Buktuk az EU-s természet-helyreállítást. Miért?

Az európai kontinens élőhelyeinek több mint 80 százaléka nincs megfelelő ökológiai állapotban. Ennek okán született meg a természet-helyreállításról szóló törvénytervezet, amely az EU leromlott állapotú szárazföldi és tengeri élőhelyeinek fokozatos helyreállítását irányozza elő 2050-ig. Részcélként benne van az is, hogy 2030-ra az élőhelyek egyötödét helyre kell állítani.

Február végén az Európai Parlament megszavazta ezt az új uniós jogszabályt, ekkor még Magyarország is a javaslat mellett volt, azonban az Európai Tanács szavazásán hazánk az utolsó pillanatban meggondolta magát és a rendelet ellen voksolt. Mivel mi voltunk a mérleg nyelve, így a jogszabály nem ment át, tehát egyelőre nem indulhat el a helyreállítás.

Mit lett volna, ha…

A rendelet megalkotását széles körű társadalmi egyeztetés és szakmai konzultáció előzte meg, több mint egymillió uniós állampolgár támogatta az európai ökoszisztémák helyreállításáról szóló jogalkotást.

Ha elfogadták volna, akkor hónapokon belül elkezdődött volna számos európai terület természetvédelmi rehabilitációja, köztük erdők, gyepterületek, vizes élőhelyek, folyók, tavak és korallágyak állapotának helyreállítása.

Az (el nem fogadott) jogszabály előírja, hogy a tagállamoknak egyre több leromlott ökológiai állapotú élőhelyet kell helyreállítaniuk: 2030-ra legalább 30, 2040-re legalább 60, 2050-re pedig legalább 90 százalékukat. Szerepel benne az is, hogy mezőgazdasági termelés alá vont területek esetében rendkívüli helyzetekben ideiglenesen felfüggeszthető a követelmények teljesítése, illetve akkor is, ha a helyreállítási tevékenység veszélyeztetné az EU élelmezésbiztonságát.

Miért van egyáltalán szükség a természet-helyreállításra?

Általánosságban elmondható egész Európára, hogy az ember lakóhelyeinek és mezőgazdasági területeinek egyre nagyobb bővülése a természet rovására ment végbe az utóbbi évtizedekben. Csak néhány adat:

Svédországban, ahol az ország területének több mint felét erdők borítják, évről évre nagyjából 75-100 millió köbméter fát termelnek ki, és ezen a gyakorlaton nem kívánnak változtatni.
Belgium és Hollandia természeti területei a történelem során olyannyira beépültek, átalakultak, hogy nincs olyan természet-helyreállítási kompromisszum, amelyet komolyabb erőfeszítések nélkül véghez tudnának vinni.
Németország, Franciaország és Spanyolország jellemzően a természeti területeket is mezőgazdasági célokra fordítja. Például Németország teljes területének 47%-át a mezőgazdasági területek teszik ki. Itt a biodiverzitás veszélybe kerülése mellett a vegyi anyagok túlzott használatával is számolni kell.
Dél-Európában a vízkészlet szűkössége és a szárazság ellenére rendkívül nagy olajfa-, szőlő- és citrusültetvények vannak, ezek magas vízigénye nyomást gyakorolhat a helyi vízkészletekre, ami károsíthatja a vízzel ellátott élőhelyeket, például a folyókat, patakokat és vizes élőhelyeket.

Mi a helyzet Magyarországon?

Magyarország területének 22%-a élvez valamilyen védelmet, azonban erdeink több mint 90%-án ún. vágásos üzemmódú (például tarvágást is alkalmazó) erdőgazdálkodás folyik, melynek következménye, hogy természetes eredetű erdeink is egykorúak, kevés fafajból állnak, kevés bennük az idős fa, a cserje, az erdő immunrendszerének szerepét betöltő és számos erdőlakó fajnak otthont és táplálékot adó holt faanyag, ami az erdei élővilág elszegényedését jelenti. Nem véletlen, hogy a Natura 2000 területeken lévő közösségi jelentőségű erdős élőhelyeink egyetlen kivétellel kedvezőtlen vagy rossz természetességi állapotban vannak.

Ugyanez igaz a közösségi jelentőségű vizesélőhelyeinkre is. A Natura 2000 területeken kívüli, pusztán nemzeti védelemmel rendelkező fajokról és élőhelyek állapotáról országos szinten alig van információnk, mivel annak monitorozását nem várja el az EU, hazánk pedig nem költ ilyesmire.

A legfontosabb, régóta húzódó természeti és környezeti probléma hazánkban az ország folyamatos kiszáradása, amit az 1800-as évek közepén megindult, az egész világon példa nélküli mértékben drasztikus folyószabályozások kezdtek meg, és a huszadik század egésze alatt folytatott vizesélőhely-felszámolások (mocsarak, lápok lecsapolása, patakok egyenesítése, csatornává alakítása, föld alá vezetése vagy kibetonozása stb.), továbbá a fúrt kutakból történő mértéktelen öntözés látszik befejezni – mondta a Green.hu-nak Szendőfi Balázs természetfilmes, vizes élőhelyek kutatója.

A Kárpát-medencében a vizes élőhelyek több mint 90 százaléka eltűnt.

A sivatagosodás több országrészt fenyeget, amire nem lesz hathatós technológiai megoldás: egyedül a vizes élőhelyek nagy részének helyreállítása és az árterek rehabilitációja enyhíthetné ezt a folyamatot.

EU természet-helyreállítás leszavazása — A szabályozott folyók áradásainak megakadályozása, a felszántott talaj páravesztesége és a precíziós mezőgazdaság vízpazarló öntözése összeadódva fokozza az aszályt. Fotó: Szendőfi Balázs

Ugyanakkor az is igaz, hogy történtek hazánkban előrelépések a természet helyreállítása érdekében. Az országfásítási program, a növekvő vízügyi nyitottság a víz árterekre történő kivezetésére, a termőföldvédelmi jogszabályok vízmegtartást elősegítő változásai és a Közös Agrárpolitika támogatásai már sínre tették az EU-s rendelet megvalósításához szükséges intézkedések egy részét.

A jelenlegi hazai gyakorlat azonban ezekben a helyreállító intézkedésekben is változtatásra szorul, ugyanis nem mindegy, hogy hová és milyen erdőt ültetünk (kunsági gyepre nemesnyaras nem való, sőt, semmilyen fát nem kellene oda ültetni). A hivatalos vízkivezetések mennyisége is eltörpül amellett a hatalmas mennyiségű víz mellett, ami hét, egymást követő árhullám formájában érkezett Magyarországra 2023-24 telén, és amit mind engedtünk lefolyni – tette hozzá Szendőfi Balázs.

Mi lesz most?

Olaszország, Hollandia, Ausztria, Svédország, Belgium, Lengyelország és Finnország már előre bejelentette, hogy nemmel szavaz vagy tartózkodik, így a jogszabály-tervezet támogatottsága is csak egy százalékkal lépte át a küszöböt. A 2,1 százalékos szavazati aránnyal bíró magyar kormány pálfordulása pedig a többségi támogatás elvesztését jelentette. Az Európa Tanács ezért elhalasztotta a végső jóváhagyást, nem tudni, meddig.

Ugyanakkor, az Európa Tanács elnökségét már csak 2024. június 30-áig látja el Belgium, akik célul tűzték ki az igazságos zöld átállás elősegítését. Magyarország lesz a következő soros elnök, tehát ha a belga elnökség alatt nem sikerül megállapodásra jutni, akkor hazánk nem valószínű, hogy céljai közé emeli az európai zöld politika előmozdítását.

Az ökoszisztémák helyreállítása a legjobb befektetés

A rendelet elfogadásának hátráltatása azért is érthetetlen, mert a védelmi intézkedéseket a természet „ingyenes szolgáltatásokkal hálálja meg”, vagyis a beruházások gyorsan megtérülnének. A világ GDP-jének több mint a fele a természettől és annak szolgáltatásaitól függ. Az építőipar, a mezőgazdaság, az élelmiszer- és italgyártás nem is létezhetne természetes ökoszisztémák nélkül. A világ élelmiszernövényeinek több mint 75%-a állati beporzást igényel.

Magyarországon a vízellátáson keresztül is milliárdokat spórol meg nekünk a természet: az ország fele használ természetes élőhelyek – folyók és erdei gyökérzóna – közreműködésével megtisztított parti szűrésű vagy karsztvizet. És nem beszéltünk a szénmegkötésről, talajképződésről és a levegő minőségére, illetve a mikroklímára gyakorolt pozitív hatásokról.

A „Nature Restoration Law”, vagyis az Európai Unió természet-helyreállítási törvénytervezete egy utolsó pillanatban megszervezett, tisztán szakmai, józan ész diktálta kísérlet volt arra, hogy az emberi faj megpróbálja megállítani az értelmetlen gazdasági növekedés diktálta önpusztítást, és ezzel együtt élhető környezetünk pusztítását, legalább Európa területén. A világtörténelemben ez az első – és az utolsó még el nem késett – olyan jogi kísérlet, mely a természet és az élővilág rehabilitációjára irányul – véli Szendőfi Balázs, hozzátéve, hogy ezt a kezdeményezést szakmaiatlan, rövid távú gazdasági és politikai érdekek buktatták meg.

A helyreállítás meg nem kezdésének következményeit a mi gyerekeink, a következő generáció fogja a bőrén érezni, de nekik már nem lesz lehetőségük a hanyatlást visszafordítani.

Az ember lesz talán az egyetlen faj a világegyetemben, amelyről utólag majd elmondható: azért nem mentette meg magát, mert az rövid távon nem lett volna kifizetődő.

Forrásként felhasználtuk a Qubit és a WWF Magyarország cikkét.
Kiemelt kép: Szendőfi Balázs

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/