Ajándék-vadászat helyett: tudatos választás!

Indul a kemény ajándék-vadászat, de a mókuskerékből érdemes lenne idén decemberben kilépni végre! Nemde?!

Ahogy beköszönt december, azonnal elindul bennünk valami. A vágy kisördöge: vegyünk-vegyünk, vásároljunk minél többet, ha kell, ha nem. A black friday őrület is alig csillapítja ezt a vágyat. Eltelik pár nap és eszünkbe jut, hogy a gyereknek is jól jön ez-az a fa alá, a szülőket, a rokonokat és a barátokat sem hagyhatjuk ki.

Végeláthatatlan sorok a boltokban, tele kosarak, pörögnek a „mínuszok” a hitelkártyákra. A fogyasztói társadalom mókuskereke ilyenkor forog a leggyorsabban: vásárolni kell, ajándékozni kell, minél többet, minél gyorsabban, csak most, csak Neked, csak ebben a limitált akcióban, csak ma veheted meg ennyiért – „kiabálják” felénk mindenhonnan a szűnni nem akaró reklámok. És közben ott van mélyen belül az érzés: tényleg ezt akarjuk? Tényleg ezt várják tőlünk? Tényleg ettől lesz szebb az ünnep?

Ajándék-vadászat: Az ötvenkettedik plüssmaci és a gagyi játékok

Minden szülő ismeri a jelenséget. Karácsony után a gyerekszoba tele van új dolgokkal: plüssállatok, amelyeknek már nincs hely a polcon, műanyag játékok, amelyek pár nap múlva eltörnek vagy érdektelenné válnak. A gyerek örül – persze hogy örül –, de néhány hét múlva már nem is emlékszik rá, mitől volt olyan izgalmas az a robot vagy az a babakocsi.

A valóság az, hogy a legtöbb gyerek nem több játékra vágyik, hanem több figyelemre, több közös időtöltésre, valódi, nem pedig műanyag és nem digitális-virtuális élményekre. És hogy a túl sok ajándék nem csak pazarlás, hanem stressz is: túlcsordulnak a gyerekszoba szekrényei és polcai, nincs hely, nehéz rendben tartani, így pedig a gyereknek is igen nehéz értékelnie azt, ami van. (Persze nem kell az egy darab kukoricahéj babához visszatérni, de ami manapság megy …)

De miért történik ez mégis újra és újra? Mert az ajándék-vadászat automatizmus lett. Nem állunk meg, nem is igazán gondolkodunk, nem kérdezünk. Csak vásárolunk, mert „illik”, mert „karácsony”, mert „a gyerek örüljön”.

Legyünk észnél, tegyünk fel 3 egyszerű kérdést!

Mielőtt bármit megveszünk ajándékba, érdemes feltenni mondjuk az alábbi három kérdést:

1. Szeretné-e tényleg a gyerek, a rokon, a barát az újabb plüsst, azt a karácsonyos bögrét a tucatnyi mellé?

– Nem arról van szó, hogy mi mit gondolunk arról, minek kellene örülnie. Hanem arról, hogy ő tényleg használni fogja-e, játszani fog-e vele, szüksége van-e rá. Ha nem tudjuk biztosan, akkor kérdezzük meg – vagy a szüleit.

2. Használná-e sűrűn?

– Van különbség az „első nap izgalmas” és az „évekig szeretett” játék között. Egy gagyi műanyag játék, ami pár nap múlva eltörik, nem ajándék, hanem pazarlás. Egy jó minőségű, tartós, kreatív vagy fejlesztő eszköz viszont valódi érték.

3. Van-e már hasonlója?

– Ha a gyereknek már van húsz kisautója vagy legója, egy huszonegyediknek mi értelme? Ha tele van a szoba plüssállatokkal, miért kellene még egy? Az ajándék nem a mennyiségről szól.

Ezek a kérdések pofonegyszerűek, mégis ritkán tesszük fel őket. Pedig ezzel nem csak pénzt, hanem környezetet is óvnánk – és ha kellően odafigyelnénk, akkor valóban értékes dolgot adnánk.

Az egyeztetés nem ciki, hanem okos dolog

Jól tudjuk, hogy az egyik legnagyobb probléma, hogy karácsonykor mindenki külön-külön vásárol. A nagyszülők, a keresztszülők, a nagybácsi, a szomszéd-néni – mind a saját fejük után mennek. Az eredmény? A gyerek két ugyanolyan társasjátékot kap, három hasonló babát, és senki sem tudja, mit csináljon velük.

Pedig az egyeztetés nem ciki! Ha a rokonok és barátok előre megbeszélik a szülőkkel, hogy mire van szükség, mi lenne hasznos, mi hiányzik, akkor nem lesz felesleges duplikáció. Nem kerül a fa alá olyan ajándék, aminek nincs helye vagy értelme.
Sőt, a szülők talán mondanak olyan ötleteket is, amelyekre egyedül nem is gondoltunk volna az ajándék-vadászat során. Talán egy könyvet, egy élményt, egy közös programot, egy fejlesztő eszközt. Vagy egyszerűen csak azt, hogy „kérlek, ne plüsst, abból van elég”. Ez nem veszi el az ajándék varázsát. Ellenkezőleg: garantálja, hogy az ajándék tényleg örömet fog okozni – nem csak pár percig.

Ajándék-vadászat, de okosan: a kevesebb néha több

Nem kell tehát sok, vagy drága ajándék ahhoz, hogy szép legyen a karácsony. Néha egyetlen jól megválasztott, értékes dolog többet ér, mint öt marhaság, amit egy-egy random vásárlás során összekattintottunk a Black Friday alkalmával.

Az sem árt, ha a gyerek megtanulja, hogy az ajándék nem a mennyiségről szól. Nem arról, hogy hány doboz és milyen pénzbeli érték kerül a fa alá. Hanem arról, hogy valaki gondolt rá, megértette, hogy mire van szüksége, és valami jelentőségteljessel lepte meg.

Ennyi!

Nyitókép: Freepik

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol az ajándék-vadászat témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/