Nem gondolná, mennyi áramot fogyaszt a ChatGPT kérdezgetése…

Egyetlen kérdés a ChatGPT-hez elég kevés energiát igényelhet, a mesterséges intelligencia (MI) rohamos terjedése azonban már komoly terhet ró a villamosenergia-rendszerekre.
A technológia ráadásul egyszerre növeli az energiaigényt és kínál új eszközöket a hálózatok hatékonyabb működtetéséhez. Hogy mekkora a valódi fogyasztás, hol vannak a fejlődés korlátai, és miért nem kell feltétlenül bűntudattal promptolnunk? Ezekről beszélt Hartmann Bálint, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatója a Jubileumi Tudományünnep+ rendezvényén.
Egy kérdés nem mindig csak 0,3 wattóra
Mennyi áramot fogyaszt egy ChatGPT-kérdés? Hartmann Bálint az előadására készülve maga is feltette ezt a kérdést a chatbotnak. A válasz 0,0003 kilowattóra, azaz 0,3 wattóra volt. Több modellel, új beszélgetésekben és más böngészőkben is megismételte a próbát, de rendre hasonló értéket kapott.
A szám azonban nem tényleges mérésen alapult. A chatbot nem látta, hogy az adott válasz előállítása során mennyi számítási kapacitást használt, és az ehhez kapcsolódó energiaigényt sem mérte meg: egy korábban publikált átlagos becslést ismételt meg. Egy egyszerű szöveges válasz energiaigénye valóban lehet néhány tized wattóra, egy összetettebb feladat viszont akár több tíz wattórát is igényelhet.
A fogyasztást a modell mérete és számításigénye, a használt hardver, az adatközpont hatékonysága, valamint az áram előállításának módja egyaránt befolyásolja.
A modellek betanításának karbonlábnyoma között is óriási különbségek lehetnek: Hartmann két modell példáján több mint ötszázszoros eltérést mutatott be, amelyet a hardver, az infrastruktúra és az energiamix különbségei magyaráztak.
A Nemzetközi Energiaügynökség adatai alapján 2025-ben a világ adatközpontjainak fogyasztását mintegy 485 terawattórára becsülték – ez nagyjából tíz magyarországnyi éves villamosenergia-fogyasztás. A chatbotok egyedi kérdései önmagukban nem magyarázzák ezt a hatalmas mennyiséget. Hartmann számítása szerint napi tízmilliárd, egyenként 1 wattórát fogyasztó lekérdezés is évi 3,65 terawattórát jelentene. A modellek betanítása, a nagy számításigényű alkalmazások és a teljes adatközponti infrastruktúra azonban további jelentős energiaigénnyel jár.
Nem a chip, hanem a hálózat lehet a szűk keresztmetszet
A számítástechnikai hardverek energiahatékonysága az elmúlt évtizedben nagyságrendekkel javult, az adatközpontok fogyasztása mégis egyre nő. Az MI terjedését ráadásul nem feltétlenül a chipek teljesítménye, hanem a villamosenergia-hálózatok kapacitása korlátozza majd.
Texasban 2026 elején mintegy 230 gigawattnyi tervezett nagyfogyasztói csatlakozási igényt tartottak nyilván. Ezek nem kizárólag adatközpontokhoz kapcsolódnak, és többségük még nem kapott üzembe helyezési engedélyt. A hálózatfejlesztés, a transzformátorok gyártása és telepítése ugyanis jóval lassabban halad, mint a digitális technológiák fejlődése.
A mesterséges intelligencia ugyanakkor a hálózati problémák megoldásában is segíthet. A MAVIR-ral közösen végzett kutatás során gépi tanulással javították a hálózati veszteségek előrejelzését, aminek köszönhetően 3–4 százalékkal mérsékelhető volt a veszteségek fedezésére beszerzett villamos energia mennyisége. Ez nem a fizikai hálózati veszteségek ugyanekkora csökkenését jelenti, hanem a beszerzés pontosabb tervezését.
Szenzorok és neurális hálózatok segítségével a távvezetékek pillanatnyi terhelhetősége is becsülhető, így a meglévő infrastruktúra nagyobb hatékonysággal használható. A digitális ikrek pedig olyan üzemzavarok szimulációját is lehetővé teszik, amelyeket a valós hálózaton biztonságosan nem lehetne kipróbálni. A 2025-ös ibériai áramszünet tanulságai kapcsán Hartmann kiemelte: az MI egyik legfontosabb szerepe nem feltétlenül a gyorsabb beavatkozás, hanem a veszélyes helyzetek korai felismerése lehet.
A megoldáshoz nem elég a technológia
Az adatközpontok is rugalmasabban alkalmazkodhatnak az energiarendszerhez. A számítási feladatok egy része időben vagy földrajzilag áthelyezhető oda, ahol kedvezőbb az áram ára vagy rendelkezésre állása. A hatékonyabb hűtés mérsékelheti a fogyasztást, a keletkező hulladékhő pedig más épületek fűtésére is hasznosítható. A folyamatos ellátás biztosítása ugyanakkor továbbra is szükségessé tehet fosszilis tartalékkapacitásokat.
A fejlődésnek gazdasági korlátai is vannak. Az MI-iparág hatalmas beruházásainak megtérülése bizonytalan, miközben a villamosenergia-hálózatok hosszú évtizedekre szóló fejlesztést igényelnek. A hatékonyság javulása sem garantálja a teljes fogyasztás csökkenését: ha a szolgáltatás olcsóbbá válik, egyre többen és egyre többet használhatják. Ez a Jevons-paradoxon, amely szerint a hatékonyabb erőforrás-felhasználás a kereslet növekedésén keresztül akár magasabb összfogyasztáshoz is vezethet.
Tehát, legyen-e bűntudatunk, ha promptolunk? Hartmann Bálint szerint inkább a tudatos használatra érdemes törekedni. Egy-egy kérdés energiaigénye önmagában viszonylag kicsi, a tömeges használat viszont már jelentős terhelést jelenthet.
Forrás: Infostart
Nyitókép: Pixabay



