Kína és India szénfüggőség vs. zöld átállás- Green.hu

Kína és India rövid távon nem mutatnak komoly hajlandóságot a szénhasználat csökkentésére, sőt, mindkét ország látványosan folytatja új szénerőművi kapacitások építését vagy tervezését. Egyszerűen figyelmen kívül hagyva korábbi, így a Párizsi klímavállalásaikat is.

Kína és India – hőségriadó Indiában: a szénfüggőség árnyékában

A nyári hosszantartó hőhullám valószínűsége miatt az indiai kormány elrendelte, hogy minden gázalapú erőmű május 1-től június 30-ig üzemeljen. A villamosenergia-igény szeptemberben rekordot döntött, elérve a 243 gigawattot, és a nyáron várhatóan eléri a 260 gigawattot.

India aláírta a Cop28 egyezményt, amely a fosszilis tüzelőanyagoktól való „eltávolodást” szorgalmazza, azonban az ország adatai a szénfüggőségről azt mutatják, hogy ez a változás még messze van. Jelenleg körülbelül 27 gigawatt szénalapú kapacitás épül Indiában, és az ország nem tervezi egyetlen szénerőmű bezárását sem 2030-ig. India a világ második legnagyobb széntermelője Kína után.

Kína és India szénstratégiája: Új kihívások a zöld átállásban

India 2023-as Nemzeti Villamosenergia-terve szerint az országnak 2026–2027-ben 866,4 millió tonna belföldi szenet kell felhasználnia, és ez a mennyiség 2031–2032-re várhatóan 1,025 milliárd tonnára növekszik. Eközben

az indiai széntermelés évente 6-7 százalékkal nő, és 2029-30-ra várhatóan eléri az 1,5 milliárd tonnát.

Közben Kínában az elmúlt 10 évben 70,45 gigawatt szénerőművi kapacitás került leszerelésre. Az ország több megújuló energiaforrást fejleszt, mint bármely más nemzet. Azonban

az utóbbi években új szénerőművek engedélyezésének intenzitása, száma

megkérdőjelezi Kína korábbi ígéreteit a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésére, és a szén szerepe az ország energiastratégiájában rávilágít a nemzetközi vezetők előtt álló fenntarthatósági kihívásokra.

Kína állami tervezője az áramhiányok miatt aggódva egy úgynevezett kapacitásár-sémát hozott létre januártól, amely kompenzálja a generátorokat a szénerőművek üzemeltetéséért, függetlenül attól, hogy használják-e őket. Bár az elemzők becslései szerint Kína szénfelhasználása akár már idén elérheti a csúcspontját, Peking habozik ambiciózusabb célok kitűzésében: azt állítja, hogy 2026 és 2030 között fogja csökkenteni a szénhasználatot.

Kína vezet a zöld technológiákban, de erre súlyos árnyak vetülnek!

Kína más mércék szerint is vezeti a világot, mégpedig a tiszta technológiák területén. 2022-ben a megújuló energiaforrásokba történő beruházásai a világ teljes beruházásának 55 százalékát tették ki, és a globális elektromos autóeladások körülbelül 60 százalékáért feleltek.

Két kínai vállalat birtokolja a világ elektromos járművekhez szükséges akkumulátorainak több mint felét.

Kína büszkélkedhet a világ legnagyobb szél- és napenergia-kapacitásával is. Mégis, a 2022 nyarán tapasztalt áramhiány politikai fordulatot eredményezett.

Az országszerte jellemző áramszünetek, hiányok két éve akkor keletkeztek, amikor a súlyos aszály miatt összeomlott a vízerőművi termelés, miközben a hőhullám növelte a légkondicionálók iránti igényt.

Ezt követően nemcsak hogy megugrottak a szénerőmű-projektek jóváhagyásai, hanem a Nemzeti Energiaügyi Hivatal új szénerőművekre vonatkozó szigorú feltételeket meghatározó politikáját is figyelmen kívül hagyták.

A világ számos országában gyorsabban csökkentik a szén felhasználását. A Világ Erőforrás Intézet szerint Görögország és Nagy-Britannia érte el a leggyorsabb szénenergia-csökkentést 2000 óta bármely nyolcéves időszakban, amit Dánia, Spanyolország, Portugália, Izrael, Románia, Németország, az Egyesült Államok és Chile követett. Ezen első 10 ország közül csak Portugália mentes a széntől.

Az ENSZ jelentése rávilágít a fosszilis tüzelőanyag-termelési kihívásokra

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának Production Gap Reportja szerint a kormányok 2030-ra a Párizsi Megállapodásban meghatározott klímacélokhoz képest körülbelül 110 százalékkal több fosszilis tüzelőanyagot terveznek előállítani. Bár 151 nemzeti kormány kötelezte el magát a nettó nulla kibocsátás elérésére, és az új előrejelzések szerint a világ szén-, olaj- és gázkereslete ebben az évtizedben tetőzni fog, még új politikák nélkül is, a kormányzati tervek 2030-ig növelnék a széntermelést világszerte, az olaj- és gáztermelést pedig legalább 2050-ig.

A Production Gap Report emellett 20 jelentős fosszilis tüzelőanyag-termelő ország profilját is tartalmazta, amelyek többsége továbbra is támogatja és ösztönzi az ilyen termelést, annak ellenére, hogy nettó nulla kibocsátásra tett ígéretet.

A fosszilis átmenet globális kihívásai: Kína és India nincsen egyedül

A Global Energy Monitor jelentése szerint Kína és India, valamint 9 másik ország, köztük Banglades, Zimbabwe, Indonézia és Kazahsztán adja a világ összes vizsgált szénkapacitásának 95 százalékát. Kína az elmúlt négy évben is növelte az új építkezések számát, így 2023-ban a megkezdett kapacitások 95 százalékáért felelős.

Tavaly, Kínán kívüli országokban 20,9 gigawatt új szénerőművi projektet javasoltak. Ezen országok közül India volt az élen, 11,4 gigawatt további szénkapacitással, ami 2016 óta a legmagasabb érték, ezzel új életet lehelve különböző elakadt projektekbe. Kazahsztán 4,6 gigawattot, Indonézia pedig 2,5 gigawattot javasolt. Ezen kívül, 4,1 gigawatt kapacitás, amely korábban törölve vagy felfüggesztve volt, újra javaslatra került.

2023-ban az Egyesült Államok majdnem a világ szénerőműveinek felével számolt le, 9,7 gigawatt értékben bezárva kapacitásokat. Globálisan azonban a szénerőművek leállítása nem gyorsult fel, és 2011 óta alacsony szinten rekedt meg.

Ahogy Kína és India kapcsán is a globális klímatárgyalások és a nettó nulla célok egyre inkább teret nyernek, egyre több ország vezetésében tudatosul a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztási csökkentésének szükségessége, továbbá a tiszta energia projektekbe történő beruházások segítése, központi támogatása. Azonban, amikor a világ két legnagyobb növekvő gazdasága, Kína és India, egyben a legnagyobb széntermelők is, rádásul továbbra is szükségük van a szénre az energiaigényeik kielégítésére, ez a tény azonban – finoman szólva – jelentősen megnehezíti számukra a tisztább energiaforrásokra való átállást.