Ezek az olajmultik pörgetik fel a zöldátállást?

Az olajmultik a zöld fordulat terén Amerikában sikeresebbek: az ExxonMobil és a Chevron például érdemben többet tesznek, mint EU-s versenytársaik.

Az olajmultik a fenntartható, zöld átmenet során nagy szerepet játszhatnak európai társaikhoz képest. Bár az európaiakat gyakran haladóbb szelleműnek tartják a megújuló energiák iránti elkötelezettségük miatt, több kulcsfontosságú tényező is arra utal, hogy az amerikai cégek végül jóval nagyobb befolyással bírhatnak a zöld átmenetre. Eközben az EU-s versenytársaik az elmúlt években gyakran rossz stratégiákat alkalmaztak a zöldítési törekvések terén – állapította meg a Theconversation.com egy korábbi elemzése.

A zöld átmenet lassú és bizonytalan

Az energiaátmenet jelenlegi tempója sajnos messze elmarad attól, ami elegendő lenne a klímaváltozás hatásainak érdemi mérsékléséhez. Például a Shell részvényesei nemrég úgy döntöttek, hogy visszavesznek a brit olajmulti klímavédelmi célkitűzéseiből. A korábbi tervek szerint a cég 2030-ra 20 százalékkal, 2035-re pedig 45 százalékkal csökkentette volna „nettó szén-dioxid-intenzitását.” Mostanra viszont 2030-ra csupán 15-20 százalékos csökkentést céloznak meg, míg a 2035-ös célokat egyelőre teljesen elvetették.

Az olajmultik bizonytalan jövőképe

A Shell vezérigazgatója, Wael Sawan a döntést az energiaátmenet ütemével kapcsolatos bizonytalanságokkal magyarázta. Hasonló lépéseket tett a BP is, amely korábban az iparág egyik éllovasa volt a zöld prioritások terén.

A változások mögött meghúzódó egyik legfőbb ok az, hogy a globális fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet folyamatosan nő. Ez tükrözi a fejlődési szükségleteket és a népességnövekedést, különösen a globális délen. Eközben a kormányok sem képesek tartani a nettó zéró kibocsátási célokat. Az olaj iránti kereslet 2024-ben várhatóan eléri a napi 103 millió hordót, meghaladva a 2019-es 100 milliós és a 2010-es 85 milliós szintet. 2025-re ez az érték valószínűleg már a 104 millió hordót is túllépi.

Amerikai kontra európai stratégiák és az olajmultik

Az amerikai olajmultik, például a Chevron, a ConocoPhillips és az ExxonMobil, jobban felismerték a fosszilis csapdahelyzet kockázatait, mint európai versenytársaik, például a Shell, a BP és a TotalEnergies. Az amerikai cégek merészebb előrejelzések alapján inkább termékeik dekarbonizálására összpontosítottak, míg az európaiak nagyobb mértékben diverzifikáltak a megújuló energiaforrások és a tiszta technológiák felé.

Ellentmondások és kritikák

A környezetvédelmi aktivisták gyakran élesen kritizálják az amerikai olajmultikat, amiért nem hajlandók visszafogni alapvető üzleti tevékenységeiket. Ugyanakkor az európai multik erőfeszítéseit sem mindig értékelik pozitívan, pedig azok diverzifikációs stratégiái eddig ígéretesebbnek tűntek. Ennek ellenére egyre több szakértő vitatja ezt a narratívát.

Fosszilis igények és a túlélés kérdése

Sokan úgy vélik, hogy a kormányok klímapolitikái érdemben csökkenteni fogják a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet. Azonban a jelenlegi trendek alapján ez a feltételezés megalapozatlannak tűnik. Az olajmultik folyamatosan versenyt futnak a túlélésért, miközben jelentős kockázatot vállalnak azzal, hogy olajtartalékokba és termelési infrastruktúrákba fektetnek. Ezek az eszközök ugyanis hosszú távon értéküket veszíthetik.

Stratégiai kérdések és az olajmultik jövője

Az európai és amerikai olajmultik eltérő stratégiái továbbra is komoly vitákat váltanak ki, különösen a klímapolitikai célok elérésének összefüggésében. Bár a nap- és szélenergia növekedése lenyűgöző, a világ energiaellátásának 55 százalékát még mindig olaj és gáz biztosítja, további 27 százalékot pedig a rendkívül szennyező szén.

Ez rávilágít arra, hogy az olajmultiknak komoly kihívásokkal kell szembenézniük, miközben próbálják meghatározni helyüket a zöld átmenet folyamatosan változó térképén.