 95%-án folyik faanyagtermelés, védett és Natura 2000-es területeken is. A fakitermelésnek nem ritkán száznegyven-százötven éves, gazdag élővilágnak otthont adó tölgyesek, bükkösök és más őshonos erdők is áldozatul esnek.
Adott például egy védett természeti terület, tájvédelmi körzet, a Natura2000-hálózat része a Magas-Bakonyban, Szentgálnál, mely állami tulajdonban van. Március elején itt a gyertyános-bükkös erdőt levágva találjuk, a helyszínen Szendőfi Balázs készített fotókat. Kiemeli, hogy az a terület a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs egyik bakonyi élőhelye – volt. A légi felvételeken még jobban látszik, hogy mekkora területet érint a fakitermelés, laikus és pláne természetvédő szemmel ez barbár pusztításnak látszik.
A hivatalos álláspont ezzel szemben hangsúlyozza: Magyarország erdeinek kezelése továbbra is szabályozott keretek között zajlik. Az Agrárminisztérium és az erdészeti hatóságok szerint a változtatások célja nem a természetvédelem gyengítése volt, hanem az energiaellátás stabilizálása egy rendkívüli helyzetben. Kiemelik, hogy:
- a fakitermelés erdőtervek alapján történik,
- a fokozottan védett területek továbbra is szigorú védelem alatt állnak,
- az erdők fenntartható kezelése hosszú távon biztosított.
Ez a kettősség – válságkezelés kontra ökológiai felelősség – adja a vita alapját.
A Greenpeace kampánya egyértelmű üzenetet fogalmaz meg: „Védjük meg a védett erdeinket!” A szervezet szerint a jogszabályi változások – különösen a 287/2022-es kormányrendelet – lehetővé tették, hogy a korábban szigorúbban védett erdőkben is intenzívebb fakitermelés történjen. A kritika középpontjában az áll, hogy ezek az intézkedések nem tesznek kellő különbséget gazdasági és természetközeli, idős erdők között.
Következmények: mi forog kockán?
A Greenpeace és több független erdőökológus szerint a probléma nem pusztán a fakivágás ténye, hanem annak mértéke és helyszíne. Különösen az idős, természetközeli erdők kerülnek fókuszba, amelyek ökológiai szempontból pótolhatatlanok.
Egy ilyen erdő nem csupán fák gyűjteménye: komplex élőhely, amely fajok százainak ad otthont, szabályozza a mikroklímát, és jelentős szerepet játszik a szén-dioxid megkötésében.
A végvágás – még ha jogszerűen történik is – radikális beavatkozás. Rövid távon növeli a kitermelhető fa mennyiségét, de hosszú távon csökkenti a biodiverzitást, és sérülékenyebbé teszi az erdei ökoszisztémákat. A kritikusok szerint különösen problémás, ha mindez védett vagy Natura 2000-es területeken történik, ahol a természetvédelmi szempontoknak elsődlegesnek kellene lenniük.
A hivatalos oldal viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az erdőgazdálkodás része a faanyag-termelés, amely megújuló erőforrásként jelenik meg az energiamixben. Emellett hangsúlyozzák, hogy az erdők újratelepítése kötelező, így a kivágott állomány hosszú távon pótlásra kerül. Azonban ezzel is van egy kis gond:
Nem nő úgy az új erdő, mint a régi
A kivágott állomány pótlásának sikere erősen kétséges, hiszen épp a sokat hivatkozott klímaváltozás miatt egy felnyitott, napnak-szélnek-csapadéknak kitett területen az őshonos fák magoncainak nagy része rendszerint nem életképes – fejtette ki a green.hu-nak Szendőfi Balázs. Ezek a magoncok természetes körülmények között a zárt erdőborítás által biztosított nedves, párás, hűvös erdőklímában nevelkednek, fényt pedig a természetes öregedés következtében kidőlt vagy az elemek által kidöntött egy-egy öreg fa nyomán felszabaduló „léken” át kapnak.
De még ha minden végvágás helyén újra erdőt kapnánk, az akkor is egykorú lesz, és zömmel egyfajú is, így pedig még kevésbé lesz ellenálló a változó klímával szemben. S akkor még mindig csak a fákról beszéltünk; az erdő élővilágát alkotó miriád egyéb faj – gombák, lágyszárúak, rovarok, denevérek, madarak stb. – nagy része csak hosszú évtizedek múlva képes visszatelepülni, más részük pedig soha többé.
Megoldási javaslatok: merre tovább?
A Greenpeace és más civil szervezetek konkrét lépéseket sürgetnek, ezek alapja a védett és természetközeli erdők teljes kivonása a gazdasági célú fakitermelés alól, valamint az idős erdők fokozott védelme. Emellett nagyobb átláthatóságot szeretnének az erdőgazdálkodási döntésekben.
A WWF Magyarország azt írja: védett természeti területek őshonos fafajú erdeiben – tölgyesekben, bükkösökben –, különösen a nemzeti parkokban, nem elfogadható a vágásos üzemmódú, faanyagtermelő erdőgazdálkodás további fenntartása. Hogy miért? Mert a faanyagtermelésnek ez a módja lerontja a tájképet, a termőhelyet, az erdőklímát, és az ökoszisztémát alkotó növény- és állatfajok nagy részének felszámolja az élőhelyét.
Ezzel szemben a jelenlegi döntéshozók ragaszkodnak a lazább megközelítéshez: szerintük a klímaváltozás és az energiaválság új helyzetet teremtett, amelyben a fa, mint helyben elérhető energiaforrás felértékelődik.
A cél – állításuk szerint – nem az erdők kizsákmányolása, hanem egy rugalmasabb szabályozás, amely képes reagálni a krízisekre. A kérdés csak az: ez a „krízismegoldás” nem éppen egy sokkal nagyobb krízist teremt?
Milyen jövőt képzelünk el: egy rövid távon optimalizált, erőforrás-alapú rendszert, vagy egy hosszabb távon fenntartható, ökológiai egyensúlyra építő modellt? A válasz nem egyszerű (vagy mégis?), de az biztos, hogy az erdők sorsa ma olyan döntéseken múlik, amelyek hatásai évtizedekig velünk maradnak.
Forrás és Fotók: Szendőfi Balázs
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
