Szentjánosbogarak: apró fények tánca az éjszakában

Szentivánéj környékén lehetünk figyelmesek a fűben világító vagy a levegőben lassan repkedő picike világító pöttyökre – ilyenkor kezdődik a szentjánosbogarak násztánca. A jelenség szinte meseszerű, ám nemcsak a látvány különleges, hanem maguk ezek az aprócska rovarok is.

A szentjánosbogár-félék a sarkvidékek kivételével az egész világon megtalálhatók, és mintegy 2000 ismert fajt számlálnak, legnagyobb változatosságban pedig a szubtrópusi és a trópusi területeken fordulnak elő. Hazánkban három fajuk él: a Törpe szentjánosbogár, a Kis szentjánosbogár és a 2015-ben az Év Rovarának választott Nagy szentjánosbogár.

Kisméretű (5-25mm) rovarok, testük gyengén kitinizált, lapított formájú. Jellemző rájuk a jelentős ivari dimorfizmus: a hímek szárnyaltak és röpképesek, a nőstények inkább a lárvákra hasonlítanak, és nem tudnak repülni.

Párkeresés lámpafénnyel

A szentjánosbogarak potrohának áttetsző, üvegszerű kutikulája alatt luciferint és luciferázt termelő sejtek találhatók, melyek élénk fényt bocsátanak ki az éjszakában. A világító sárgászöld fény kémiai úton jön létre, mely reakcióhoz oxigén, víz, valamint a luciferin és luciferáz nevű enzimek szükségesek. Ha a rovar megszakítja az oxigénfelvételt, a fény kialszik.

A nőstény bogarak röpképtelenek, így azok a talajon, a fűszálak között megbújva küldik a fényjeleket a hímeknek. A hímek a talajközelben alacsonyan repkedve, villogó jeleikkel keresnek párt, amelyekre a nőstények a fényritmusuk alapján válaszolnak. Ezek a rovarok hideg fénnyel világítanak, vagyis szinte teljes energiájukat fénykibocsátásra fordítják, anélkül, hogy testük felmelegedne. A sugárzott sárga vagy zöld fény hullámhossza 510 és 670 nanométer közé esik.

10-12 nap tündökléshez három évet fejlődnek

A szentjánosbogár petéjéből 2-4 hét alatt alakul ki a lárvaállapot, mely egészen a harmadik év végéig tart. Ekkor bebábozódik, majd néhány hét eltelte után, június környékén megkezdődik a szemet gyönyörködtető rajzásuk, azaz a szaporodási időszakuk. A párzás és a peterakás után a kifejlett imágók elpusztulnak.

Nagy hasznunkra vannak

Nem is gondolnánk, de jelenlétük kifejezetten örvendetes a kiskertünkben. Bár a kifejlett imágók rövid életük során nemigen táplálkoznak, a több évig fejlődő lárvák igazi ragadozók, melyeknek egyik kedvenc eledele a meztelencsiga.

Az ország több pontján is megcsodálhatjuk őket

Aki szerencsés (és nem rövidre nyírt gyep, hanem változatos, dús, fákkal és bokrokkal szegélyezett aljnövényzet van a kertjében), az akár otthon is megcsodálhat néhány világító példányt. Ám, ha valódi csodavilágba szeretnénk csöppenni, akkor érdemes egy tömeges rajzást megfigyelni például az Alcsúti Arborétumban, a tatai Cseke-tónál, a Zirci Arborétumban, a Vácrátóti Arborétumban, a Diósjenői Szabadidő Parkban, az Aggteleki Nemzeti Parkban és még számos más helyszínen országszerte.

Kiemelt kép: Canva

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/