Egy újabb veszély az akkumulátorokból: az örök vegyi anyag
Az akkumulátorok környezetszennyezése jelentős, már a gyártási folyamat alatt, majd a hulladékká válás esetén is.
Nem megkerülhető az akkumulátorgyárak felelőssége, de a felhasználók hozzáállása sem, hogy az elhasznált akkumulátorokkal mit kezdenek.
Az akkumulátorgyárak környezeti szennyezése többféle vegyi anyagból és folyamatból származik. A legnagyobb terhelést a nehézfémek, mint az ólom és a kadmium jelentik, ezek legfőképp a vizekbe és a talajba kerülhetnek. Ugyancsak ide szivároghatnak az akkumulátorok elektrolit oldatai, köztük kénsav és sósav. El tudjuk képzelni, hogy ezek is mennyire szennyezőek.
Mindezek mellé a lítium-ion akkumulátorok gyártásához „örök vegyi anyagokra”, azaz PFA-kra is szükség van, amiből riasztóan sokat találtak a Texasi Műszaki Egyetem tudósai a gyártóüzemek közelében.
De mi az az örök vegyi anyag?
Az örök vegyi anyagok, vagyis a PFA-k olyan vegyszerek, amelyek rendkívül lassan bomlanak csak le, és súlyos terhet rónak a környezetre – az emberi egészségről nem is beszélve. Az ember alkotta meg őket, és mivel kiváló víz- és zsírtaszító tulajdonságokkal rendelkeznek, gyakran használják őket vízálló és olajálló bevonatokban.
Ott vannak a csomagolóanyagokban, samponokban, smink- és egyéb termékekben, ennek köszönhetően pedig már az európai ivóvíz jelentős részében is.
De nemcsak a fent felsorolt termékekben találhatók meg a PFA-k, hanem a lítium-ion akkumulátorokban is, sőt, tulajdonképpen nélkülözhetetlen részei annak. Egész pontosan az egyik alosztályáról, a bis-FASI-ról van szó, ami a kutatók szerint súlyosan szennyezheti a környezetet, és veszélyt jelenthet az emberi egészségre, többek közt daganatos megbetegedésekhez vezethet – írja a The Guardian.
A Texasi Műszaki Egyetem tudósai nemcsak a gyártóüzemek közelében, hanem azoknál jóval távolabb is észlelték a jelenlétüket, és azt találták, hogy a hulladéklerakókban elhelyezett akkumulátorokból származó PFA jelentős szennyezőforrásnak tekinthető.
A szakemberek korábban úgy gondolták, az örök vegyi anyagokként emlegetett mérgező vegyszerek nem tudnak felszívódni az emberi bőrben, mert taszítják a nedvességet. Nemrég azonban 17-ből 15-nél derült ki, hogy ez nem igaz, így akkor is felszívódnak, ha csak hozzájuk érünk.
Jennifer Guelfo, a Nature-ben megjelent tanulmány társszerzője szerint két fontos kihívással kell megküzdeni:
úgy kell növelni a fenntartható forrásból származó energiafelhasználást, hogy közben nem szennyezik be a gyártók a vizeket.
A kutatók szerint a legfőbb probléma, hogy nagyon kevés szabályozás vonatkozik a PFA-t tartalmazó akkumulátorhulladékra, amelynek túlnyomó többsége az átlagos szemétlerakóban végzi. Az abból kioldódó PFA-k beszennyezhetik a talajvizet, ami nemcsak helyben jelent problémát, hanem bárhol, ahová a szennyezett víz elkerül.
Guelfo szerint a korábbi kutatások azt találták, hogy az érintett akkumulátorok újra felhasználhatók, ám az akkumulátoroknak csupán az 5 százalékát hasznosítják újra.
Az előrejelzések szerint 2040-re 8 millió tonna akkumulátorhulladékkal kell megbirkóznia az emberiségnek, ha a kereslet növekedésével nem növelik drámai módon az újrahasznosítás mértékét.
A kutatók vízből, talajból és levegőből is vettek mintát a 3M egyik minnesotai üzeménél, valamint más létesítményeknél, amelyekről ismert, hogy vegyi anyagokat gyártanak. Guelfo szerint a talajban és a vízben lévő mérgező anyag mennyisége aggasztó volt. Sőt, hóban is találtak belőle, ami arra utal, hogy ezek a vegyszerek könnyen bekerülnek a légkörbe. Mindez megmagyarázza, miért találtak vegyi anyagokat olyan távoli területeken – például a Kína körüli tengerekben –, ami egyébként messze van a gyáraktól.
Sokan azt szorgalmazzák, hogy a PFA-kat teljesen tiltsák be, mások szerint nagy csak körültekintéssel lenne szabad őket használni és kezelni, az pedig egyáltalán nem célravezető, hogy az akkumulátorokat csak úgy kidobják a felhasználók a szemétbe.
Forrás a hvg.hu cikke.
Nyitókép: Freepik
