A zöld átállás illúzió? Ideje végre lerántani a leplet!
Nem azért kell a zöld átállás korlátait feltárni, mert ne lenne értelme az egésznek – épp ellenkezőleg! Érdemes világosan látni a buktatókat, hogy végül hatékonyabb és eredményesebb megoldások születhessenek, akár a kibocsátás csökkentésére, akár a következményekre történő felkészülés terén. Ellentmondásnak tűnik? Érdemes elolvasni ezt a véleménycikket, és ha van hozzáfűznivalója, ossza meg gondolatait közösségi oldalainkon!
A zöld átállás illúziója: miért nem működnek a jelenlegi stratégiák?
Nem szeretnék magamról beszélni, de talán most mégis indokolt megemlítenem: több mint három évtizede, 1991 óta foglalkozom gazdasági újságírással. Mindig is érdekelt az energiaügyek, a környezetvédelem és a pazarlás csökkentésének kérdése. Az elmúlt néhány évben azonban a fenntarthatóság és a zöld gazdaság témaköre minden korábbinál jobban előtérbe került számomra. És minél mélyebbre ásom magam a zöld átállás kérdésében, annál inkább elbizonytalanodom.
Egyre világosabbá válik, hogy a környezetvédelem és a fenntarthatóság rendkívül összetett és szerteágazó probléma, amelyre még mindig nem sikerült kielégítő megoldásokat találni. A világ energiaigényének mintegy 80%-a továbbra is fosszilis tüzelőanyagokra épül – ugyanúgy, mint fél évszázaddal ezelőtt. Az egyetlen különbség, hogy ma sokkal több energiát használunk fel, mint akkoriban.
A paradigmaváltás elmaradt: a zöld átállás ebben a formában kevés lesz
Nézzük szembe a valósággal: a világ vezető gazdasági és tudományos szereplői továbbra is a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésén és a hulladékszennyezés mérséklésén dolgoznak. Minden erőfeszítés arra irányul, hogy visszafogjuk az energiafelhasználást és környezetbarátabb technológiákra álljunk át.
Csakhogy ez önmagában nem lesz elég!
A technológia hívei természetesen optimisták: szerintük hamarosan áttörést érünk el, és a fúziós energia, az ipari méretű energiatárolás, a szél- és napenergia fejlesztése minden problémát megold majd. Egyesek már egy tökéletesen fenntartható, tiszta jövőt vizionálnak, amelyben a világ még jobb lesz, mint valaha. Én azonban ennél szkeptikusabb vagyok.
A zöld átállás és a valóság súlya
A világjárvány, az azt követő háborúk és a gazdasági nehézségek – infláció, nyersanyaghiány, ellátási lánc problémák – egyértelműen rávilágítottak arra, hogy az emberiség számos, eddig háttérbe szorított kihívással kénytelen szembenézni. Számomra a legégetőbb kérdés a környezetvédelem, ahol nem elegendő csupán a megelőzésre koncentrálni.
Tegyük fel, hogy sikerülne a fosszilis energiafelhasználás arányát 70 vagy akár 60%-ra csökkenteni – még ez sem változtatna azon a tényen, hogy a bolygónk már most is megszenvedi az eddigi szennyezést. A levegő, a vizek, a termőföldek szennyezése visszafordíthatatlan folyamatokat indított el.
De mégis, mire kellene felkészülnünk?
A világ vezető gondolkodói abban sem értenek egyet, hogy pontosan milyen kihívásokra kellene fókuszálnunk. A tapasztalatok azonban már egyértelmű mintázatokat mutatnak:
folytatódik a globális hőmérséklet-emelkedés,
kiszámíthatatlan időjárási szélsőségek, anomáliák
hosszan tartó aszályok és hirtelen lezúduló csapadék,
természeti katasztrófák, áradások, hőhullámok,
dráguló élelmiszer és növekvő vízhiány,
erősödő migrációs hullámok és fokozódó társadalmi feszültségek: a helyi konfliktusok száma nő, esetleg újabb háborúk törnek ki!
A következmények tehát sejthetők, mégis, a felkészülési stratégiák a legtöbb helyen még mindig gyerekcipőben járnak.
Például az aszályok egyre gyakoribbá válnak, mégsem épülnek ki hatékony vízgazdálkodási rendszerek. A megújuló energiaforrások tárolása továbbra sincs megoldva. Az időjárási szélsőségekhez való alkalmazkodás pedig még a leggazdagabb országok számára is kihívást jelent – nemhogy a fejletlenebb régiók számára.
Megoldások vagy önámítás?
A tudósok és mérnökök világszerte keresik a kiutat: legyen szó fúziós energiáról, szén-dioxid-megkötésről vagy nagyszabású újraerdősítési projektekről.
Elméletben mindez kiváló megoldásnak tűnik. Csakhogy a gyakorlatban ezek vagy még nem működnek, vagy – ha működnek is – nem skálázhatók globálisan, azaz jó ideig csak kicsiben működnek, érdemi hatásuk nem lesz.
Mindeközben a legkézenfekvőbb megoldások – például az esőerdők megőrzése, a talajvédelem, a fenntartható mezőgazdaság – még mindig nem kapnak kellő prioritást. Egyes országok – például Kína vagy néhány arab állam – hatalmas fásítási programokat indítottak, de ezek önmagukban kevésnek bizonyulnak.
A probléma bonyolult, mert a jövő nehezen kiszámítható:
jelenleg úgy tűnik, hogy több negatív meglepetés vár ránk, mint pozitív.
Hová tartunk? Hová robog a zöld átállás ígéretével száguldó vonat?
Nem hiszek a világvégében. De abban sem, hogy az előttünk álló 10-15 év kifejezetten eseménytelenül és problémamentesen telik majd el, azaz aligha fogunk olyan gondtalanul élni, ahogyan jobbára 2012 (a 2008-as válság „vége”) és 2020 tavasza (a Covid járvány kezdete) közt ez jellemző volt.
A jelenlegi szuperjólét és az apokaliptikus jövőképek között valahol félúton találjuk majd magunkat. Egyvalami azonban biztos:
nem lesz kellemes, amikor el kell engednünk a kényelmünket és a pazarló életmódot!
Nemcsak az időjárás válik egyre kiszámíthatatlanabbá, hanem az energiapiac és az élelmiszer-ellátás is instabillá válhat, így szinte bizonyos, hogy trendszerűen drágul majd az élelem és az energia a következő 10-20 évben.
És talán a legfontosabb tanulság az lesz: újra meg kell tanulnunk takarékoskodni, azaz fenntarthatóbban élni. Miért? Egyszerűen azért, mert nem lesz más választásunk.
Összegezve:
Mint emberiség, pedig bizonyosan nem afelé haladunk, hogy mind a nyolcmilliárd embernek ugyanolyan jó legyen az élete, mint azt a hollywoodi, jobbára az amerikai felső középosztály életét mutató filmekben látjuk, mármint, hogy hogyan kellene élnünk. Ha ez így lenne, akkor bizonyosan lehúzhatjuk magunkat azon a bizonyos szaniteren…
A jelenlegi stratégiák nem elegendőek, és ha nem cselekszünk határozottan és gyorsan, a jövő sokkal komorabb lesz, mint azt most el tudjuk képzelni.
Ezért itt az idő, hogy felébredjünk és valódi, hatékony megoldásokat találjunk, mielőtt túl késő lenne!
*
KAPCSOLÓDÓ CIKK és Green.hu PODCAST adás az alábbi címsorra, vagy lentebb kattintva érhető el:
Gelencsér András lesújtó véleménye a fenntarthatóságról – Green.hu exkluzív podcast
Idézet a Green.hu fenti podcastjából:
„Nem is az a gond, hogy el vagyunk késve, hanem az, hogy rossz irányba megyünk. A jelenlegi irány egyszerűen értelmezhetetlen. Ha megnézzük a párizsi klímaegyezményt, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának a korlátozásáról szól, akkor azt látjuk a valóságban, hogy ezek nem valósulnak meg, sőt, folyamatosan nő a kibocsátás”
Nyitókép: DALLE (AI)
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol a zöld átállás témáról!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
