Ahol a napenergia mindent visz – mik a tanulságok?

A napenergia egyik vezető hatalma Kína, de ott sincsen minden rendben - a kép illusztráció, fotó: Unsplash.com (Free)

Kína napenergia terén elért eredményei az utóbbi évek egyik legjelentősebb gazdasági és geopolitikai fejleménye, amely a Financial Times minapi cikke szerint nemcsak az ország energiaszerkezetét, hanem globális befolyását is alapvetően átalakítja. Az ország 2024-re elérte azt a célt, amely szerint 2030-ra 1200 gigawattos szél- és napenergia-kapacitást kívánt telepíteni.

Ezzel Kína hat évvel korábban teljesítette saját célkitűzéseit, ami lehetővé teszi több százmillió háztartás ellátását tiszta energiával.

 

A napenergia fejlesztése dolllár százmilliárdokban mérhető

A Financial Times írása kiemeli, hogy Kína mindeközben hatalmas beruházásokat tervez a villamosenergia-hálózatának modernizálásában, melyre 2030-ig mintegy 800 milliárd dollárt fordít. Ennek célja az, hogy a távoli területeken megtermelt megújuló energiát eljuttassák a nagyvárosokba és ipari központokba, ezzel is elősegítve Xi Jinping elnök azon céljait, hogy 2030-ra az ország elérje a szén-dioxid-kibocsátás csúcsát, és 2060-ra karbonsemleges legyen.

Ahogy a Financial Times írja, az átalakulás egyik legnagyobb akadálya a szénalapú energiaipar dominanciájának megtörése. A kormányzatnak politikailag érzékeny reformokat kell bevezetnie az energiaszektorban, amely évtizedek óta a szénalapú energiatermelésre támaszkodik. A piaci alapú villamosenergia-rendszer kialakítása elengedhetetlen, hogy a megújuló energia szabadon áramolhasson az ország régiói között, hangsúlyozza a neves lap cikke.

A Yale E360 ( (Yale Environment 360) a Yale Egyetem egyik környezetvédelmi kiadványa) és más források, például a GlobalData elemzései szintén rámutatnak arra, hogy

Kína szinte monopóliumot épített ki a nap- és szélerőművek gyártásában, amely jelentősen csökkentette a megújuló energia rendszerek árát világszerte.

A Financial Times szerint ez nemcsak a kínai gazdaság számára nyújt stratégiai előnyt, hanem lehetőséget ad arra is, hogy Kína növelje globális befolyását az energiaátállásban.

Kína energiatermelésének így is 70 százaléka fosszilis forrásokon alapul

Bár a napenergia és a szél- és vízi energia terén elért eredmények figyelemre méltóak, a FinTimes hangsúlyozza, hogy az ország továbbra is a világ legnagyobb szénfogyasztója, és az energiatermelésének 70%-a még mindig fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodik. A megoldás a villamosenergia-hálózat további fejlesztésében és az energiatároló rendszerek kiépítésében rejlik, amelyek segítenek majd a megújuló energia jobb kihasználásában.

Ahogy a cikk írja, Kína zöld átállása nemcsak a környezeti hatásokat csökkenti, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy az ország energiafüggetlenséget érjen el, ami stratégiai előnyt jelent a jelenlegi geopolitikai helyzetben, különösen a Nyugattal való feszült viszony idején​.

Az elemzés szerint Kína gazdaságának zöldebbé tétele nemcsak saját energiafüggetlenségét erősíti, hanem átalakítja a geopolitikai erőviszonyokat is. A kínai gazdaság olcsó orosz gáz iránti igényének csökkentése bonyolítja a Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin közötti kapcsolatot, akinek Moszkvája nagymértékben függött Peking támogatásától az ukrajnai inváziót követő szankciók alatt.

A neves lap írása rámutat, hogy a Kína által előmozdított zöld technológiai export, beleértve a szél- és napenergia rendszereket, az elektromos járműveket és a lítium akkumulátorokat, nemcsak a belső ipari kapacitásokat erősíti, hanem más országokat is Kína zöld átállási technológiáinak függvényévé teszi. Ez szoros összhangban van Hszi azon céljával, hogy az ország gazdasági növekedését a tiszta technológiák exportján keresztül növelje.

Mazzocco, a Center for Strategic and International Studies elemzője szerint Kína számára a dekarbonizációs stratégia erősíti az energiafüggetlenséget és gazdasági növekedést, miközben más országokat is egyre inkább Kína technológiájára tesz függővé. Ez a kettős dinamika pedig Kína számára kedvező nemzetközi pozíciót teremt​.

A napenergia és a kínai ambíciók

Peking régóta hangoztatja a zöld átállás iránti nagy ambícióit, de sok környezetvédő – mind Kínában, mind külföldön – szkeptikus, hogy az ország valaha is képes lesz teljesen megszabadulni a szénfüggőségétől. Kína fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátása a 21. század első két évtizedében mintegy 245%-kal nőtt, 2021-re elérve a 11 gigatonnát – ez több mint kétszerese az Egyesült Államok kibocsátásának, amely a világ második legnagyobb szennyezője.

Az írás rávilágít, hogy a legnagyobb aggodalmak között szerepel a régi szénerőművek lassú leépítése, valamint az új szénerőművek építésének növekvő üteme. Tavaly például Kína az összes globális szénkapacitás-bővítés kétharmadáért felelt. Emellett tavaly Peking egy olyan intézkedést vezetett be, amely garantálja a szénerőművek számára a fix fizetést a megtermelt energiától függetlenül, ami tovább lassítja a reformok előrehaladását.

Az évek során komoly politikai ellenállás alakult ki a reformokkal szemben, különösen a szénhez kapcsolódó állami vállalatok, valamint az áramelosztásért felelős két nagy állami vállalat – a State Grid és a China Southern Power Grid – részéről, írja a Financial Times. A szénipar régóta ellenáll a rugalmasabb villamosenergia-hálózati rendszer bevezetésének, amely kedvezne a megújuló energiaforrásoknak. Li Shuo, a kínai klíma-, és energiapolitika egyik vezető elemzője szerint ez a szénipar nagyon jelentős akadálya a reformoknak. A hálózatüzemeltetők politikai érdekeltsége erős volt abban, hogy a szénalapú energiát részesítsék előnyben a tisztább, de ingadozó megújuló energiaforrásokkal szemben.

Az anyag a napenergia hasznosítása kapcsán rámutat arra is, hogy a technológiai fejlődés segíthet „megkerülni ezeket a politikai patthelyzeteket”. Li, az Asia Society Policy Institute Kína Klímaközpontjának igazgatója szerint a megújuló energia és a nagyméretű akkumulátorok költségeinek csökkenése alapvetően megváltoztathatja a helyzetet. Az alacsony költségű technológia versenyképessége lehetőséget kínál a problémák megoldására.

Ahogyan írják, az idén az év első hét hónapjában Peking 294,7 milliárd jüant (41,3 milliárd dollárt) fektetett be az átvitel infrastruktúrájába, ami 19%-os növekedést jelent az előző év hasonló időszakához képest. Ezzel szemben az Egyesült Államok mindössze 3,5 milliárd dolláros beruházást jelentett be a Biden-kormányzat alatt, amely 44 állam 58 átviteliprojektjét fedi le. Az akkumulátoros energiatárolás szintén nagyobb beruházásokat igényel: a Goldman Sachs előrejelzése szerint

Kínának 2030-ig mintegy 520 gigawatt energiatárolóra lesz szüksége, amelyből akár 410 gigawatt akkumulátorból származhat – ez 70-szeres növekedést jelent a 2021-es szinthez képest​.

Növelni kell a napenergia hasznosításának arányát

Kína részéről a következő évtizedekben jelentősen növelni kell a megújuló energiaforrásokra fordított beruházásokat, ha el akarja érni Hszi Csin-ping kettős karboncélját, amely szerint 2030-ra elérik a szén-dioxid-kibocsátás csúcspontját, 2060-ra pedig karbonsemlegessé válnak. Dong, a Climate Energy Finance elemzője szerint évente körülbelül 330 gigawatt napelem-, 80 gigawatt szélerőmű- és 4 gigawatt nukleáris kapacitást kellene hozzáadni a hálózathoz 2040-ig, ami messze meghaladja a jelenlegi ütemet.

Ahogy a neves lap írja, Ken Liu, az UBS Kína megújuló energia kutatási részlegének vezetője két további tendenciára is felhívja a figyelmet: a növekvő belföldi energiaigény és a globális katonai konfliktusok eszkalációja szintén akadályozhatják Hszi zöld álmának megvalósulását. Noha sokan arra számítottak, hogy az ingatlanpiaci válság lassítja az energiaigény növekedését, ehelyett az exportnövekedés (főként elektromos járművek, akkumulátorok és napelemek) és az ország közlekedési rendszereinek villamosítása még a GDP-növekedést is felülmúlta.

Mindez nyomást gyakorol az áramárakra, miközben a megújuló energiaforrásokra irányuló hatalmas beruházások folytatódnak. Liu szerint ráadásul egyre több jel utal arra, hogy a politikai vezetés továbbra is támogatja a szénerőműveket és az atomenergiát, különösen a Közel-Keleten és Európában zajló konfliktusok miatt felmerült energiabiztonsági aggodalmak miatt. Kína szénellátása 95%-ban belföldi forrásokból származik, így az ország kevésbé van kitéve az importfüggőségnek.

Hszi korábban egy kínai mondással foglalta össze a zöldenergia felé történő átmenetet: „xian li hou po”, ami azt jelenti: „először építeni, majd rombolni”.

Az építés eddig viszonylag könnyen ment, de az új, szétszórt és időszakos energiaforrások integrálása már sokkal nagyobb kihívást jelent.

A Financial Times szerint Kínában számos város és régió már elérte a helyi hálózatok terhelhetőségi határát, több mint 100 város és megye leállította az új, kis léptékű napelemek hálózatra csatlakoztatását. További beruházásokra van szükség az akkumulátoros energiatárolásban és a modernizált villamosenergia-piaci mechanizmusok kialakításában.

 

Forrás és további részletek (angol nyelven)

https://www.ft.com/content/4afdd319-230f-4763-8107-d8a43308dcfc

 

Fotó: Unsplash

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol a napenergia témaköréről!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!

Kapcsolódó