Váratlan vendég? Egy hód lakik a budapesti Rákos-patakban

Egy hód bukkant fel a Rákos-pataknál. Nem ez az első eset, de úgy tűnik, most érte el az emberek ingerküszöbét – mesélte a Green.hu-nak Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes.

Jómagam tavaly és idén is kaptam fényképeket, videókat a patak fővárosi szakaszának minden kerületéből, sok ember észlelte a hódot. Vártam már a személyes találkozást is. Ez idén, 2024 júniusában következett be. Egy ismerős jelezte: éppen egy hódot figyel a Rákos-patak zuglói szakaszán. Bringára pattantam és negyedóra múlva már ott voltam, így aztán először figyelhettem meg és filmezhettem hódot a Rákos-patak áttetsző, hínáros vizében.

Magyarországon vannak hódok?

A hód azon állatfajok egyike, amelyeket Magyarországon az ember aktív módon kipusztított, azaz addig vadászott rájuk, amíg az utolsó példány is el nem tűnt.

Ez a XIX. század közepére következett be, és nem is élt hód az országban egészen 1991-ig. Ekkor észlelték az első, Ausztria felől érkező példányt. Később nálunk is zajlottak hód-visszatelepítési programok. Mostanra a hód minden folyónkon és azok kisebb mellékvizein újra jelen van.

A Rákos-patakban látott példány (vagy példányok) a Duna felől érkeztek. A budapesti Duna-szakaszon több hódcsalád él, közülük indulhatott el egyik-másik egyed új területet keresni.

A Rákos-patak kiegyenesített, kanálisszerű, betonozott, fátlan partú medre azonban nem alkalmas rá, hogy a hód várat építsen rajta, így valószínűleg a felderítő példányok vissza fognak térni a Dunába.

Ha mégsem, nagy fába vágják a metszőfogukat, amennyiben itt meg akarnak élni. Ám ez sem lehetetlen, hiszen a hód ökoszisztéma-mérnök faj, ami azt jelenti, hogy a számára alkalmatlan élőhelyet is képes átalakítani magának. Ez az átalakítás ráadásul rendszerint az életközösség többi tagjának is javára szolgál.

A hód célja a terület átalakításával az, hogy majdani várának bejárata az év minden szakában víz alatt legyen.

Ezért a keskenyebb medrű, sekélyebb vízfolyásokon duzzasztógátat épít: sárral összetapasztott ágakból mérnöki precizitású vízvisszatartó műtárgyat alkot, s az építmény jócskán megemeli a vízszintet maga felett. Szabályozatlan patakokon ilyenkor a víz a gát felett ki is lép a medréből és el is önt egy jelentős területet: ezt nevezzük hódtónak vagy hódmocsárnak.

Az új vizes élőhely természetesen hamar benépesül a legkülönfélébb vízimadarakkal, halakkal, vízhez kötődő rovarokkal, növényzete átalakul, továbbá szaporodóhelyet jelent a világszerte válságos állapotban lévő kétéltűállományoknak. Csak az embernek nem tetszik egy ilyen élőhely, mert félti tőle szántóföldjeit, műútjait, vagy egyszerűen csak nem bírja elviselni, hogy valamit nem ő kontrollál.

Pedig a hódgát a válságos, vízhiányos időszakokban sokszor egyetlen megmentője akár a teljes patak hal-, és egyéb víziállat-állományának. Ez történt a 2022-es emlékezetes, országos aszály során, amikor még a középhegységi patakok némelyike is kiszáradt: pótolhatatlan, védett halállományuk kizárólag a rajtuk lévő hódgátaknak köszönhette megmaradását a heteken át tartó kiszáradt időszakban.

Korábban a Szilas-patakon, a Pólus Center mögött is megjelent egy hód, és épített is egy három gátból álló sorozatot, amit (mivel egy természetvédelmi területen tette mindezt) a patak kezelői elnéztek neki. A patak természetesen soha nem öntött ki, sőt, a 2022-es nagy aszályban a hódgátak ellenére is kiszáradt, a hód pedig elvándorolt.

Amennyiben most a Rákos-patakon a hód talál egy várépítésre alkalmas pontot, akkor előfordulhat, hogy itt is gátépítésbe kezd.

A mélyen futó városi szakaszon lehetetlen volna akkora gátat építenie, hogy a víz kilépjen a mederből, és ilyen magas vízre a hódnak nem is lenne szüksége, ez a veszély tehát nem áll fenn. A hivatalos szervek reakciója ennek ellenére borítékolhatóan a hódgát elbontása lenne, hiszen a vízügyi kezelők még a parti fákat is árvízveszélyesnek tartják, nemhogy egy olyan „szabadlefolyás-akadályozó tényezőt”, mint egy hódgát.

Ennek ellenére azért úgy gondoltam, megér a dolog egy üzenetváltást egy fővárosi illetékessel. A válasz kellemes csalódás volt: a főváros szerint lehetséges, hogy ha hódgát lesz a patakon, ahhoz a Csatornázási Művek nem nyúl hozzá, vagy pedig a Nyugat-Európában már bevált áteresz-beépítős módszerrel ejti nyugvópontra a hód és az emberek ügyét. Úgy legyen!

Az átereszes módszert jómagam egy szlovéniai tanulmányúton tudtam megszemlélni idén kora tavasszal. A lényege nagyon egyszerű: a hódgátba a hódnak és az embernek is megfelelő kompromisszumos (!) vízszintet figyelembe véve egy áteresztő csövet kell építeni. Felső végét berácsozni, hogy a hód ne férjen hozzá és a sodródó törmelék ne tömhesse el. Amennyiben nem túl alacsonyra tesszük a csövet, a hód együttműködik és békén hagyja azt, sőt: magát a csövet is készségesen befalazza a gátjába. Az áteresznek köszönhetően a víz garantáltan soha nem fog a kimért és beállított szint fölé emelkedni.

Mire figyeljünk, ha hóddal osztjuk meg a Rákos-patakot?

1. Erős dróthálóval vonjuk körbe azoknak a parti fáknak a törzsét, amiket meg akarunk óvni a hódtól. Elég az alsó másfél métert körbekeríteni, a hód magasabbra nem tud ágaskodni.
2. A kutyákat csak pórázon sétáltassuk! Erre egyébként is jogszabály kötelezi a kutyásokat minden közterületen, így a Rákos-patak partján is. A kutya komoly veszélyt jelenthet a hódra, de ez fordítva is igaz: a hód Európa legnagyobb rágcsálója, testhossza elérheti az egy métert, tömege a 30 kilogrammot. Harapása a legerősebb fát is szétzúzza, és ha sarokba szorítják, vagy nem tud azonnal elmenekülni a kutya elől, komoly, akár életveszélyes sebet is ejthet. Ez azonban minden ilyen esetben a kutya gazdájának a hibája és felelőssége.

Tévhitek a hódról

1. „Túlszaporodik.”
   A hódállomány önszabályozó, mivel a territóriumban a család nem tűr meg idegen hódot, még a saját felnőtt kölykeiknek is más területet kell foglalni egy idő után. Így a hód nem tud úgy túlszaporodni, ahogyan más rágcsálók. Egy területen mindig annyi hód él csak, amit a terület eltartóképessége elbír.
2. „Kiirtja a fákat.”
   A hód átlagosan 10, legfeljebb 40 méterre távolodik el a víztől. Azok a fák tehát, amelyek 40 méternél messzebb vannak a hód által lakott víztől, teljes biztonságban vannak tőle. Egy-egy olyan vízparton, ahol az ember a fák 90 százalékát kivágta, és a meghagyott féltucat fából kettőt megrág és egyet kidönt a hód, ott valóban „feltűnő” a tevékenysége, de egy egészséges ártéri erdőben ez meg sem látszik. A hód 30 millió éve él a Kárpát-medencében, és mégis álltak az erdők mindaddig, amíg az ember ki nem vágta őket. A hód által kidöntött fa pedig nem vész el: ha nem kerül elszállításra, akkor az életközösség számára nagyon értékes holtfaként megmarad a területen. Csonkja, fűzfa esetén pedig maga a kidöntött törzs is újra kisarjad, így egy természetközeli őshonos erdőben a hód tevékenysége erdőmegújításnak tekinthető.
3. „Az európai hód nem épít gátat, csak a kanadai hód.”
   Mindkét faj épít gátat, de csak ott, ahol a vízállás nem elég magas ahhoz, hogy a várba vezető üreg bejárata egész évben víz alatt legyen.

A cikket írta és a fotókat készítette Szendőfi Balázs természetfilmes, halkutató, a Rákos-patak halfaunájának szakértője.

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!