ESG Summit 2025: a tiltás vagy az ösztönzés visz a klímacélok felé?
Második alkalommal tartották meg 2025. május 28-án az ESG Summit 2025 konferenciát Budapesten, az Akvárium Rendezvényközpontban.
A főszínpadon elhangzó délutáni előadások most is arra vállalkoztak, hogy a klímaváltozás elrettentő hatásit felvázolva megpróbálják megfejteni, hogyan tudjuk megállítani az (amúgy az ellenkező irányba) robogó vonatot, mivel lehetne valós megoldást elérni, és a zöld állítások helyett valódi eredményt hozni a karboncsökkentésben.
Fenntarthatatlan fenntarthatóság
Az ESG Summit egyik legjobban várt panelje a Fenntarthatatlan fenntarthatóság címet viselte, a bevezető előadást Tóth Levente, MITIGIA Zrt. tulajdonosa tartotta, aki felvázolta, miért nem működik jelenleg a zöld modell. Szerinte a fő oka ennek az, hogy nem versenyképes és ezért nincs is esélye. Továbbá úgy vélte, hogy nem szankciókat kell alkalmazni, hanem egyszerű üzenetekkel kell ösztönözni, a meglévő struktúrákat kihasználva, hiszen senki sem hajlandó drasztikus változtatásokra, pláne, ha nem lát benne rövid távú értelmet. Kiemelte,
a zöld szervezetek nincsenek közel a valósághoz, túl bonyolultak, le kell egyszerűsíteni a mondanivalójukat és emberbaráttá, valamint profit célúvá kell tenni.
Példaként említette, hogy amíg a karbonadóban ott az „adó” szó, addig senki sem akarja majd befizetni.
A témafelvetésre reagáló panelbeszélgetést Pogátsa Zoltán szociológus, közgazdász vezette, aki azzal kezdte, hogy remek társaság jött össze, hiszen természettudós – Köves Alexandra, Corvinus Egyetem -, társadalomtudós, klímaszakértő – Gelencsér András, Pannon Egyetem – és pszichológus Csizmadia Máté, Zöld Pszichológia Blog – is jelen van, azaz több tudományág képviselteti magát, így sokoldalúan feltárható a probléma.
A résztvevők alapvetően nem értettek egyet a keynote-ban felvetett kérdéssel, miszerint a meglévő piaci megoldásokat alkalmazzuk a változtatás jegyében. Ez ugyanis láthatóan nem vetetett eredményre. Gelencsér András a maga nyers stílusában kiemelte, hogy
1992 óta próbáljuk csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, amit azóta 67%-kal nőtt.
Mindez szerinte elsősorban annak köszönhető, hogy nincs alternatíva nagyon sok, nagyon szennyező tevékenységre, amilyen a nehézipar vagy a közlekedés. Valamint az is igaz – fejtette ki – hogy mindig van egy mögöttes cél vagy épp akadály.
A hidrogéntechnológiát például ismerjük 70(!) éve, mégsem használjuk a zöld hidrogén előállítást nagy mennyiségben, mert nagyon drága. Vagy ott vannak a hatalmas konténerhajók, melyek az olajipar hulladékát, a legsilányabb és legszennyezőbb gázolajat égetik el, mert ez a legolcsóbb és amúgy nem tudnának vele mit kezdeni.
Köves Alexandra úgy vélte, másképp kell elkezdeni gondolkodni és új piaci berendezkedés is szükséges, nem elég az, ha „drágává tesszük a szennyzést” – vagyis a karbonadó nem fog segíteni a globális klímagondokon.
A megoldás a nemnövekedés?
A beszélgetés résztvevői arra jutottak – nem először –, hogy a növekedés fékezése, és egyáltalán a növekedés igényének befagyasztása lehet a megoldás. Ahogyan Gelencsér András mondta:
a képlet egyszerű: egy zárt rendszerben, ami a Föld bolygó, nem lehet a végtelenségig növekedni, mert nincs utánpótlása az ehhez szükséges energiának.
Csizmadia Máté a pszichológia szemszögéből úgy közelített, hogy alapvetően az embernek nem a legbelsőbb ösztöne a növekedés, de globálisan mégis ez a kényszer alakult ki. A legtöbb ember feltételes együttműködő, vagyis „akkor csinálják, ha a többiek is csinálják” így erre építve lehetne az ösztönző rendszert is kialakítani
Megállapították azt is, hogy rendkívüli összefogásra és globálisan összehangolt cselekvésre lenne szükség, ugyanis nem elég az, ha csak a Föld „egyik fele” teljesít jól a karboncsökkentésben. Az elhangzott hasonlat szerint
„hiába kap ötöst a jól teljesítő business class, és kettest a gyengébb turistaosztály, a közös repülőjükkel úgyis együtt zuhannak le.”
Az ESG „Social lába”
Az ESG Summit idei új kezdeményezése volt a délutáni Social szekció, ahol személyesebb beszélgetések zajlottak kifejezetten a szociális jólét és jóllét kérdéseiről, a vállalati kultúra változásának szükségességéről, magáról az emberről, aki a legfontosabb láncszem kell, hogy legyen a gépezetben.
A panelbeszélgetéseket például azt boncolgatták, hogy
a leginkább elégedett munkavállaló az, aki belső motivációból dolgozik, „szereti, amit csinál” és nem csak a kényszer hajtja.
Így egy szervezeten belül is meg kell találni mindenkinek a saját „kuckóját”, ami nemcsak a szó szoros értelmében létezik, hanem például a „szeretemfeladatok” formájában.
A kiégésről is szó volt, erről egy standup előadást is láthattak a jelenlévők Litkai Gergely tollából, Ónodi Eszter előadásában. A monodráma után beszélgettek is arról hogyan teheti a vállalat a működését mentálisan is fenntarthatóvá.
Csináld magad, szedd magad, hajtsd magad!
Szintén pozitív újítás volt az ESG Summit szervezői részéről, hogy az előteret különféle, a fenntarthatóság témájához kapcsolódó cégek és szervezek töltötték meg, akik felé rendkívüli érdeklődéssel fordultak a látogatók.
Ott volt a Richter, aki bemutatta például az Egészségváros koncepciót, mint egyik legfontosabb CSR-vállalását, a Magyar Kerékpárosklub, ahol a városi biciklizést ösztönözték, a Beeco, az ország legnagyobb zöldtérképe és zöldközössége az ökolábnyom csökkentéséért, de a legnagyobb népszerűségnek az Object standja bizonyult, ahol bárki használt molinóból készíthetett saját kezűleg szemüvegtokot vagy más hasznos tárgyat, a hulladék újrafelhasználás küldetésével.
Az ESG Summit megoldást nem, de problémafelvetést és lehetséges irányokat mindenképp megmutatott a klímatudatosság és a karboncsökkentés felé vezető úton, és az egyik legfontosabb eszközt, a társadalmi párbeszédez adta mindehhez.
Nyitókép: Freepik
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
