Környezetvédelem vs. pazarlás: van itt harmónia?

Környezetvédelem vs. pazarlás dilemmája: vajon miért nem vágyik minden kultúra egy másik, ismeretlen világba? Egy kis „filozofálgatás” következik.

A környezetvédelem mozgatórugói kapcsán minap azon tűnődtem, hogy kétféle szélsőség létezik az emberből: az egyik aki mindig többre vágyik, talán túlzottan is kíváncsi, és szerinte a haladás, a tudomány fejlődése majd varázsütésre minden gondunkat megoldja. A másik típus inkább szűkebb környezetében törekszik nyugalomra, harmóniára, egyensúlyra. Bár nyilván tiszta formában egyik szélsőség sem létezik, mégis érdemes lehet így ránézni a világra. Nézzük most a felfedezés ősi igényét vs. a zöld szemléletet egy kicsit „gondolkodósabb”, mondjuk úgy, filozófikusabb megközelítésben.

Ha belegondolunk, akkor az emberiség történetében nem csak a felfedezés, de az „elvágyódás” motívuma mindig jelen volt, mégis, nem minden kultúrában vált meghatározóvá.

Míg a modern technológiai világ állandó gazdasági növekedést, minél több jólétet és luxust, illetve űrkutatást, mesterséges intelligenciát és a bolygón túli lehetőségeket hajszol, addig a természetközeli civilizációk célja inkább a harmónia, az egyensúly fenntartása a Földdel.

A környezetvédelem és a természetközeli világkép: harmónia a Földdel

Az amazóniai törzsek, észak-amerikai indián közösségek vagy a japán sintó kultúra közös pontja, hogy az embert nem helyezik a természet fölé. Számukra a Föld szent, élő rendszer, amelynek az ember csupán egy része. Az idő nem egy egyirányú vonal, hanem a megújulás ciklikus folyamata, amelyben a természet ritmusa adja az élet keretét.

Egy ilyen szemléletben nincs helye az űrutazás iránti vágynak, hiszen a cél nem a Föld elhagyása, hanem a vele való összhang megőrzése. Példa erre a maori kultúra Új-Zélandon, amelynek tagjai a természeti forrásokat tiszteletteljesen használják fel, és szigorú szabályokkal védik a környezetüket. Számukra a bolygó nem egy lépcsőfok a csillagokhoz vezető úton, hanem az otthon maga.

Technokapitalizmus: a pazarlás és az elvágyódás igazi csapdája

A modern, ipari civilizációk azonban más irányt vettek.

A lineáris időszemlélet, amely a „haladást” és a „fejlődést” állítja a középpontba, arra ösztönözte az embert, hogy uralja és (végső soron) kizsákmányolja a természetet.

Az űrutazás itt nem is csupán valamiféle spirituális törekvés, hanem a gazdasági és technológiai verseny színtere.

Vegyük példának az űrturizmust vagy éppen a milliárdosok által finanszírozott hatalmas rakéta-projektek, mint az ismert SpaceX vagy éppen a Blue Origin, amelyek óriási erőforrásokat emésztenek fel, miközben a Föld ökológiai válsága egyre sürgetőbb megoldásokat követel.

Az ilyen vállalkozások azt az illúziót keltik, hogy a megoldás a csillagok között van, miközben a pazarlás, a környezetkárosítás és az egyenlőtlenség problémáit aligha oldják meg. Magam is csillogó szemmel nézem a rakéták fejlődését gyerekkorom óta, de amíg a Föld ismeretlen szegleteit fedeztük fel, annak még volt talán értelme, haszna, de ha lehetséges is technológiailag,

a „megcsináltuk” érzésén túl vajon mi haszna, mi értelme a lakhatatlan Holdra vagy akár Marsra embereket költöztetni? Ráadásul óriási anyagi és környezeti áldozatokkal, amelyek aligha térülnek meg. Nem inkább mondjuk az egyenlőtlenségek mérséklésére, vagy (ha már technológiák), akkor a fúziós reaktorra vagy a földi napelemek és az energiatárolás fejlesztésére kellene jóval több erőforrást fókuszálni?

Környezetvédelem kontra technológiai illúziók

Az elvágyódás és a környezetvédelem kérdése tehát egyben értékrendi kérdés is. Az ipari világ szemlélete a növekedésre és fogyasztásra épül, amely azt sugallja, hogy a Föld erőforrásai korlátlanok. Eközben a természetközeli kultúrák megértették, hogy az emberiség fennmaradása a Földdel való együttélésen múlik.

Egyre többen ismerik fel, hogy az „elvágyódás” nem fenntartható út. Példa erre a zero waste mozgalom, amely a pazarlás helyett a fenntartható életmódot állítja előtérbe. Az ilyen kezdeményezések azt üzenik, hogy a jövőnk nem az űr meghódításában rejlik, hanem a Föld megóvásában.

Melyik utat választjuk, mint emberiség?

A választás ma a kezünkben van: az űrutazás és a technológiai illúziók hajszolása, vagy a környezetvédelem és a természettel való harmónia megőrzése között dönthetünk. Vajon elhisszük, hogy a Föld már nem elég, vagy megtaláljuk az élet értelmét itt, a bolygónkon?

Az idő sürget, és a döntésünk nemcsak a jelen, hanem a jövő generációk sorsát is meghatározza. A csillagok között keresett jövő helyett talán a lábunk alatt lévő harmónia nyújtja a valódi megoldást.

Nyitó illusztráció: DALL-E

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/