Ez a fontos üzenete az extrém havazásnak - jobb, ha tudja!

Amikor reggel kinéz az ablakon és térdig érő hó fogadja, könnyű legyinteni: „Hol van itt a klímaváltozás?” Pedig miközben az ország nagy részét elárasztja a hó, a Duna vízállása most is szokatlanul, helyenként rekordközeli alacsony.

Ez az ellentmondás nem kivétel, hanem maga a történet lényege. A klímaváltozás nem az időjárás eltűnését jelenti, hanem annak szélsőségesebbé, kiszámíthatatlanabbá válását. A mostani havazás erre tankönyvi példa.

Hideg van – akkor miért beszélünk felmelegedésről?

A globális felmelegedés nem azt jelenti, hogy mindenhol, minden pillanatban meleg lesz. A Föld átlaghőmérséklete emelkedik, de ezzel együtt felborulnak a légköri és óceáni áramlások, amelyek eddig viszonylag stabil keretek között tartották az időjárást. Ennek következménye, hogy egyes térségekben – így Közép-Európában is – gyakoribbá válnak az extrém jelenségek: hirtelen lehűlések, nagy mennyiségű havazás, majd gyors olvadás, vagy épp hosszú, csapadékmentes időszakok.

A melegebb levegő több nedvességet képes megtartani. Amikor ez a nedvesség egy hideg légtömeggel találkozik, abból nem szelíd hóesés, hanem intenzív havazás lesz.

Vagyis paradox módon a globális felmelegedés egyik mellékhatása éppen az, hogy bizonyos helyzetekben több hó hullik, mint korábban. Nem azért, mert „visszatért a régi tél”, hanem mert az időjárási rendszer túlvezérelt üzemmódba kapcsolt.

Hó mindenütt, víz sehol

Elsőre nehezen érthető, hogyan lehet egyszerre hóhelyzet az utakon és vízhiány a folyókban. Pedig a kettő szorosan összefügg. A Duna alacsony vízállása nem egyetlen téli hét következménye, hanem hosszú hónapok, sőt évek csapadékhiányának eredménye. Az, hogy most hó hullik, még nem jelenti azt, hogy valódi vízutánpótlást kap a rendszer.

A hó akkor válik értékes vízkészletté, ha lassan, fokozatosan olvad el, beszivárog a talajba, és táplálja a felszín alatti vizeket.

Az elmúlt években azonban egyre gyakoribb, hogy a nagy havazást gyors felmelegedés követi. Ilyenkor a hó egyszerre olvad el, a víz pedig lefut a felszínről, nem tölti fel a talajt, hanem villámárvizeket, majd újabb száraz időszakot hagy maga után. A folyók így nem „megerősödnek”, hanem továbbra is alacsonyak maradnak.

A Duna mostani állapota jól mutatja, mennyire törékeny lett a vízháztartásunk. Egy-egy látványos havazás könnyen elfedi a valóságot: azt, hogy a hosszú távú trend továbbra is a szárazodás irányába mutat. Ugyanakkor a vízgyűjtő területeken lehullott hó későbbi olvadása tavasszal vélhetően árvizet okot majd, ami megint csak „nem normális”.

Mit üzen a havazás a jövőről?

A mostani tél nem nosztalgikus visszatérés a „régi telekhez”, hanem figyelmeztetés. Arra, hogy a klímaváltozás nem lineáris folyamat. Nem szépen, fokozatosan melegszik minden, hanem hirtelen kilengésekkel, szélsőségekkel. Ez pedig komoly kihívás elé állítja a társadalmat.

A közlekedés megbénulása, az infrastruktúra sérülékenysége, az energiafelhasználás megugrása mind azt mutatják, hogy a rendszer nincs felkészülve az extrém helyzetekre. Fenntarthatósági szempontból ez nem csupán technikai kérdés, hanem szemléleti is. Nem az a kérdés, hogyan tudjuk még több útszóróval, még több géppel „legyőzni” a havat, hanem az, hogyan alkalmazkodunk egy változó klímához kevesebb környezeti kárral.

Ugyanez igaz a vízre is. A hó és a Duna alacsony vízszintje együtt azt üzeni: nem különálló problémákról van szó. Az éghajlati rendszer egyetlen összefüggő hálózat, ahol egy látványos esemény – például egy országos havazás – könnyen elterelheti a figyelmet a csendesebb, de sokkal súlyosabb folyamatokról, mint a tartós vízhiány. Összességében, sajnos az a valószínű, hogy a mostani tél nem kivétel lesz, hanem előzetes.

Nyitókép: Unsplash

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol az extrém havazásról!

https://www.facebook.com/greenponthu/