Breaking! Tényleg le lehet (és kell) szokni az autózásról!

Bevallom, nagyjából 25 éve a „vécére is autóval megy” típusba tartozom. Ha valaki, hát én ódzkodom a tömegközlekedéstől, attól, hogy nem vagyok a saját autóm komfortzónájában, hanem másokkal együtt, kényelmetlenebb helyzetben – buszon, metrón – kell utaznom. Aztán egy nap rádöbbentem: a kocsim sem komfortzóna már.

Emlékszem arra az őszi késő délutánra, amikor a századik körömet tettem a belvárosban, parkolóhelyet keresve. Egy ismerősömmel találkoztam a Bazilika környékén, ahol (tudtam jól) szinte lehetetlen parkolni. Mégis megpróbáltam, és mivel nem akartam a mélygarázsban óránként ezresért parkolni, csak köröztem, közben persze dugó is volt, szóval nem haladtam. És ott akkor elöntött az az érzés, hogy lehetne ezt máshogyan is.

Hát miért nem jöttem földalattival? Már régen odaértem volna, nem kéne stresszelnem és a parkolási díj töredékét fizettem volna a jegyre.

Mert – itt most egy kis önismereti kitérő – sajnos legtöbbször az anyagi indok az első, ami változtatásra készteti az embert. Nem véletlen, hogy a belvárosban már óránként 600 forintot kell fizetni a parkolásért, ráadásul késő estig. Ez sokakat visszatarthat, ahogy engem is.

És ehhez hozzá jön a környezettudatos szemlélet, amit egyre több téren a magamévá teszek, és bár csak lassan haladok ezen az úton, sok változást érzek. A legnagyobbat a közlekedésben.

Az első napok – furcsa változások, kicsiben

Az első nap, amikor otthon hagytam az autót, kicsit olyan volt, mint amikor az ember először próbál ki valami új sportot. Izgatottan, de bizonytalanul indultam el. Először csak kisebb utakra, pl. anyukámhoz, aki négy trolimegállóra lakik tőlem, de eddig mindig autóval mentem át. Néztem a menetrendet, és kisgyermeki lelkesedéssel fedeztem fel például a BKK Radar alkalmazást, ami mutatja, hogy hány perc múlva érkezik a melyik jármű.

A következő nagy váltás a kisfiam ösztönzésére született, aki folyamatosan azon könyörgött, hogy reggelente rollerrel vagy bringával menjünk suliba az autó helyett. Szeptember óta (néhány kivétellel) ezt tartjuk, és már nagyon élvezem. Jó, nem egy nagy túra, kb. 800 méterre lakunk az iskolától, de mivel nagyon sietnem kell reggelente, mindig az volt az indok, hogy nem fér bele az időbe. Na, most 5 perccel korábban kelek és belefér.

A hűvös reggelek a jó levegőn felébresztenek, az a minimális kis mozgás is felpörget reggel, tényleg sokkal energikusabb leszek tőle.

A másik váltás, hogy a belvárosba már szinte sose megyek autóval, inkább metrózom, ami gyors és egyszerű, a nyári kánikula kivételével még egész komfortos is. Közben még az énidőm is nőtt, mert a metrón olvashatok, böngészhetek.

Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy a város, ahol élek, teljesen másképp néz ki gyalog vagy tömegközlekedéssel. Az utcák nem csak autófolyosók, hanem terek, ahol emberek élnek, mozognak, beszélgetnek. Az autóból ez sosem látszott.

Tudom, messze vagyok a haladótól, és teljesen autómentesen továbbra sem tudom elképzelni az életemet, de a kis változást nem is olyan nehéz elkezdeni.

Lássunk 5 olyan okot, amiért érdemes megpróbálni autó nélkül:

1. A parkolás kész rablás

Nem kell ezt sokat magyarázni. Egyetlen napnyi parkolás a belvárosban annyiba kerül, mint egy havi bérlet a közösségi közlekedésre. Ráadásul mindig ott a stressz: lesz hely, vagy megint három kör, mire talál egyet? Az autó több időt vesz el, mint gondolná, így nemcsak pénzt, de időt is rabol.

2. Számolja csak ki, mennyit költ benzinre

A legtöbben nem is merik. Amikor én először vettem elő a számológépet, elsápadtam. A havi üzemanyagköltségem egy kisebb családi kiruccanás ára volt.

3. A stresszmentes közlekedés nem mítosz

Amióta sétával és biciklizéssel indul a napom, sokkal jobb kedvem van. A dugó helyett madárcsicsergést hallok, a feszültség helyett mozgok. Az emberi test nem arra van kitalálva, hogy órákig üljön egy fémkapszulában. A tömegközlekedésen ülve pedig egy csomó dolgot elintézhetek online, vagy olvashatok.

4. Tettem a környezetért

A Levegő Munkacsoport jelentése szerint Budapesten a légyszennyezés legalább 30-35 százalékért a személyautók felelősek. Nem jó érzés belegondolni, hogy ezen csökkenthetünk egy kis változtatással? A legtöbb szmog a belvárosban keletkezik, így ha legalább oda nem megyünk autóval, már tettünk valamit.

5. Ha mégis kocsi kell, ott az autómegosztó

Ha a városban járva egy spontán vagy sürgős dolog miatt mégis szükség van autóra, akkor ott az autómegosztás lehetősége, ami már több szolgáltatónál, nagyon egyszerűen elérhető. A legtöbb autó ráadásul elektromos, tehát nem okoz légyszennyezést.

A kis dolgokkal indul el minden. Nem mondom, hogy soha többé nem ülök autóba. De ma már tudom: nem kell mindenhová autóval menni. A városaink jövője azon múlik, hányan mernek elsőként változtatni. Nem hirtelen, nem radikálisan, csak fokozatosan. Egy nap, egy út, egy döntés.

Nyitókép: Freepik

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/