Az étel, amit megeszünk, a Földet is durván terheli

Az étel a Föld ajándéka – gondoltam, amikor délutánonként szokás szerint a búza és a repce mező mellett sétáltam. De vajon melyik étel mennyire terhes a környezetnek? Nem pénzben, hanem literekben, tonnákban. Mi az igazán megdöbbentő? Hogy egy kilogramm kenyérhez 0,6 liter gázolaj kell. Igen, gázolaj. Ahhoz a kenyérhez, amit olyan természetesnek veszünk…

Az étel kapcsán tehát elgondolkoztam azon, hogy vajon az a kenyér, amit reggel megeszek, „mennyibe kerül” a bolygónak. Persze ez csak a jéghegy csúcsa. Minden nap háromszor-négyszer ülünk le enni, és fogalmunk sincs róla, hogy közben milyen lábnyomot hagyunk a Földön. A mezőgazdaság környezeti hatása ma már akkora, hogyha a Föld ember lenne, biztos bedugná a fülét, amikor a számokat hallja.

Egy szelet kenyér igazi története

Próbáljuk meg végigkövetni egy átlagos kenyér útját. Kezdődik a traktorral, ami többször kimegy a földre – na, ott máris égeti az üzemanyagot. Aztán jön a műtrágya, amit gyárban, fosszilis energiahordozóból állítottak elő, rengeteg energia felhasználásával. A vetés, a permetezés, a betakarítás – minden lépésben ott a gépek zúgása és a kipufogógázok. A gabonát el kell szállítani a malomba, a lisztet a pékségbe, a kenyeret a boltba. És végül mi is jellemzően autóval megyünk érte.
Amikor reggelente megvakarjuk a fejünket, hogy mit együnk, nem gondolunk arra, hogy ez az egyszerű kenyér mögött egy egész ipari folyamat húzódik meg. Az a bizonyos 0,6 liter gázolaj kilogrammonként? Persze ez nem azt jelenti hogy ne együnk kenyeret vagy hogy a balkonládába vessük a búzát… De kezdhetjük ott, hogy a lehető legkevesebb élelmet dobunk ki, annyit vásárolunk, amennyi el is fogy.

Olvassa el kapcsolódó cikkeinket is!

https://green.hu/cikkek/fenntarthato-kenyelmes-de-mire-is-vagyunk

https://green.hu/cikkek/etelmaradek-5-tipp-etelmenteshez/

A húsprobléma, ami viszont valóban nagy probléma

De ha már a kenyér is ilyen energiaigényes, akkor a húsról mit mondjunk? Főleg a marhahúsról. Egy kiló marhahús előállítása 60 kilogramm CO₂-t pumpál a levegőbe. Hogy ezt el tudjuk képzelni: ez körülbelül annyi, mintha 300 kilométert vezetnénk autóval.
Miért ilyen brutális? Először is, a tehenek… nos, finoman fogalmazva, sokat böfögnek.

A metán, ami így keletkezik, sokkal erősebb üvegházhatású gáz, mint a CO₂. Másrészt a takarmány termesztéséhez óriási földterületek kellenek, amelyeket gyakran erdők kiirtásával nyernek. Ráadásul a szarvasmarhák rengeteg vizet isznak – egy kiló marhahúshoz akár 15 ezer liter víz is kellhet.

Hollandiában tavaly hatalmas cirkusz lett ebből. A gazdák traktorokkal vonultak fel, mert a kormány korlátozni akarta az állattenyésztést a környezet védelme érdekében.

Akkora felháborodás kerekedett, hogy végül a júniusban új kormány került hatalomra, és visszavonták a szigorításokat. Érthető is: a gazdák szempontjából ez a megélhetésükről szólt.

Nem csak a hús a bűnös

Könnyű lenne azt mondani, hogy csak a húsevők a rosszfiúk, de sajnos nem ilyen egyszerű. A sajt például majdnem olyan rossz, mint a hús – végül is tehéntől származik. A rizs termesztése is metánt termel, mert az elárasztott rizsföldeken anaerob körülmények között bomlik a szerves anyag.

És itt vannak az olyan kedvenc dolgaink, mint az avokádó. Mexikóból vagy Peruból repülővel hozzák – az ökológiai lábnyoma egyszerűen szörnyű. De ki tudja ellenállni a toast avokádónak? Az EU tavaly decemberben egyébként enyhített az erdőirtás elleni szabályokon, mert túl bonyolult lett a vállalatoknak megfelelni az előírásoknak.

Mit kezdjünk ezzel az egésszel?

Most akkor lemondunk mindenről és csak levegőt eszünk? Természetesen nem. A helyzet az, hogy kis változtatásokkal is sokat lehet elérni, anélkül, hogy teljesen felfordítanánk az életünket.
Például a helyi, szezonális kajákra váltás. Igen, tudom, télen nehéz magyar paradicsomot találni, de a hazai tárolt alma sokkal barátságosabb a környezethez, mint a chilei. És őszintén, nekem például jobban is ízlik.

A húsevésnél sem kell mindjárt szerzetesi vagy vegán fogadalmat tenni. Ha hetente egy napot húsmentesen töltünk, az már komoly változás. Vagy válthatunk a marhahúsról csirkére – a baromfi környezeti hatása töredéke a marhának.

A legfontosabb talán az élelmiszerkazarlás ellen küzdeni. Amikor kidobjuk a romlott kajákat, nemcsak a pénzünket dobjuk ki, hanem mindazt az energiát, vizet, munkát is, ami a termelésükbe ment. És ez fáj a legjobban.

A végén minden étel is a mi döntésünk

Amikor legközelebb bevásárolni megyek, és ott állok a hűtőpult előtt, talán már másképp nézek a dolgokra. Az a szép piros marhahús vagy az a trópusi gyümölcs csábít, de azok mögött ott van egy egész világméretű rendszer. A kérdés az, hogy mit akarunk támogatni a pénzünkkel.

Nem kell tökéletesnek lenni. Nem kell minden nap számolgatni, hogy mennyi CO₂-t termeltem a reggelivel. De ha egy kicsit tudatosabbak vagyunk, ha néha elgondolkodunk azon, mit eszünk és honnan jön, az már nagy lépés.

A Föld meg hálás lesz érte – még ha nem is böfög vissza Nekünk, mint a tehenek a metánt…

Nyitó illusztráció:  Freepik

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol az étel és a környezet témáról

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!