Balaton 2.0: új korszak jön és nem fogjuk szeretni

Elkezdődött a Balaton új korszaka – de nem az, amire a turisták vagy a vízparti ingatlanbefektetők vágynának. A klímaváltozás már nem csupán távoli jövőkép, hanem nagyon is jelen idejű valóság a magyar tenger partján.

Az elmúlt húsz évben drámai fordulatot vett a Balaton éghajlati viselkedése: sekély vizének gyors hőmérséklet-változásai, az élővilág átalakulása és az emberi hatások együtt egy olyan láncreakciót indítottak el, amely újradefiniálja, mit is jelent ma a Balaton.

A Balaton gyorsabban melegszik, mint gondolnánk

A Balaton sekély tó – átlagos mélysége mindössze 3,2 méter, és ez az egyik oka annak, hogy az éghajlatváltozás hatásai itt látványosabban jelentkeznek, mint sok más európai tavon. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet friss kutatásai szerint

az elmúlt két évtizedben a Balaton felszíni vízhőmérséklete évtizedenként átlagosan 0,7 Celsius-fokkal emelkedett.

Ez az érték már önmagában is figyelmeztető, de a Keszthelyi-medencében – ahol a tó a legsekélyebb – az emelkedés elérte az 1,8 Celsius-fokot.

„A Balaton különböző szakaszai máskor és máshogyan melegednek. A nyugati, sekélyebb részek tavasszal és nyáron, míg a mélyebb keleti medencék inkább ősszel és télen mutatnak intenzívebb hőmérséklet-emelkedést” – mondja Somogyi Boglárka, a Hidrobotanikai és Mikrobiális Ökológiai Kutatócsoport vezetője. Ez a szezonális és térbeli eltérés új kihívásokat jelent mind az ökológiai kutatások, mind a turisztikai és vízgazdálkodási tervezés számára.

A párolgás: láthatatlan veszteség

A melegedés nem csupán azt jelenti, hogy kellemesebb a víz hőmérséklete a fürdőzőknek. A Balaton sekélysége miatt a párolgási veszteség is jelentősen megnő, különösen nyáron. Egy forró és száraz időszakban akár 300 millió köbméter víz is eltűnhet a tóból – ez közel az éves vízforgalom egyharmada.

Ez különösen aggasztó egy olyan időszakban, amikor a vízutánpótlás (a Zala folyóból és csapadékból) is bizonytalanná vált. A vízszint ingadozása nemcsak az ökoszisztémára van hatással, hanem a parti infrastruktúrára, turizmusra és az ingatlanpiacra is.

A meteorológiai adatok szerint az elmúlt 50 évben 30 nappal nőtt a nyári napok száma a Balaton térségében.

Ennek következtében a tó vízháztartása egyre kiszámíthatatlanabbá válik, különösen, ha a beépített partszakaszok továbbra is megakadályozzák a természetes vízmozgásokat és a vízvisszatartást.

Élővilág válságban: az algák és a kihalás küszöbén álló fajok

A vízhőmérséklet emelkedése nemcsak fizikai, hanem biológiai szinten is negatív változásokat hozott. A melegebb vizek kedveznek a trópusi eredetű algafajoknak, amelyek közül néhány – például a cyanobaktériumok – toxikus anyagokat termelnek. Ezek nemcsak a halállományra, hanem az emberi egészségre is veszélyesek lehetnek, különösen, ha a fürdőzési szezon alatt virágzanak.

Az őshonos halfajok – például a sügér, fogassüllő vagy a garda – számára ez súlyos alkalmazkodási kihívást jelent. A Tóth Viktor által vezetett kutatócsoport szerint „a változások üteme meghaladhatja az alkalmazkodási kapacitásukat, ami hosszú távon az ökoszisztéma teljes szerkezetének átalakulásához vezethet”.

Miközben ezek a fajok visszaszorulnak, invazív, nem őshonos fajok – például az ezüstkárász vagy a kínai razbóra – veszik át a helyüket, megváltoztatva az étel-láncokat és a biológiai egyensúlyt.

Emberi hatások: a beépített part melegít

Bár elsőre talán meglepő, a városi hősziget-hatás a Balaton környezetében is érezteti hatását. A tó körüli partvonal kétharmada már városiasított, és az emberi jelenlét – épített kikötők, térkövezett strandok, aszfaltburkolatok – visszaverik a hőt és melegítik a környezetet.

A klímaváltozás hatásai tehát nem elszigeteltek: a Balaton esetében az emberi tevékenység és a globális felmelegedés egymást erősítő tényezőkként működnek, így különösen fontos lenne az integrált, fenntartható vízgazdálkodási és fejlesztési tervek kidolgozása.

Megoldható, megállítható a felmelegedés?

Bár a nyári hőséget és a perzselő napsütést megakadályozni nem tudjuk, a vízminőség- és hőmérséklet-szabályozásra sokrétű eszközrendszer áll(na) rendelkezésre, ha azokat használnánk. Ilyenek például:

Zöld partszakaszok visszaállítása: természetes növényzet és nádtelepek segíthetik az árnyékolást és párologtatást.
Okos vízfigyelő rendszerek: drónokkal és IoT-szenzorokkal nyomon követhető a vízminőség és hőmérséklet térben és időben.
Vízmegtartás elősegítése: jelenleg a Balaton vízszabályozási rendszere szerint a tavat nyáron 120–130 cm, télen 110-120 cm-es vízszinten tartják, ha ennél több van, akkor leengednek belőle a Sió-zsilipen. Mivel az utóbbi években gyakoribbak az időjárási szélsőségek, a vízleengedést is rugalmasabban kellene kezelni, hogy elkerülhető legyen a nyári túl alacsony vízszint.

A tó jövője most dől el

A Balaton jövője – legyen szó ökoszisztémáról, turizmusról vagy regionális gazdaságról – ma már nem választható el a klímaváltozás hatásaitól. Az elkövetkező 10-20 év döntő jelentőségű lesz: ha most nem alkalmazkodunk, és nem teszünk lépéseket a megelőzés és az adaptáció irányába, a magyar tenger elveszítheti azt a biológiai és kulturális gazdagságot, amit ma még természetesnek veszünk.

Forrás: Világgazdaság és HUR-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
Nyitókép: Pixabay

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/