Ha globális a felmelegedés, miért fázunk ennyire télen?

Globális felmelegedés? Az idei évkezdet sokakban ébresztett kétséget a klímaváltozás tényével kapcsolatban. New York utcáit február elején helyenként 40-50 centiméteres hótakaró bénította meg, itthon pedig januárban a Bükk-fennsíkon -32 °C alatti rekordközeli hideget mértek.
Arról nem is szólva, hogy a globális felmelegedés dacára a sűrűn lakott hazai területeken is gyakoriak voltak a -15, vagy akár -20 °C körüli értékek.
Joggal merül fel a kérdés: ha a bolygó melegszik, hogyan kaphattunk ilyen „régi vágású”, kőkemény telet?
Globális felmelegedés vs. lokális jégkorszak
A látszólagos ellentmondás feloldásához érdemes különválasztani az időjárást az éghajlattól. Míg az időjárás a pillanatnyi állapot (mint egy fotó), az éghajlat a hosszú távú trend (mint egy egész film). A 2026-os január klímastatisztikái döbbenetes kettősséget mutatnak:
miközben Európában és Észak-Amerikában az elmúlt másfél évtized legzordabb telét éltük át, globális szinten ez volt a mérések kezdete óta az egyik legmelegebb január.
A déli féltekén, például Ausztráliában, január végén 49 °C feletti rekordhőséget regisztráltak, Chilében pedig pusztító erdőtüzek tomboltak.
A „globális” felmelegedés tehát nem azt jelenti, hogy mindenhol egyszerre van meleg, hanem azt, hogy a rendszerben felhalmozódott többlet energia szétzilálja a megszokott áramlatokat.
A bűnös: a széteső poláris örvény, az a bizonyos polar vortex. Olvassa el kapcsolódó cikkünket a témában:
https://green.hu/cikkek/totalis-blokkolas-ritka-jelenseg-hoz-ujra-fagyot/
A szakemberek szerint a rendkívüli hideghullámok hátterében éppen az északi sarkvidék, azaz az Arktisz gyors melegedése áll. A sarkvidék felett keringő, fagyos levegőt összetartó sarki örvény (polar vortex) a gyengülő hőmérséklet-különbség miatt instabillá vált.
Képzeljük el úgy a sarki örvényt, mint egy pörgő búgócsigát: amíg gyorsan forog, egy helyben marad. Ahogy lassul (melegszik a környezete), mondjuk így: dülöngélni kezd, és a benne lévő fagyos levegő „kifolyik” délre, elárasztva a mérsékelt égövet.
Ez a jelenség okozta a New York-i hóviharokat és a közép-európai tartós fagyokat is. A futóáramlás (jet stream) hullámzása pedig lehetővé tette, hogy a szibériai és sarkvidéki légtömegek mélyen benyomuljanak a kontinensek belsejébe.
Klíma-hullámvasút: ez az új norma?
A 2026-os évkezdet az északi féltekén arra figyelmeztet minket, hogy a klímaváltozás nem csupán a strandszezon meghosszabbodását jelenti. Sokkal inkább
a szélsőségek gyakoribbá válását: egyik héten tavaszias enyhülést tapasztalunk, a másikon pedig megbénítja az országot a hó.
A fenntarthatósági törekvések tehát nem váltak okafogyottá a mínuszok láttán. Sőt, az ilyen extrém kilengések rávilágítanak arra, hogy az infrastruktúránk és a mezőgazdaságunk mennyire sérülékeny az éghajlati instabilitással szemben.
A hideg január, a változékony február egy-egy lokális epizód, de a „film” egésze továbbra is a melegedésről szól.
Nyitókép: Freepik
*
Ön mire jutott a globális felmelegedés kérdésében? Írja meg Facebook oldalunkra!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!



