Az őslakos képviselők szerint a zöld átállás nem igazságos és nem is tiszta

Az ENSZ-ben felszólaló őslakos képviselők szerint a zöld átállás sem nem tiszta, sem nem igazságos – derül ki egy pár napja közölt, tanulságos ENSZ tudósításból. A világ ásványainak több mint fele(!) bennszülött népek által kezelt földeken és területeken található. Az írás fordítását alább közöljük.

Évek óta Maureen Penjueli, aki az iTaukei őslakos Fidzsin, szemtanúja volt hazája pusztító ciklonjainak és az áradásoknak, amelyeket a szokatlanul heves esőzések okoztak. Látta, ahogy a Vunidogoloa tengerparti falu kénytelen volt a tengerparttól beljebb költözni, hogy elmeneküljön a növekvő tengerszint elől, és mint a nem kormányzati érdekvédelmi csoport, a Globalizációval Foglalkozó Csendes-óceáni Hálózat régóta vezetője, Penjueli tudja, hogy a klímaváltozás még több szélsőséges időjárási eseményt jelent majd szigetországa számára.

Penjueli azonban szkeptikus, amikor azt hallja, hogy a „tiszta energia” megoldást jelenthet a klímaválságra. Eszébe jutnak Fidzsi körül a tiszta kék vizek, és hogy a cégek hogyan készülnek lekaparni a tengerfenékről a burgonya alakú, ásványokban gazdag csomókat, amelyekből elektromos autókat építhetnek a gazdag országokban, és aggódik, hogy az iTaukei népe milyen következményekkel néz szembe a mélytengeri bányászat szennyezéséből.

„Rendkívül fontos, hogy az emberek megértsék, hogy az átállás semmiképpen sem igazságos, semmiképpen sem egyenlő” – mondta Penjueli.

Ezért repült ebben a hónapban Penjueli Suva, Fidzsi városából New Yorkba, hogy találkozzon őslakos aktivistatársaival az Egyesült Nemzetek Állandó Fóruma előtt a bennszülöttek kérdéseiről, vagy az UNPFII-ról, amely az őslakos népek legnagyobb éves globális gyűlése. Hivatalosan az idei fórum a bennszülött fiatalok önrendelkezésére összpontosít, de a klímaváltozás nagy hangsúlyt kap: a megnyitó napon az UNPFII leköszönő elnöke bemutatott egy új jelentést a zöld átmenetről, ismételten riasztást adva az őslakos népek és földjeik által nem csak a klímaváltozástól, hanem az azt ellensúlyozni kívánó projektektől is érzékelt kockázatokról.

„A jelenlegi zöldgazdasági modell több problémát jelent, mint megoldást sok őslakos nép számára” – áll a jelentésben. „A zöldgazdaságra való átállás koncepciója ugyanazt a nyersanyag-kitermelő logikát tartja fenn (lásd például akkuk és napelemek gyártásához szükséges többlet bányászat – a szerk.), ami miatt az államok és a magánszektor figyelmen kívül hagyja az őslakos népek kollektív jogait a nemzeti érdekek érvényesítése során.”

Guatemalában egy bíróság nemrégiben megállapította, hogy egy nikkelbánya (ugyancsak akkukhoz használják leginkább ezt a fémet) megsérti az őslakosok földjogait; Norvégiában és az Egyesült Államokban az őslakos népek folyamatos küzdelmet folytatnak a zöldenergia-fejlesztőkkel; továbbá a Fülöp-szigeteki őslakos Igorotok attól tartanak, hogy egyszerűen elűzik őket szülőföldjükről a nikkelbányászat miatt.

„Valójában támogatjuk az átállást a fosszilis tüzelőanyagoktól a zöldenergiára, és gyorsan kell cselekednünk” – mondta Joan Carling, aki a Fülöp-szigeteki Igorotok közül való, és az Indigenous Peoples Rights International nonprofit érdekvédelmi csoport vezérigazgatója.

„De ha gyorsan, kapkodva tesszük ezt, mégpedig az őslakos népek jogainak figyelmen kívül hagyásával és megsértésével, akkor nem leszünk képesek hatékonyan kezelni a klímaválságot.”

A világ ásványainak több mint fele őslakos népek által kezelt földeken és területeken található egy 2023-as, a Nature Sustainability folyóiratban megjelent tanulmány szerint. Ide tartozik a lítium, kobalt, nikkel, urán és sok más kritikus ásvány, amelyek kitermelése számos környezeti hatással jár.

Ezek a hatások azok, amelyek miatt Carling segített megszervezni az „Őslakos népek és az igazságos átmenet konferenciáját”, amelyen Penjueli is részt vett – még a fórum előtt. Egy hétvégi megbeszélés után a csoport egy nyilatkozatot fogalmazott meg, amelyben sürgetik az államok kormányait, a befektetőket és vállalatokat, valamint az energiaszolgáltatókat és szabályozókat, hogy tartsák tiszteletben az őslakosok jogait.

Az őslakos joga: nemet mondani

E nyilatkozatban felhívták a figyelmet a mélytengeri bányászat betiltására, valamint a szent helyeken történő bányászat tilalmára, és emlékeztették a kormánytisztviselőket, hogy az őslakos népeknek joga van szabadon és a projektek megkezdése előtt beleegyezni a területeiken zajló projektekbe, és joguk van nemet mondani is. A beleegyezés hiánya hosszú ideje probléma a fejlesztésekkel kapcsolatban, és sokan úgy látják, hogy a zöldenergia-ipar ugyanezt a trendet folytatja, nem tesz eleget az őslakos közösségek tájékoztatására a közelgő projektekről, és a profitot részesíti előnyben az emberi jogokkal szemben.

A csoport nyilatkozata az Egyesült Nemzetek múlt heti előadótermében, konferenciatermeiben és folyosóin ismételt szélesebb üzenet része volt: A „zöldgazdaság” nem működik az őslakos népek számára. A „tiszta energia” valójában nem tiszta. És a világ átmenete az ásványi alapú energia-gazdaságra az őslakos népek és földjeik rovására történik. Ez egy olyan üzenet, amelyet már sokszor megosztottak, de egyre sürgősebbé válik, ahogy az energiaátmenet felgyorsul, amit Kína, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és az Európai Unió milliárdokkal támogat.

Az ENSZ által megrendelt jelentésben a zöldgazdasággal kapcsolatos szakértők kártérítést követeltek az őslakos közösségek számára, akiket a zöldenergia műveletek által okozott szennyezés és környezeti pusztítás érint. Azt mondták, hogy hosszú távú gazdasági tervezésre van szükség a bányászat megkezdésekor, ha a műveletek más iparágakat érintenek, amelyekre az őslakos népek támaszkodnak – például ha a mélytengeri bányászatból származó szennyezés károsítja a halászatot, ami sok csendes-óceáni szigetország gazdasági motorja. A szakértők azt is javasolták, hogy a projektbevételek megosztására kerüljön sor a beleegyezés megszerzése után.

„Ha az őslakos közösségek úgy döntenek, hogy részt vesznek a haszonmegosztásban, minden ilyen megállapodásnak a projekt időtartamára a teljes bevételek felén vagy annál is több százalékán kellene alapulnia” – áll a jelentésben.

A jelentés szerzői hangsúlyozzák a közvetlen finanszírozás szükségességét a bennszülöttek számára, akik olyan földeket és területeket kezelnek, amelyek a világ biológiai sokféleségének 80 százalékát otthonuknak nevezik, és sürgetik az államok kormányait és a vállalatokat, hogy az őslakos népeket partnerekként, és nem akadályként tekintsék az átállás során a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulásban.

A jelentés szerzői azt is bírálták, hogy a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulást körülvevő terminológia elfedi az átállás problémáit. „A ‘jogos gazdaság’ kifejezés csupán egy szlogen a bennszülött népek többségének szemszögéből” – állítja a a jelentés.

Így látja az Állandó Fórum az őslakos ügyekért testület elnöke

Darío Mejia Montalvo, az Állandó Fórum az őslakos ügyekért leköszönő elnöke szerint ez a terminológia elfedi e népek bevonásának hiányát ezekben a változásokban.

„Az őslakos népek nem hiszik, hogy a klímaváltozás enyhítésére és alkalmazkodására javasolt sok intézkedés végül megoldaná a klímaváltozást, mert ezek a politikák végül e népeket károsítják” – mondta.

Ez az, amitől Penjueli fél. Aggódik azért, mert nincs elég tudás a tengerfenékről kinyert ásványok környezeti hatásairól, és azon tűnődik, mi történne, ha valami rosszul sülne el: Honnan szerezne Fidzsi pénzt a környezeti helyreállításra és kártérítésre? És mi történne a halakkal, amelyekre az ő népe támaszkodik az étkezés során?

Azt mondja, hogy nem értelmes, hogy a világ átváltson a fosszilis tüzelőanyagok égetésével járó végtelen fogyasztásról egy hasonló fogyasztási modellre, amely az ásványkitermelésen alapul. Már most is jelentések írják le a kritikus ásványok pazarlását: ahogy egyre több bánya nyílik és egyre több földet tisztítanak meg, évente milliók tonna réz és alumínium kerül a szeméttelepekre, ahelyett hogy megújuló energiafejlesztésre hasznosítanák őket. Az Európai Tanács, amely politikai prioritásokat állít fel az Európai Unióban, nem kötelező érvényű célt tűzött ki, hogy 2030-ra a „kritikus nyersanyagok” fogyasztásának negyedét újrahasznosított anyagok alkossák, de a szakértők szerint többet lehetne tenni ezeknek az értékes ásványoknak a újrahasznosítása érdekében.

De ami a legfrusztrálóbb Penjueli számára, az az ötlet, hogy az ő népének áldozatot kell hoznia a világ megmentése érdekében. Ez emlékezteti arra, amikor más csendes-óceáni népeknek azt mondták, hogy áldozatot kell hozniuk a világbéke érdekében, amikor a nagyhatalmak nukleáris fegyvereket teszteltek.

„Nagyon problémás, hogy állítólag nekünk kell viselnünk ennek az átállásnak a terheit” – mondta.

Az anyag forrása:

https://peoplesworld.org/article/indigenous-advocates-at-the-un-say-the-green-transition-is-neither-clean-nor-just/

Fotó: Unsplash

*

Ossza meg velünk véleményét a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/greenponthu/