Átverések az élelmiszeriparban – semmi sem az, aminek látszik?
Az élelmiszeripar egy olyan terület, amiről azt hihetjük, hogy sok mindent tudunk, hiszen mi lehet benne a titok, „csak” az élelmiszereket készítik el fogyasztható, sokáig eltartható és hű de finom formában.
De valójában jó ez nekünk? Tényleg azt adja, amit ígér, és azt kapjuk, ami látható a csomagoláson?
Az élelmiszeripar világszerte komoly nyomás alatt áll: versenyeznie kell az árakkal, a polchelyekért, legfőképp a figyelmünkért. Ebből lett az a torz mechanizmus, ahol a csomagolás többet számít, mint maga a tartalom.
Gyümölcs, ami nincs is ott
Az egyik legklasszikusabb példa a gyümölcsös joghurtok és gyümölcslevek világa. Az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) és a Magyar Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálatai is rámutattak:
számos termékben a „gyümölcsíz” csupán aroma, festék és sűrítmény kombinációjából áll. Egyes „eperdarabok” valójában zselatin, alginát, karotin, cukor és színezék keverékéből készülnek – eper sosem járt bennük.
A 100%-osnak tűnő gyümölcslevek piacán is sok a megtévesztés. Egy „mangónektár”, hatalmas mangó gyümölccsel ellátott dobozban igazából mintegy 10%-os mangótartalommal készülhet, míg maradékot az olcsóbb alma- vagy narancslé sűrítménnyel pótolják.
A Magyar Élelmiszerkönyv szerint szigorú szabályoknak kell megfelelni.
- Gyümölcslének csak az a termék nevezhető, amely természetes gyümölcslevet, vagy sűrítményből visszahígított gyümölcslevet 100%-ban tartalmaz, és csak a megnevezett fajtát. Pl. az a narancslé, amiben CSAK narancs van. Ez hozzáadott cukrot, édesítőszert, aromát sem tartalmazhat. Nem is látjuk gyakran ezt a feliratot…
- A Gyümölcsnektár minimum gyümölcstartalma 25–50%, a gyümölcs típusától függően. Az viszont nincs megadva, hogy azon belül a „fő gyümölcs” hány százalékban legyen benne. Így fordulhat elő a fenti példa a mangónektárral.
Ebben lehet víz, cukor vagy édesítőszer, de a maximális mennyiségét szabályozzák.
Olyan gyümölcsöknél alkalmazzák leginkább, amelyek magas savtartalmuk vagy sűrű állaguk miatt önmagukban fogyasztva nem kellemesek (pl. feketeribizli, banán, sárgabarack, mangó).
A terméken fel kell tüntetni a gyümölcstartalom százalékos arányát (pl. „tartalmaz 10% mangópürét”). - A legsilányabb minőség a gyümölcsital, mely nem szabályozott hivatalosan az Élelmiszerkönyvben, de gyakran kevesebb mint 25% gyümölcstartalmat tartalmaz. Inkább üdítőital kategóriába esik – víz, cukor, aroma, színezék, gyümölcslé-sűrítmény keverékeként készülhet.
Mi a helyzet a húsiparban?
A húsipar az egyik legsérülékenyebb pontja az élelmiszeriparnak, ha átverésekről van szó – hiszen a hús drága, így a spórolás és megtévesztés különösen csábító lehet a gyártóknak. A termékekben gyakran nem az van, amit a nevük vagy a csomagolásuk sejtet. A „füstölt ízű baromfi rúd” vagy „házi jellegű virsli” kifejezések már önmagukban is óvatosan körülírt valóságot rejtenek – és ezek nem véletlenül kerülnek a címkére ilyen formában.
A virsli, párizsi vagy baromfisonka kategóriában találkozhatunk a legtöbb trükkös megoldással. Egy 2023-as Nébih-vizsgálatban több baromfipárizsi alig haladta meg a 50%-os húsarányt, miközben csomagolásukon díszes sonkaképek díszelegtek.
Ezekben a termékekben gyakran szójával, burgonyapehellyel, vízzel és stabilizátorokkal pótolják a hiányzó húsrészt.
A húskészítmények egyik kétes alapanyaga a mechanikusan szeparált hús, amit sokszor egyszerűen csak „baromfihúsként” jelölnek.
Ez nem más, mint az állat csontjáról nagy nyomással ledarált pépszerű anyag, ami technikailag húsnak számít, de messze nem olyan, mint az izomszövet.
Jellemzően virsliben, májasban, olcsó párizsiban találkozhatunk vele – a csomagolás azonban erről gyakran mélyen hallgat, vagy apró betűs trükkökkel tünteti fel.
A hozzáadott ízfokozók, aromák, füstízek gyakran azért kerülnek bele, hogy a hiányzó minőségi húsérzetet pótolják. Így egy virsli, amit „füstölt sertéshúsból” készültként hirdetnek, valójában füstaromával kezelt baromfihúsból és állományjavítókból áll.
Mit tehet a vásárló?
A legfontosabb a címkeolvasás. A magyar jog szerint a csomagolás és az élelmiszer elnevezése nem lehet alkalmas megtévesztésre – de ennek értelmezése tág. A gyártók gyakran úgy tervezik meg a dizájnt, hogy a figyelmet elvonják az apró betűs összetevőkről. Óriási mangó a dobozon? De a termékben csak 10% van belőle.
Mivel a törvény nem tiltja a gyümölcs ábrázolását a terméken – csak azt szabályozza, mit kell feltüntetni –, így a „vizuális csapda” továbbra is használható eszköz.
Ugyanakkor, ha elolvassuk tüzetesen az összetevőket, akkor fény derülhet az igazságra, és lehet, hogy el is megy a kedvünk az adott terméktől.
Vannak azért pozitív kezdeményezések is, a Nébih például az utóbbi években több edukációs kampányt is indított. Ilyen a Szupermenta program, amelyben rendszeresen tesztelik és értékelik a bolti termékeket. Ezek a tesztek segítenek eligazodni abban, hogy melyik gyártó mit kínál valójában. Azonban az edukáció hosszú távú folyamat: a fogyasztóknak meg kell tanulniuk olvasni a címkéket, megkülönböztetni a valódi tartalmat a marketingtől, és tudatosabban dönteni.
Nyitókép: green.hu
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
