Mikroműanyagok az ivóvízben: mekkora veszély ez?
Egy pohár víz első pillantásra a tisztaság szimbóluma. Átlátszó, nem látunk benne semmit. Csakhogy a szemünk nem is láthat mindent, a kutatók viszont annál inkább, és nem kérdés, hanem BIZTOS, hogy az ivóvízzel műanyagrészecskéket is nyelünk.
Mikroműanyagnak általában az 5 milliméternél kisebb műanyagrészecskéket nevezzük. Ugyanakkor vannak ennél is sokkal kisebb, úgynevezett nanoműanyagok, melyeket az egyre fejlettebb vizsgálati módszereknek köszönhetően tudna kimutatni és ezáltal egy egészen új és félelmetes világ tárul fel.
Hogy kerül a vízbe?
A mikroműanyagok sokféle úton juthatnak el folyóinkba, tavainkba és végül az ivóvízbázisokba. Egy részük nagyobb műanyag tárgyak – például csomagolások, palackok és más hulladékok – napfény, hőhatás és mechanikai kopás miatti fokozatos széteséséből származik.
Jelentős forrást jelentenek a közlekedés során keletkező gumiabroncs-kopási részecskék, valamint a műszálas textilekből mosás közben leváló apró szálak is. Ezek a szennyvízzel vagy a csapadékvízzel kerülhetnek a környezetbe. Bár a korszerű szennyvíztisztítók a mikroműanyag-részecskék jelentős részét képesek visszatartani, nem feltétlenül távolítanak el minden részecskét, különösen a rendkívül apró mérettartományban.
A mikroműanyagok így a felszíni és felszín alatti vizekbe is eljuthatnak, ahonnan az ivóvízellátásba kerülhetnek.
A palackozott víznél pedig további forrás lehet maga a palackozási folyamat, a műanyag palack és annak kupakja. Vagyis nincs egyetlen bűnös: a vízben talált mikroműanyagok jelenléte a műanyagok teljes életciklusához és széles körű környezeti elterjedéséhez kapcsolódik.
A WHO már 2019-es értékelésében arra jutott, hogy mikroműanyagok a csapvízben és a palackozott ivóvízben egyaránt előfordulnak.
Egy palackozott vizekkel végzett nemzetközi kutatás szerint átlagosan mintegy 240 000 kimutatható műanyagrészecskét találtak literenként, amelyek körülbelül 90 százalékát nanoműanyagként azonosították. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a palackozott víz veszélyes. Inkább azt mutatja meg, mennyi olyan részecske kerülhetett korábban a radar alatt, amelyet a régebbi módszerek egyszerűen nem láttak.
Mit csinál a mikroműanyag a szervezetünkben?
A legújabb kutatások alapján kijelenthetjük, a mikroműanyagok mindenhol jelen vannak, még bennünk is! Mikro- és nanoműanyag-részecskéket már emberi szövetekben és testfolyadékokban is kimutattak.
A legmegnyugtatóbb az lenne, ha tudnánk, megisszuk a mikroműanyagokat, majd a szervezetünk egyszerűen megszabadul tőlük. A nagyobb részecskék esetében valóban valószínű, hogy jelentős részük nem jut át a bélfalon, hanem végighalad az emésztőrendszeren, és a széklettel távozik. A történet azonban bonyolultabbá válik, ahogy egyre kisebb részecskéket vizsgálunk.
Minél kisebb egy részecske, annál nagyobb az esélye annak, hogy kapcsolatba lépjen a bélfal sejtjeivel, és bizonyos részecskék átjussanak a szervezet belső tereibe.
Az elmúlt években különböző vizsgálatok emberi vérben, tüdőben, méhlepényben és más szövetekben is beszámoltak mikro- vagy nanoműanyag-részecskék kimutatásáról.
Ez fontos figyelmeztető jel: arra utal, hogy legalább bizonyos részecskék képesek lehetnek bekerülni a szervezetbe és eljutni a bevitel helyétől távolabbi területekre is. A különböző vizsgálatok eredményeit ugyanakkor óvatosan kell összehasonlítani, mert a mintavételi és mérési módszerek még nem teljesen egységesek, és az ilyen parányi részecskék megbízható azonosítása technikailag rendkívül nehéz.
De károsak-e? Itt még nincs egyszerű igen vagy nem válasz. Laboratóriumi és állatkísérletek alapján a mikro- és nanoműanyagok bizonyos körülmények között gyulladásos folyamatokat, oxidatív stresszt és sejtkárosodást idézhetnek elő. Embereken azonban még nem mutatták ki egyértelműen, hogy káros-e a műanyag a szervezetben, így ezt most mindenki fantáziájára bízzuk…
A legjobb szűrő? Kevesebb műanyag
Otthon különféle membrános vízszűrő rendszerekkel csökkenthető bizonyos részecskék mennyisége, de nincs egyetlen univerzális „mikroműanyag-szűrő”: a teljesítmény a technológiától és a részecskemérettől függ. Ráadásul pusztán a poharunk tartalmának megszűrése nem oldja meg az alapvető problémát.
A tartós megoldás ugyanis jóval korábban kezdődik: kevesebb műanyagot kell a környezetbe juttatnunk. A hulladékkezelés fejlesztése, a szükségtelen egyszer használatos műanyagok visszaszorítása, a szennyvíztisztítás korszerűsítése és a műanyagveszteség csökkentése egyaránt fontos.
Nyitókép: AI
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témáról!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
