Műanyag palackból keksz? Már ezt is megcsinálták!

keksz
Amerikai kutatók műanyag palackok és mezőgazdasági hulladék felhasználásával készítettek fehérjében gazdag kekszet. Az első hallásra bizarr kísérlet mögött komoly technológia áll: a fejlesztés egyszerre kínálhat új módszert a hulladék hasznosítására és az élelmiszer-termelésre – sőt, még a hosszú űrutazások egyik problémájára is.

Műanyagból kekszet készítettek. Nem műanyag formájú sütit, és nem is olyan kekszet, amelyet PET-palackba csomagoltak: a Southern Illinois University Carbondale kutatói olyan falatokat állítottak elő, amelyek egyik kiindulási anyaga valóban a PET, vagyis ugyanaz a műanyag, amelyből rengeteg vizes- és üdítőspalack készül.

A µBites névre keresztelt kekszek másik alapanyaga sem éppen a cukrászdák polcairól érkezik: kukoricaszárat, leveleket és más növényi maradványokat is felhasználnak. A cél azonban nem az, hogy ledarált PET-palackot keverjenek a süteménytésztába. A folyamat ennél jóval érdekesebb.

A mikrobák végzik a piszkos munkát

A NASA által vezetett, hosszú távú űrutazások élelmezését vizsgáló projektben a kutatók először nagy hőmérsékleten és nyomáson, víz és oxigén segítségével bontják kisebb összetevőkre a nehezen feldolgozható műanyagot és növényi biomasszát. Ezután jönnek a mikroorganizmusok.

Programozott élesztőtörzsek a lebontás során keletkező vegyületeket többek között fehérjékké, zsírokká és savakká alakítják. A végeredményből pedig 3D-nyomtatással készül el a kekszszerű falat.

Még az ízesítés egy részét is mikroorganizmusokra bízták. Géntechnológiával módosított sütőélesztő növényi biomasszából vaníliaaromát állít elő, egy másik élesztőtörzs pedig a PET egyik összetevőjéhez kapcsolódó etilénglikolt béta-karotinná alakítja. Ez utóbbi azért érdekes, mert az emberi szervezet képes belőle A-vitamint előállítani. Tehát még egészséges is?!

keksz
Így néz ki a műanyagból készült keksz. Fotó: SIU Carbondale Communications

De ki enne műanyagból készült kekszet?

Valószínűleg ez az első kérdés, ami sokakban felmerül – rögtön azután, hogy „ez tényleg ehető?”.

A kutatócsoport szerint a µBites már átment a fogyaszthatósághoz szükséges biztonsági vizsgálatokon, a hivatalos íztesztekhez azonban még intézményi jóváhagyásra várnak. Szagteszteket már végeztek, és a résztvevők többsége azt mondta, végszükség esetén hajlandó lenne megenni a terméket – na jó, ez azért nem annyira biztató…

A fejlesztők még nem tekintik késznek a receptet. Lahiru Jayakody kutató szerint keményítőt, rostot és édesítőszert is adnának hozzá, a cél pedig az, hogy néhány éven belül emberek számára fogyasztható termék szülessen.

Hulladékból élelmiszer?

A technológia igazi jelentősége túlmutathat az űrhajósok étrendjén. Az ENSZ 2026-os adatai szerint világszerte mintegy 2,1 milliárd ember tapasztal valamilyen fokú élelmiszer-bizonytalanságot, miközben 645 millió ember krónikus éhezéssel néz szembe. Ezzel párhuzamosan a világ óriási mennyiségű műanyag- és mezőgazdasági hulladékot termel.

A µBites mögötti elképzelés ezért különösen izgalmas: mi lenne, ha a hulladék egy része nem egyszerűen szemét vagy újrahasznosítható nyersanyag lenne, hanem egy új élelmiszer-termelési rendszer kiindulópontja?

Persze hosszú út vezet attól, hogy egy laboratóriumban sikerül biztonságos falatokat előállítani, addig, hogy műanyagból származó alapanyagokat tartalmazó kekszek kerüljenek a boltok polcaira. A technológiának nemcsak műszaki és élelmiszer-biztonsági, hanem komoly fogyasztói bizalmi akadályokat is le kell küzdenie. Ha viszont ez sikerül, lehet, hogy a jövő egyik legfurcsább receptje így kezdődik majd: végy egy használt műanyag palackot.

Forrás: Forbes
Nyitókép: Pixabay

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!

Kapcsolódó