Pszichoterápia vs. sématerápia? Mutatjuk mi az és hogyan működik

Miért van az, hogy néhány ember magabiztosan érvényesíti a szükségleteit, míg mások újra és újra ugyanazokba a káros mintázatokba ragadnak? Miért akadályoz meg bennünket a múlt abban, hogy boldogabb, teljesebb életet éljünk? A sématerápia ezekre a kérdésekre keresi a választ – és ad hatékony, gyakorlati megoldásokat.

A módszert Jeffrey Young amerikai pszichológus dolgozta ki a kognitív viselkedésterápia alapjaira építve. A sématerápia lényege, hogy azonosítja a mélyen gyökerező, gyerekkorban kialakult negatív hiedelmeket (sémákat), amelyek tudattalanul irányítják érzelmeinket, gondolatainkat és viselkedésünket – gyakran a saját boldogságunk ellenében.

A Semmelweis Egyetem definíciója szerint a sématerápia célja, hogy felismerjük és lebontsuk a kötődés, intimitás, önállóság, önérvényesítés, felszabadultság és ellazulás iránti szükségleteink útjában álló akadályokat.

De hogyan alakulnak ki ezek az akadályok? És ami még fontosabb: hogyan törhetünk ki belőlük?

A sématerápia háttere: a múlt bélyege a jelenben

A sématerápia kiindulópontja, hogy mindannyiunknak vannak alapvető érzelmi szükségletei – mint például a szeretet, biztonság, autonómia vagy elfogadás iránti vágy. Amikor gyerekként ezek a szükségletek sérülnek – például elhanyagolás, kritika, túlzott kontroll vagy elutasítás miatt –, akkor negatív sémák alakulnak ki.

Ezek a sémák olyan mélyen belénk ivódnak, hogy felnőttként is hatással vannak a gondolkodásunkra, érzéseinkre és kapcsolatainkra, anélkül, hogy tudatosítanánk. Jellemző sémák például:

„Én nem vagyok szerethető.”
„Mások úgyis elutasítanak, ha megmutatom az igazi énem.”
„Csak akkor vagyok értékes, ha tökéletes vagyok.”

A probléma az, hogy ezek a hiedelmek önbeteljesítő jóslatokká válnak: ha azt hisszük, hogy mások el fognak utasítani, akkor ösztönösen úgy viselkedünk, mintha ez már meg is történt volna.

legkisebb kritikai jelzést felnagyítjuk, míg a pozitív visszajelzéseket figyelmen kívül hagyjuk.

Olyan, mintha egy torz szemüvegen keresztül látnánk a világot – ahol a szeretet és elismerés halvány, a kritika és elutasítás pedig élesen kirajzolódik.

Hogyan tartanak fogva a sémák?

A sématerápia szerint, amikor aktiválódnak a negatív sémáink, háromféleképpen reagálhatunk:

Behódolunk a sémának – Olyan helyzeteket vonzunk be, amelyek megerősítik a sémát. Például, ha azt hisszük, hogy nem vagyunk szerethetők, akkor olyan partnert választunk, aki valóban érzelmileg elérhetetlen.

Elkerüljük a sémát – Kerüljük azokat a helyzeteket, ahol sérülhetünk. Például nem merünk mélyebb kapcsolatokat kialakítani, mert félünk az elutasítástól.

Túlkorrigálunk – A séma ellen küzdünk, de túlzásba esünk. Például, ha gyerekként kontrolláltak minket, akkor felnőttként túlzottan függetlenek leszünk, és senkit sem engedünk közel magunkhoz.

A probléma az, hogy bármelyik stratégiát választjuk, a séma továbbra is aktív marad a háttérben – és újra meg újra ugyanazokat a fájdalmas mintázatokat éljük át.

Sématerápia vs pszichoterápia

A sématerápia különösen ajánlott azoknak, akik hosszú távú, visszatérő érzelmi nehézségekkel küzdenek, például krónikus önbizalomhiánnyal, szorongással, depresszióval vagy bonyolult párkapcsolati problémákkal.

Kifejezetten hatékony lehet, ha valaki úgy érzi, hogy „mindig ugyanabba a helyzetbe kerül”, vagy ha a korábbi terápiás módszerek – például a hagyományos kognitív viselkedésterápia – nem hoztak tartós javulást. A sématerápia előnye, hogy mélyebb szinten dolgozik, a gyerekkorban gyökerező érzelmi mintázatokat célozza meg, ezért

különösen hatásos lehet személyiségzavarok, például borderline vagy nárcisztikus zavar, valamint krónikus kapcsolati problémák esetén.

Nem feltétlenül helyettesíti a hagyományos pszichoterápiát, de ha valaki úgy érzi, hogy a beszélgetés alapú terápia nem érinti meg igazán a problémái gyökerét, a sématerápia mélyebb, érzelmileg is átformáló megközelítése áttörést hozhat.

A sématerápia legtöbbször csoportban zajlik, ahol a legkülönfélébb problémák jelennek meg. Fotó: Freepik

A sématerápia menete

A sématerápia célja, hogy felismerjük, lebontsuk és átírjuk ezeket a káros mintákat. Ez egy fázisokra bontott folyamat, amely fokozatosan segíti az embert a belső átalakulásban.

Az első lépésben a páciens megtanulja felismerni és tudatosítani a saját gondolkodási folyamatait. A terápia segít azonosítani a káros hiedelmeket és azokat a belső „hangokat”, amelyek érvénytelenítik a saját érzéseit és vágyait.

A második szakaszban a páciens gyakorolja, hogyan figyelje meg a belső párbeszédét és érzelmi reakcióit – különösen akkor, amikor egy séma aktiválódik. A csoportterápiás forma itt kiemelten hasznos lehet, mivel a résztvevők egymás történeteit hallgatva felismerhetik, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal.

A harmadik fázisban a páciensek konkrétan beazonosítják a domináns sémáikat – például: elhagyatottság, kudarc, érzelmi depriváció –, és megértik, hogyan alakultak ki ezek a mintázatok a múltban.

A negyedik, egyben legnehezebb szakaszban a páciens tudatosan megkérdőjelezi és átalakítja a sémákat.

Szerepjátékok, belső párbeszédek és más terápiás technikák segítségével új, egészségesebb viselkedésmintákat tanul – amelyek már nem a múlt fájdalmára, hanem a jelen lehetőségeire épülnek.

A sématerápia egy hosszú, de felszabadító út, amely segít megtörni a régi mintázatokat és újraírni a saját történetünket. A múlt árnyaitól nem tudunk teljesen megszabadulni – de megtanulhatjuk más szemüvegen keresztül látni őket és felszabadulni nyomasztó súlyuk alól.

A cikkhez a Semmelweis Egyetem ismertetőjét használtuk fel.
Nyitókép: Freepik

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/