Klímakatasztrófa: nem látjuk, hogy mifelé haladunk!

Nyakunkon a klímakatasztrófa, a felmelegedés nem lineáris, egyszer túl enyhe a tél, egyszer túlzottan fagyos. Az ember nem érzékeli jól a veszélyt. Nem cselekszünk, pedig kellene! Lehetne éppen ez az egyik újévi fogadalmunk, nem!?

Miközben a klímakatasztrófa valósága tudományosan igazolt tény, mi teljes nyugalommal egy új évet kezdünk, terveket szövünk, egyéni célokat tűzünk ki. Közben a bolygó szenved, mi pedig továbbra is úgy élünk, mintha holnap nem is lenne. Holott ma a klímaváltozás már nem jövőbeli fenyegetés, hanem könyörtelen valóság. Mégis úgy viselkedünk, mintha minden rendben lenne. Talán azért, mert a katasztrófa lassan bontakozik ki.

Nem egy látványos romlás, hanem fokozatos hőmérséklet-emelkedés, vagy éppen szélsőségesen meleg-hideg időjárás. Nem egyetlen cunami, hanem lassan emelkedő tengerszint. Az agyunk nem erre van kitalálva – a fokozatos pusztulást nehéz felfogni.

A tudományos adatok egyértelműek. A globális átlaghőmérséklet már most másfél fokkal magasabb, mint az iparosodás előtti korban volt.

Nem cselekszünk, vagy ha igen, akkor nem eleget a klímakatasztrófa ellen

Az utóbbi nyolc év volt a legmelegebb a mérések történetében. A sarki jégsapkák olvadnak, szélsőséges időjárási események követik egymást, aszályok pusztítanak, árvizek söpörnek végig kontinenseken. A biodiverzitás összeomlóban van – fajok tűnnek el olyan sebességgel, amit a Föld legutóbb a dinoszauruszok kipusztulása óta nem látott.

Mégsem cselekszünk. Vagy ha igen, akkor olyan tempóban, ami nevetséges a probléma léptékéhez képest!

Az éves klímacsúcsok inkább hasonlítanak színjátékhoz, mint valódi elkötelezettséghez – láttuk ezt legutóbb a brazíliai COP30-as klímacsúcson is.

*

Olvassa el cikkünket a klímakatasztrófa és az emberi tehetetlenség kapcsán:

https://green.hu/cikkek/csalodas-a-klimakonferencian-cop30/

*

Ígéretek születnek, amelyeket nem tartanak be. Célokat tűznek ki, amelyeket aztán elhalasztanak.

Miközben a fosszilis energiahordozókba történő befektetések továbbra is áramlanak, a megújuló energiaforrások támogatása lassú és vontatott.

A paradoxon elviselhetetlen. Tudjuk, mi történik. A tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek. Az adatok rendelkezésre állnak. A megoldások léteznek. Mégis, a politikai akarat hiányzik, az érdekcsoportok túl erősek, a rövidtávú gazdasági haszon fontosabb, mint a hosszútávú túlélésünk…

A klímakatasztrófa nem demokratikus

A klímakatasztrófa nem demokratikus. Nem érdekli, hogy hisszük-e vagy sem. Nem alkuszik, nem tárgyal, nem vár. Egyszerűen megtörténik. Azok, akik a legkevésbé felelősek a kibocsátásokért – a fejlődő országok lakói, a szegény közösségek, a jövő generációi – viselik már ma is, és a jövőben is majd a legnagyobb terhet.

Közben mi, akik a fejlett világban élünk, folytatjuk a megszokott életet. Vásárolunk, utazunk, fogyasztunk. Az egyéni felelősségre hivatkozunk, miközben a rendszerszintű változások elmaradnak. A vállalatok zöldre mossák magukat (lásd greewashing) az államok pedig jelképes lépéseket tesznek.

Új év, régi problémák. A kérdés már nem az, hogy meg tudjuk-e állítani a katasztrófát – arra a válasz valószínűleg nem. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e legalább mérsékelni annak hatásait, alkalmazkodni ahhoz, illetve hoszabb távon, mint emberiség egyáltalán túlélni.

És ha nem most cselekszünk, akkor mikor? Ha nem mi, akkor ki?

Az idő elfogy. A bolygó nem bírja tovább. Nem látjuk, mifelé haladunk – vagy csak nem akarjuk látni!?

Kapcsolódó írásunk:

https://green.hu/cikkek/klimakonferencia-talaltunk-egy-aktualis-videot/

Nyitókép: Freepik

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol a klímakatasztrófa kapcsán!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!