A csomagolóanyagok öröksége durván nyomasztó!

A csomagolóanyagok használata a modern gazdaságban elengedhetetlen, azonban történelmi távlatokban vizsgálva megállapítható, hogy a csomagolás kérdése korábban nem is létezett, és később sem volt olyan jelentős, mint amekkora problémává mára vált a történet.

Az ipari forradalom előtt, mintegy 100-150 évvel ezelőtt, a helyi termelés és fogyasztás dominált, így a termékek szállítása és tárolása minimális csomagolást igényelt. A vidéki háztáji gazdaságokban az élelmiszerek közvetlenül a termelőtől a fogyasztóhoz kerültek,

jobbára szinte teljesen elkerülve a mai értelemben vett csomagolást és az ezzel járó, csomagolási hulladékot.

Jó újra emlékeztetni mindenkit: a csomagolási hulladék a globális hulladéktermelés jelentős részét teszi ki, különösen a műanyag csomagolások révén. A műanyag csomagolási hulladék önmagában a teljes műanyaghulladék mintegy 40%-át adja világszerte. 2024-ben a műanyaghulladék összmennyisége eléri a 220 millió tonnát, ami tovább növeli a hulladékkezelés és az újrahasznosítás kihívásait. Az EU-ban 2022-ben a csomagolási hulladék mennyisége elérte a 83,4 millió tonnát, ami egy főre vetítve 186,5 kg-ot jelentett. Az EU csomagolási hulladékának összetétele alapján a legnagyobb részarányt a papír és karton teszi ki (41%), ezt követi a műanyag (19%), az üveg (19%), a fa (16%) és a fém (5%).

Egyértelmű, hogy a csomagolás az egyik legjelentősebb hulladéktípus. Az előrejelzések szerint a települési szilárdhulladék mennyisége 2023 és 2050 között 2,1 milliárd tonnáról 3,8 milliárd tonnára nő, ami tovább növeli a fenntartható csomagolási megoldások iránti igényt.

Csomagolóanyagok és műanyagok: honnan indultunk anno?

A 19. század elején jelentős változások következtek be. Az iparosodás és a kereskedelem globalizációja szükségessé tette a termékek védelmét és szállíthatóságát biztosító csomagolóanyagok kifejlesztését.

1817-ben Angliában elkészült az első kereskedelmi célú kartondoboz, amely forradalmasította a csomagolóipart. A 20. században figyelemre méltó csomagolóeszközt találtak ki: a celofán a világháborúk között jelent meg először, és a műanyag kor kezdetét jelentette.

Habár már a 19. század óta ismerték az anyagot, elsősorban hadi célokra tartották fenn. A celluloidot az amerikai polgárháború idején találták ki 1861 és 1865 között, méghozzá egy pályázat okán:

az elefántcsont hiánya miatt az Egyesült Államok egyik biliárdgolyó-gyártója 10 000 dolláros jutalmat ajánlott fel egy elefántcsont-pótlóra. John Wesley Hyatt nevű New York-i mérnök és testvére, Isaiah Smith Hyatt alkották meg sok évnyi kísérletezés után az új anyagot.

Az első műanyagot pedig Alexander Parkes készítette 1838-ban, és 1862-ben a londoni Nagy Nemzetközi Vásáron mutatták be.

Több mint 100 éves „áttörés”

1920-ban jött az áttörés. Ekkor Hermann Staudinger német kémikus egy tanulmányában azt állította, hogy a gumi és más polimerek, mint például a keményítő, a cellulóz és a fehérjék rövid, ismétlődő molekuláris egységek hosszú láncaiként kapcsolódnak kovalens kötésekhez. Később a polietilént 1933-ban fedezték fel, és eredetileg elsősorban műanyag zacskók, fóliák gyártásánál használták. Ezek vezettek egyrészt Staudinger 1953-as Nobel-díjához, de a csomagolástechnika történetének mérföldkövéhez is: kutatási eredménye számtalan műanyag és textil létrehozását, magyarán az olcsóbb és óriási mennyiségben előállítható csomagolás létrehozását tette lehetővé. Staudinger nélkül nem következhetett volna be a műanyag aranykora.

Ma szinte minden megvásárolt termék valamilyen csomagolásban érkezik, legyen az műanyag vagy üveg. Az üveggyártás például jelentős energiafelhasználással jár, és bár az üveg újrahasznosítható, a folyamat energiaigénye és költségei miatt egyre nagyobb kihívást jelent. A műanyag csomagolások elterjedése pedig komoly környezeti problémákat okozott, különösen az óceánok műanyagszennyezése révén.

EU szabályok ide vagy oda, a műanyag csomagolások újrahasznosítási aránya még mindig alacsony, és a szelektív hulladékgyűjtés ellenére a szemét jelentős részét a csomagolóanyagok teszik ki. Magyarországon a települési hulladékból származó műanyag hulladék 35%-át hasznosították újra 2020-ban, ami elmarad az uniós átlagtól.

GREEN.HU vélemény:

Bár a lebomló és újrahasznosítható csomagolóanyagok használata fontos lépés a környezeti terhelés csökkentése érdekében, önmagában nem elegendő. A probléma megoldásához átfogó megközelítésre lenne szükség, amely magában foglalja a gazdasági ösztönzők bevezetését, a fogyasztói szokások megváltoztatását és a globális együttműködést. Például adóemelés vagy más gazdasági ösztönzők révén csökkenthető a nem lebomló csomagolások használata, és ösztönözhető a fenntarthatóbb alternatívák alkalmazása.

Nyitókép a csomagolóanyagok történetéről: DALLE

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol a csomagolóanyagok témaköréről!

https://www.facebook.com/greenponthu/