Mitől egészségesebb a hazai termés? Mi köze van ehhez Hamvas Bélának?
Hamvas Béla megközelítése szerint a Kárpát-medence tájai és a helyi ételek közötti kapcsolat mélyebb, mint csupán táplálék: a tájhoz való szorosabb kötődés segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Hogyan érhetjük el a fizikai és lelki harmóniát a helyi alapanyagokkal?
A következő, Hamvas Béla esszéjére alapuló – kifejezetten személyes – gondolatmenet talán kicsit furcsa lesz, de belevágunk, igyekszünk visszaadni valamit ebből az elsőre talánnehezen érthető dolgoból.
Közelítsük az egészség oldaláról: a táplálkozásban a helyi ételek, helyi növények (zöldség, gyümölcs, gabona) fogyasztásának jelentősége már régóta téma a tudományos és filozófiai diskurzusokban is. Így már a neves esszéista-filozófus, Hamvas Béla is olyasmit vallott, hogy aki egy adott tájegységen születik és ott él, annak
genetikája és környezete olyan alapot ad, ami a helyben termett élelmiszerek fogyasztásával jobban illeszkedik a személyiségéhez.
Azaz, egyszerűbben: az emberek mély összhangban vannak a körülöttük lévő tájjal.
Itt van tehát máris Magyarország, és tágabb értelemben a Kárpát-medence, amelyenek tájai és földrajzi adottságai formálták a helyi kultúrákat és életmódot is. Az itteni természeti környezetben termő zöldségek, gyümölcsök és gabonák nemcsak a helyiek táplálkozását, hanem a mindennapi életüket is meghatározzák.
Ha valaki, mondjuk, egy hegyvidéki faluban nőtt fel, akkor könnyen elképzelhető, hogy jobban szereti a sűrűbb, tartalmasabb ételeket, mint egy alföldi, aki másfajta alapanyagokkal dolgozik a konyhájában.
Hamvas, a táj, és az ételek
A helyi táj, a jól ismert növények szoros kapcsolata segíthet abban, hogy az emberek jobban érezzék magukat a bőrükben, mivel azok az ételek, amelyeket fogyasztanak, a saját genetikai örökségükkel és kulturális háttérükkel is összhangban vannak. Úgy kell elképzelni, mintha a táj és az ottani ételek segítenének jobban érezni magunkat a világban, és hozzájárulnának a fizikai és lelki harmóniához.
Hamvas Béla híres munkájában, az Öt géniusz című művében egy olyan szellemi és filozófiai keretet ad, amelyben a különböző tájak géniuszai, azaz az ott élő emberek, azok történelmi és kulturális öröksége alapvetően meghatározzák a táplálkozási szokásokat, az életstílust és az emberek közötti viszonyokat.
Az öt géniusz alapja az egyensúly keresése: a derűs életeszmény, a kultúra és szociális egyensúly, a természetközelség, a szabadságvágy és a gazdagság szövevényes világa. E géniuszok harmóniájának megteremtése elengedhetetlen a személyiség teljes kibontakozásához és a társadalmi egységhez.
Hamvas és a tájak szimbolikája
A Kárpát-medence tájai, mindenekelőtt az északi, déli és erdélyi vidékek, az ételekhez való kapcsolódás mélyebb, szimbolikus szinten érdemes vizsgálni. Az ételek nem csupán táplálékot jelentenek, hanem szellemi és érzelmi kapcsolatot is biztosítanak az ott élőkkel.
Az északi vidékek hűvös, melankolikus légköre, az erdők és hegyek között élők számára a természetes és ősi alapanyagok, mint a káposzta, burgonya, hagyma vagy gabonafélék, mindennapi étkezésük meghatározó elemei. E zöldségek és gyümölcsök fogyasztása, amelyek a helyi környezethez alkalmazkodva nőnek, nemcsak a tájhoz való kapcsolódást erősíti, hanem harmonikus életet is sugall.
A déli és erdélyi vidékeken kissé más az éghajlat, valamint a gazdagabb a növényvilág, így a paprikák, paradicsomok és egyéb fűszerek fogyasztása, az egészséges és színes étkezést szolgálja, amely a szellemi gazdagságot is tükrözi.
Hamvas Béla szerint a déli tájak életmódja, amely az örök rendhez való kapcsolódást keresi, szimbolizálja a boldogság és a gondtalan jólét keresését, amely ugyanakkor nem idegen a magyar történelmi hagyományoktól sem.
A nyugati vidékek, amelyek kultúrájukban és társadalmi egyensúlyukban a legfejlettebbek, gyakran az ipari és intézményesített gazdaságra alapoznak. Ma már ugyanakkor a táplálkozásban is tükröződik az a szociális érzékenység, amely a fenntarthatóságra és az egyéni felelősségvállalásra épít. A nyugati ételek gyakran bonyolultabbak.
Rendben, kicsit bizonyára elvont a mai embernek ez a gondolatmenet, de ha belegondolunk, akkor a Kárpát-medencében valóban különös jelentőséggel bír, hogy az ott született és ott élő emberek ételei, amelyek táplálják őket, sokkal inkább azonosulnak velük, mint bárhol máshol.
Hamvas Béla műveinek alapgondolatai szerint ugyanis a géniuszok közötti harmonikus egyensúly lehetőséget ad arra, hogy a helyi ételek fogyasztásával az ember saját élettörténetébe illeszthesse a közösség értékeit. Így nem csupán az étkezés válik élménnyé, hanem egy mélyebb, kulturális és történeti összefonódás is létrejön. Az ételek nemcsak fizikai szükségleteinket elégítik ki, hanem az ún. géniuszok összhangját segítik megteremteni. Egy fenntarthatóbb és természetközelibb táplálkozás tehát nemcsak az egyéni jólét, hanem a közösség harmóniájának elérésében is központi szerepet játszik.
Magyarország különböző tájai, ételei tükrözik a helyi emberek történelmét, személyiségét, kultúráját és világképét is, továbbá végső soron segíthetnek abban is, hogy a jövő generációi egy olyan egészséges életmódot folytassanak, amely összhangban van környezetükkel és kultúrájukkal.
A helyi, természetes ételek fogyasztása tehát kultúraformáló erő is, amely alapján a múlt, a jelen és a jövő harmonikusan egyesülhet akár a táplálkozásban is.
Kiemelt kép és belső képek: Pexels
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol Hamvas Béla filozófiájáról!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
